Segítség, itt a karácsony!

A karácsony ambivalens ünnep, mert alkalmat ad az ellentétes érzelmek – legfőképpen a szeretet és gyűlölet – együttes megnyilvánulására. A társadalmi elvárás azt diktálja, hogy legalább az ünnepek alatt feledkezzünk meg adott-kapott sebeink miatt érzett fájdalmainkról, ami nem egyszerű feladat, mert a nagy családi összejövetelek természetükből adódóan feszültségforrások. A karácsonyi vacsora alkalmával egy asztalhoz kerülhetünk olyan ismerőseinkkel, akikkel a kapcsolatunk nem éppen felhőtlen. Ilyenkor igyekszünk vagy levegőt venni, és a túlélés taktikáját választani: csak legyünk már túl rajta. Ha kell, összeszorított fogakkal is.

Ez a túlzott erőlködés aztán gyakran robbanásszerűen kitörő veszekedésekhez vezet. Ügyes szervezéssel azonban sok dolognak kihúzhatjuk a méregfogát, hiszen ismerjük a családunkat, és jól tudjuk, ki milyen témán szeret lovagolni, ki melyik bolhából képes elefántot csinálni. Egy kis taktikával megoldható, hogy a kényes témák gyorsan, szinte észrevétlenül lekerüljenek a terítékről. E tekintetben elsősorban a vendéglátóé a főszerep, a vendégek ugyanis tőle fogadják el leginkább a „kávét a szalonban szolgáljuk fel” típusú témaváltást. Ha tetszik, ha nem, a zökkenőmentes karácsony érdekében jobb, ha mindenki előveszi a jobbik formáját, és a túlélés helyett a kellemes együttélés taktikáját választja.

Kinek a szüleinél legyünk szenteste?

Ez az egyik fogas kérdés, amely rögtön a felvetéskor heves vitába torkollik. A párod természetesen a saját szüleinél töltené a szent ünnep estéjét, és te ugyanígy vagy vele. Magyarul: mindenki a sajátjához kívánkozik. Már december elején el kezdtek azon vitatkozni, hogy melyikötök szüleinél legyetek, ugyanis mindkét helyre hivatalosak vagytok, és minden szülő azt szeretné, ha nála lennétek. A vége mindig az, hogy az egyik fél enged, de nem szívesen. Ezen kívül a hoppon maradt szülők éreztetni fogják veletek, hogy bizony, helytelenül jártatok el. Mi hát a teendő?

A Női Portál adventi tippje

Bármennyire is felnőtt korba lépett már valaki, néha visszavágyakozik a gyerekkorába, és erre a karácsony a legjobb alkalom. Ugyanakkor a szülők is úgy tekintenek erre az ünnepre, hogy végre megint egy kicsit a szárnyak alá terelgethetik a már kirepült csemetéiket, és ismét gyerekként kezelhetik őket, gondoskodhatnak róluk. Ez az érzelmi viszonyulás természetes, viszont problémákhoz vezethet. Ilyenkor jó módszer az asszertivitásnak nevezett problémamegoldó stratégia. Lényege, hogy az ember előtérbe helyezi saját érdekeit, de úgy, hogy ezzel a másikat ne sértse meg. Magyarul, úgy keres megoldást egy adott helyzetre, hogy az neki és a másiknak is jó legyen. Sajnos a magyar karakterre nem jellemző ez a magatartás, mi általában a győzelemre utazunk. Úgy akarunk problémákat megoldani, hogy érezzük, mi jöttünk ki győztesen a dologból, ha kell a másik földbe döngölése árán is. Igyekeznünk kell tehát olyan megoldást találni, ami nekünk is és a szüleinknek is jó. Példaként: a szentestét nem a szülőknél töltitek, hanem kettesben. Vehetnétek magatoknak egy szép kis fát, együtt feldíszíthetnétek, főzhetnétek valami finomat vacsorára, és akár szerelmeskedhetnétek egy óriást a fa alatt.

A szülőknek ugyanis általában nem azzal van a bajuk, hogy nem náluk töltik a gyerekek a karácsony szentestéjét, hanem azzal, hogy a másik szülőpárosnál. Ha elmondjátok nekik, hogy az év legszebb napját a párunkkal akarjuk eltölteni, valószínűleg nem emelnek vétót ellene. Így mindenki jól járt, és karácsony első és második napján kiélhetitek magatokat a szülői házaknál.

Ha a pasid elvált ember – gyerekkel

Nagyon szereted a pasid kislányát, sőt a volt feleségével sincs különösebb bajod. De az már egyre jobban nyomaszt, hogy minden ünnepet magányosan töltesz, mert a pasi exe ragaszkodik ahhoz, hogy ők a válás ellenére is egy család, a gyereknek szüksége van az apjára, karácsonykor meg pláne, így minden sátoros ünnepre kisajátítja. Te meg nem tehetsz mást, a szüleidnél töltöd a szent ünnepet, akik nem restek megjegyezni, hogy minek kellett neked elvált férfival kezdened?!

A Női Portál adventi tippje

Ha egy volt kapcsolatban gyerek is van, az egy kicsit megnehezíti az új pár dolgát. Viszont az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy a férfinak extra csomagja van, ezért a nehézségeket nyilván mindketten belekalkulálták. A válás sajnos minden gyermeket megvisel, ezért igyekeznek a szülők a házasság látszatát fenntartani még utána is, és a fontosabb ünnepeket együtt tölteni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a harmadik felet teljesen ki kellene zárni a dologból. Az egyik megoldás az, hogy mindketten elmentek a családi vacsorára a saját családotokhoz, de este kilenctől (akkor már minden kisgyereknek ágyban a helye) együtt ünnepeltek tovább. Ha mindketten komolyan gondoljátok a kapcsolatot, akkor az is megoldás lehet, hogy a pasi egészen egyszerűen magával visz a családi rendezvényre. Így lassan a volt feleségben is rögzülni fog, hogy az ex már máshoz tartozik, és a gyerek is meg fogja szokni, hogy kettő helyett immár hárman szeretik.

Szingliként az ünnepi asztalnál

A szinglik általában a karácsonyi ünnepek közeledtével egyre égetőbbnek érzik a társ hiányát. Úgy gondolják, még egy olyan karácsonyt, mint a tavalyi és a tavaly előtti, meg az azelőtti, már biztosan nem tudnak elviselni. Menetrendszerűen összegyűlik a család, és a dédike mellett egyedül te vagy az, akinek nincs párja. De a dédikétől senki sem kérdezi meg, hogy miért és mikor lesz már… Egyébként sem érzed túlzottan jól magad a saját bőrödben, mert magadat hibáztatod, hogy még mindig szingli vagy. Karácsonykor azonban hajlamos lehetsz ezt dupla olyan fájdalmasnak érezni, főleg azért, mert mindenki a fejedhez vágja, és érdeklődik.

A Női Portál adventi tippje

Egyedülálló, a húszas éveiket taposó nők számára a karácsony mindig tortúra, hiszen a meghatottságától egymásra ragyogó szemeket látva sokkal égetőbb a társ hiánya. Itt is előtérbe lépnek a társadalmi elvárások, és megsokasodnak a „neked már régen férjnél kellene lenned, és gyerekeket szülnöd” típusú tekintetek, vagy megjegyzések. Mit lehet ilyenkor tenni?
Tudatosan fel lehet vállalni a helyzetet, és minden kellemetlen megjegyzést leszerelni azzal, hogy „tudom, hogy most nincs társ mellettem, de majd lesz, beszéljünk most másról.” Rövidre lehet zárni a dolgot azzal a helyzetjelentéssel is, hogy „egyelőre nem akarok férjhez menni, nekem most a munkám fontosabb, és ebbe senki sem szólhat bele”. Mindez attól függ, hogy maga az egyén hogyan éli meg egyedülállóságát. Ha a társtalanság nem csorbítja az önbecsülésedet, azaz szingliként is teljes embernek érzed magad, és a pasifogást nem tekinted a világ legfontosabb dolgának, akkor az ebből eredő kellemetlen megjegyzéseket szinte meg sem hallod. Ha viszont szégyelled a helyzetet, netalán saját magadat okolod, akkor egészen biztosan végig fogod zokogni az ünnepeket.

Megoldás lehet, ha este kilenckor lelépünk a vacsoráról és hasonló problémákkal küzdő barátaink társaságában folytatjuk az estét, hiszen sokkal könnyebb úgy végigülni egy családi vacsorát, ha tudjuk, hogy utána várnak a barátaink. Ez a megoldás azonban csak átmenetileg oldja meg a feszültségeket. Az, hogy valaki kilép egy számára kínos helyzetből, csak pillanatnyi megoldást jelent, de tartósan nem oldja meg a valódi gondokat.