Az érdekesség ezzel az ajándékhozó mesealakkal kapcsolatban az, hogy a gyermekek soha sem láthatják, mert fontos a várakozás és titokzatosság érzése, azért, hogy vagy a „Jézuska” nyugodtan feldíszíthesse a fenyőfát a szobában. Ilyenkor a szülők és a nagyszülők mesékkel terelik el a gyerekek figyelmét és addig nem szabad bemenni az ajándékokat rejtő szobába, amíg a "kisjézuska" meg nem érkezik, és el nem végzi fontos feladatát, hogy azután nyomban el is tűnjön, hiszen a világ összes jó gyermekének is el kell vinnie az ajándékait ezen a titokzatos éjszakán.
Magyarországon általános elterjedt karácsonyi hagyomány, hogy a szülők vagy nagyszülők csengettyűvel jelzik a Jézuska megérkezését, ami után a gyerekek végre megláthatják a cukorkával és csillogó díszekkel feldíszített fenyőfát és a fa alól elvehetik az ajándékokat. Újabban ezen a szokáson annyit változtattunk, hogy sokan a gyerekekkel együtt díszítik fel a fát.
József az akkor már állapotos Máriával Betlehembe utazott, mert a római császár utasításba adta, hogy a népszámlálás miatt mindenki menjen oda, ahol született. Mivel mindketten Betlehemből valók voltak, oda kellett hát menniük. Betlehem azonban nagyon kis városka volt, így mire odaértek, már minden lakásban laktak, sehol sem találtak szálláshelyet. Egyedül egy istállót találtak üresen, így jobb híján behúzódtak oda. Itt született meg éjjel a kis Jézus, Isten Fia. Mária meleg gyolcsba takarta a kisdedet, és a jászolba fektette. Midőn a kis Jézus született, egy gyönyörűen ragyogó fényes csillag jelent meg az égen.
Az isteni Gyermek a nyolcadik napon kapta a Jézus nevet, és amikor 40 napos lett, szülei felvitték a templomba, hogy bemutassák és felajánlják őt az Úrnak. Nem sokkal később a család Egyiptomba menekül a gonosz Heródes király elől. A király halála után aztán visszajöttek, de már nem Betlehembe, hanem Názáretbe, ahol a kis Jézus csendesen, elvonultan élt szüleivel együtt. Már 12 éves korában a tanítók között ült, és csak hallgatta őket. Olyan szépen válaszolt a feltett kérdésekre, hogy mindenki elálmélkodott bölcsességén.
Teltek, múltak az évek, Jézus 30 éves lett. Eddig ugyan visszavonultan élt Názáretben, most azonban úgy érezte, eljött az ideje a megváltásnak. Elhagyta tehát Názáretet, és lement Júdea pusztájába. Itt tartózkodott egy szent ember ebben az időben – Keresztelő János. Jézus elment hozzá, hogy megkereszteltesse magát. Abban a pillanatban, ahogy Jézus megkeresztelkedett, az égbolton megjelent a Szentlélek egy galamb formájában, és a mennyből Isten szavai hallatszottak: „Ez az én kedves fiam, kiben kedvem telik!”
A megkeresztelés után Jézus elvonult a pusztába 40 napra és 40 éjszakára imádkozni. Egyszer csak megjelent előtte az ördög, aki el akarta őt csábítani. Jézus azonban ellenállt minden ördögi kísértésnek és elkergette az ördögöt: „Távozz tőlem, sátán!”. Az ördög azonnal eltűnt, és most innentől fogva már csak angyalok szolgálták Jézust.
Jézus el kezdte hirdetni az igét, és tanítását embertömegek hallgatták, így egyhamar nagyon sok tanítványa lett. Később kiválasztott a tanítványok közül pontosan 12-t, hogy legyenek az ő apostolai, illetve tanításának hirdetői. Jézus szemmel láthatóan megmutatta isteni hatalmát, hiszen számos csodát vitt véghez. Országszerte tanított és gyógyított. Tanította az embereknek, hogy mit kell hinniük, remélniük és cselekedniük, ha üdvözülni akarnak. Betegeket, némákat, vakokat, sántákat egyetlen szavával egészségessé tett, a rossz emberekből pedig kiűzte a gonosz lelket.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK
HÍRLEVÉL
