Régen elmúltak már azok az idők, amikor kizárólag virágokkal és drapériával tudtuk otthonunkat csinossá tenni. Itt az ideje, hogy végre felismerjük: gyertyákkal különösen eredetivé változtatható a legunalmasabb szoba is. Szikrázó fényük mindent szebbé fest, amihez csak hozzáér, és sokkal magasabb szintre emeli az ünnep hangulatát.
A gyertya igen ősi találmány. Az ókori Kréta és Egyiptom mai területén 5000 éves darabokra is bukkantak. A rómaiak méhviaszból, a középkorban faggyúból készítették. Ma már paraffin és sztearin keverékéből készül, így nagyobb az olvadáspontja, és meghosszabbodott az égési ideje is. Hogy lassabban és füstmentesen égjen, a kanóc különlegesen pácolt pamut.
Régen, a villany nélküli időkben teljesen más szerepe volt a gyertyáknak, mindössze hasznos fényforrásnak számítottak csak. Ma már ennél sokkal egyszerűbb feladatot látnak el: díszítenek. Rossz belegondolni, hogy mennyi ideig tartana pislákoló fényben a körömlakkozás, és biztos, hogy a szemünk is hamar tönkremenne a félhomályban való olvasástól. Ennél azonban már sokkal, de sokkal jobb dolgunk van. A mai nőnek nem kell azon törnie a fejét, hogy vajon elegendő mennyiségű gyertyát halmozott-e fel a kamrában télire.
Elég csak végigsétálnia egy bevásárlóközpont fényes kirakatai előtt, majd felmérni a terepet. Vajon melyik üzletben kapja meg álmai gyertyáját, amitől barátságosabb lesz a nappali, meghittebb hangulatú a karácsonyi vacsora, üdítőbb az esti fürdő, stb. A kirakatok előtt állva akár észhez tért Gombóc Artúrnak is érezhetjük magunkat, aki a kerek, a lyukas és a gömbölyű csokoládé helyett most az illatos, a színes, az úszó, a díszes, az átkötött és az elfújhatatlan gyertyákat akarja megvásárolni.
Nincsenek korlátok, a lakás bármely pontján használhatunk gyertyákat, díszítő szerepük már jóval a meggyújtás előtt érzékelhető. A konyha, az ebédlő, a nappali, a háló, a fürdő, sőt az erkély vagy a kert is másként mutat gyertyákkal feldíszítve. Lágy lobogásuk mintha végigsimítana mindenen, folyékony nyugalomba burkolva a tárgyakat és a személyeket. A megfelelő gyertya kiválasztásához mindössze arra kell figyelnünk, hogy színe és stílusa harmonizáljon a környezetével.
A gyertya önmagában is szép látvány, de hatását egy ügyes nő könnyedén fokozhatja a hozzá illő gyertyatartó kiválasztásával. Szerencsére olyan sokféle alapanyagból készült és annyi típusú tartó áll a rendelkezésünkre, hogy a döntés cseppet sem lehet nehéz. Fémből, fából, sókerámiából, papírból, cserépből, kőből, tökből és üvegből is készülhet gyertyatartó. Csak azt kell eldönteni, hogy melyikkel érhetjük el a legszebb hatást. Üveg, tükör és csillogó fémfelületek közelébe állítva az égő gyertyát, rendkívüli ragyogást, különleges fényjátékot kapunk.
Nem varázslat, mégis működik
|
Tény, hogy az advent és a karácsony gyertya nélkül elképzelhetetlen. Az is tény, hogy az üzletekben mindenféle fajta, színű, anyagú és illatú gyertya kapható. De amit az ember maga csinál, mindegyiknél kedvesebb, még akkor is, ha a kivitele nem olyan művészi, mint a gyertyaöntőké. Gyertyát készíteni nem nehéz otthon sem.
Mi szükségeltetik az otthon készülő gyertyához?
|
Felolvasztjuk a viaszt, átszűrjük, színezzük és egy merőkanállal óvatosan beleöntjük a szilikonspary-vel befújt öntőformákba. Előzőleg a kanócnak szánt fonalat közöttük egy olyan rúdra, amely vízszintesen ráfekszik a formára, és a még forró viaszba lógassuk be, úgy, hogy az edény aljáig leérjen.
Több menetben öntjük. Meg kell várnunk, míg az előző réteg megkeményedett, csak azután jöhet a következő. Ferde sávokhoz ferdén tartsuk az öntőformákat. A felolvasztott viaszt annyi részre osszuk, ahány színt akarunk, és még forrón szórjuk bele a zsírkrétát állandó keverés mellett, hogy az is megolvadhasson. Utána az öntőformákba merjük bele az első réteget és hagyjuk kb. egy óra hosszat keményedni. Ha az előző nem teljesen szilárdult még meg, a határterületen a színek érdekesen összemosódnak. Ne felejtsük el a kanócot!
Olvasszuk meg a viaszt olyan magas edényben, amekkorára a kívánt gyertyát tervezzük. A gyertya hosszánál néhány centivel hosszabbra vágjuk a kanócot, akasszunk rá kisebb nehezéket és mártsuk be a viaszba, majd hideg vízbe. Kézzel húzzuk le a cseppeket. Az eljárást annyiszor ismételjük, amíg gyertyánk el nem éri az óhajtott vastagságot.
A gyertyákon keletkezett vékony filmszerű zsírréteget szappannal távolítsuk el. Ezután szabad kézzel fessünk rá motívumokat. Bonyolultabb rajzokhoz gyártsunk sablonokat. Finom, ízléses gyertyát kapunk, ha az utolsó mártás előtt a felületre óvatosan préselt virágszirmot, falevelet simítunk.
Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül az égő gyertyát! Mindi győződjünk meg arról, hogy elég stabilan áll-e, és figyeljünk arra, hogy lángja és hője ne érhesse el a gyertyát körülölelő díszítést. Ha valaki ennek ellenére fél gyertyát égetni, annak a zárt lámpásokat és a vízben úszó mécsest ajánljuk.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK