Bacilusok az űrből

Az ilyen „űrbetolakodók” nem az Alien-filmek szörnyei, hanem mikroszkopikus méretű baktériumok és vírusok, amelyek fertőzéseket okoznak: nemcsak megfázást, influenzát és kanyarót, hanem a múlt és a jelen nagy járványait is, például a bubópestist, és valószínűleg az AIDS-t is. Néha lecsapnak a Földre olyan fertőzések, mint például a Fekete Halál, vagy a légionárius fertőzés, ami először az Amerikai Légió tagjait támadta meg 1976-ban. Az orvosok egy ideig értetlenül álltak a betegséggel szemben, de aztán széles körű kutatás révén sikerült azonosítani a fertőzést okozó bacilust. A professzorok szerint az ilyen fertőzéseket üstökösök hozzák el a Földre. Hiába próbáljuk kiirtani őket, mondták, nem járhatunk sikerrel, mert előbb-utóbb újra megjelennek az atmoszférában.

Fertőző üstökösök?

Az elmélet úgy szól, hogy a fertőzéseket okozó organizmusok a földközelben elhaladó üstökösökről kerülnek be a Föld légterébe. Amikor az organizmusok elérik a Föld légterét, átszállingóznak az atmoszférán, és belélegezve vagy a gyomorba kerülve fertőzéseket okoznak. Ha ez a megdöbbentő és sok vitát kiváltó elmélet helytálló, akkor bizonyos fertőzések elleni harc eleve bukásra van ítélve, hiszen az űrből periodikusan visszatérnek az atmoszférába. Sőt, váratlanul új fertőzések is felbukkanhatnak.

Sir Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe professzorok az űrből érkező fertőzések elméletét az élet eredetére irányuló kutatásaikból vezették le. Szerintük az élet egysejtű organizmusok, például baktériumok formájában elterjedt az űrbéli gáz- és porfelhőkben is. De hogyan kerültek oda az élő sejtek? Ott alakultak ki, mondta a két kutató. Sőt, a Földön az élet ezekből az űrből érkező sejtekből alakult ki. Feltevésük szerint ez a folyamat megismételhető más bolygókon is, ezért élet valószínűleg az egész Galaxisban elterjedhetett. Azt is állítják, hogy a földi élet az űrből érkezett biológiai anyagból származó genetikus információk révén fejlődött.

A fenti elméleteket komoly viták övezik, de az asztronómusok egy dologban egyetértenek: összetett molekulák valóban léteznek az űr gáz- és porfelhőiben. A legsűrűbb felhők, ahol a legtöbb molekula található, a csillagok kialakulásának színhelyei, mint például a híres Orion-felhő. Úgy tűnik, hogy a csillagok és bolygóik az élet kialakulásában fontosnak tartott vegyületekben gazdag ködben jönnek létre.

Holyle és Wickramasinghe megtámadták azt az elméletet is, mely szerint a fiatal Földön a feltételek alkalmasak voltak az élet kialakulására. Szemben azzal az elmélettel, hogy primitív bolygónk sűrű atmoszférával és óceánnal rendelkezett, a két tudós azt állítja, hogy Földünk is száraz, levegőtlen bolygóként alakult ki, a mai atmoszférát és a tengereket pedig a külső Naprendszerből érkezett üstökösszerű objektumok exportálták. Mintegy négy milliárd évvel ezelőtt az élet is üstökösök útján került a földre. Szerintük ekkor már a feltételek megfelelőek voltak ahhoz, hogy az élet megvesse a lábát, és tovább is fejlődjön.

A nyomok a felhőkbe vezetnek

Az elmélet egyik fontos tényezője az, hogy az űrbéli porfelhők nagy mennyiségben tartalmaznak cellulózt, ami a legelterjedtebb szerves anyag a Földön, lévén ez az anyag alkotja a növényi sejtek falát. Ezt az állítást alátámasztó bizonyíték a felhők infravörös spektrumához kapcsolódik. Ha igaz ez az állítás, akkor az élő sejtek legfontosabb építőelemei kész formában várnak arra, hogy bekerüljenek egy üstökös vegyületekben gazdag, víztartalmú belsejébe, és ott várják ki az alkalmat ez megfelelő bolygóval való találkozásra. Professzoraink azt állították, hogy még mindig léteznek élő sejtek a Naprendszerünkben lévő üstökösökben, és ezek a sejtek akkor jutnak el a Földre, amikor bolygónk üstökösök porfelhőjén halad keresztül.

Hoyle és Wickramasinghe a megfázásra és az influenzára koncentrált, mint az űrből érkező fertőzések példájára. A tavalyi megfázás – mondták – lehet, hogy ugyanazon a folyamat révén érkezett az űrből, mint ami 4 milliárd évvel ezelőtt elhozta az életet a Földre. Érdekes, hogy az „influenza” szó a 15. századból származik, mivel azt hitték, hogy a fertőzés a csillagok „influenciájából”, befolyásolásából ered. Lehetséges, hogy egy középkori babona 20. századi tudományos megerősítésre találna?

Teszt az iskolásokon

Nos, első hallásra egy kicsit furának tűnhet, hogy egy ilyen szerteágazó elméletet walesi iskolások között elterjedt megfázásokon teszteltek, ám a két professzor pontosan ezt tette.
El kezdték tanulmányozni az iskolák orvosi feljegyzéseit, az 1978-as influenzajárványról, és rájöttek, hogy a hálótermekben az influenza áldozatai az esetek többségében nem közvetlen szomszédjukat fertőzték meg. Ebből a meglepő eredményből arra a következtetésre jutottak, hogy az influenza nem terjesztett fertőzés, és ezt az eredményt arra használták fel, hogy alátámasszák elméletüket, miszerint a vírusok valóban az atmoszférából csapnak le ránk.

A két tudós arra is rájött, hogy az 1957-es, híres ázsiai-influenzajárvány és az 1968-as ún. hongkongi influenza olyan vírusok újramegjelenésének tűnt, amelyek külön-külön 77, illetve 78 évvel korábban már lecsaptak. Márpedig a Halley-üstökös 75-78 évenként kerüli meg a Napot, és a két tudós szerint a járványt az üstökös csóvájában utazó törmelék okozhatta. Az influenzán kívüli fertőzések is mutatnak váratlan felerősödést, ami az űrből szabályos időközönként érkező vírusinputnak tudható be. Közülük a legfélelmetesebb a himlő, ami a történelem folyamán néhány száz évente jelent meg. Professzoraink ezt szintén annak bizonyítékaként értelmezte, hogy a himlő egy jelenleg ismeretlen üstökösről származhat, ami néhány száz évente kerüli meg a Napot.

Meteoriteső

Ám ha a fertőzések valóban a két tudós által felvázolt tények útján érkeznek az űrből, akkor azt várnánk, hogy bizonyos fertőzések felerősödnek minden évben évente esedékes meteoritesők egyikét követően, hiszen ezek az esők az üstökösök porának legsűrűbb felhői, amivel a Föld találkozik. A két tudós mégsem fedezett fel semmilyen összefüggést a meteoritesők és a fertőzések között. Az űrbéli fertőzés elmélete viharos ellenzéseket szült az orvostársadalom részéről, amelynek tagjai nem vették jó néven az orvosi mikrobiológia konvencionális elméleteinek megkérdőjelezését.

Csillagkátrány

A professzorok elméletére igen káros hatással volt két másik kutató azon kijelentése, hogy a szerves vegyületek, így a cellulóz is, a hidrogén- és a szénatomok közötti kötés miatt, a 3,4 mikrométeres infravörös spektrumuk környékén erős elhajlást mutatnak. Bizonyos csillagközi porok infravörös vizsgálata azonban nem jelen ilyen elhajlásokat. Így hát, úgy tűnik, hogy a cellulózt, a vírusokat és élő sejteket e bizonyíték alapján ki kell zárni.

Bár a két új kutató „csillagkátránya” nagyon kevés hidrogént tartalmaz, és csak elvétve mutat egy ilyen elhajlást, ettől akár még a csillagközi por összetevője is lehet. Ők tehát mereven elutasították a Hoyle-Wickramasinghe-elméletet azon az alapon, hogy ha az élet az űrből ered is, az a tény, hogy a földi élet kifejlődésének formája eltérő kellett legyen az űrbeli élet formájától, azt jelenti, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a földön kívüli organizmusok biokémiája hasonlítana a földi organizmusok biokémiájához. Szerintük, ha az olyan organizmusok, mint például az influenzavírus, közvetlenül az űrből érkeznek, nem valószínű, hogy kompatibilisek lennének a Földön kifejlődött élet formáival.

És az igazság?

Az Európai Űrkutatási Hivatal Giotto nevű- és az amerikai Galileo űrszonda a Halley-üstökös közelében haladt el: az üstökös csóvájában találtak szerves molekulákat, amelyek az élő anyag építőelemeit reprezentálhatják, de életet nem találtak. Lehet, hogy a vita csak akkor dől el, ha sikerül újabb mintákat venni az üstökösökről.