A Hexam-i kőfejek titka

Az észak-angliai kisváros, Hexam egyik önkormányzati házának hátsó kertjében történt, hogy két kisfiú kiásott két, durván faragott kőfejet, amelyekről kiderült, hogy valamiféle ősi titkot hordoznak. Egy kiváló archeológus szerint kb. 1800 éve készültek a kelta fejrituálék keretében – ám Desmond Craige azt állította, hogy ő készítette a fejeket.

Hogyan is történt?

Hexam egy kisváros. 1972 februárjának egyik délutánján a 11 éves Colin Robson a Rede Avenue-n lévő családi házuk kertjében gyomlált. Legnagyobb meglepetésére egyszer csak egy öklömnyi kődarabot talált a rögök között, amelynek egyik oldalán egy furcsa, kúpszerű dudor volt. Miután megtisztította a kődarabot a rárakódott földtől, azt látta, hogy emberi vonások vannak durván a kőbe faragva, és a kidudorodás valójában a figura nyaka. Felfedezésétől izgatottan felkiáltott öccsének, Leslie-nek, aki az emeleti ablakból figyelte. A srácok tovább ástak és Leslie hamarosan egy másik fejet ásott ki.

A hamarosan a „Hexam-i fejek” néven ismert kövek nem nagyon hasonlítottak egymásra. Az első úgy nézett ki, mint egy koponya, és mindenkinek úgy tűnt, hogy vonásai egy férfié, ezért „fiú”-nak nevezték el. Zöldesszürke színe volt, és kvarckristályoktól csillogott. Nagyon nehéz volt, nehezebb, mint a cement és a beton. Homlokától a tarkójáig csíkokban haj is volt rajta. A másik fej – a lány – dülledt szemeivel és majdhogynem kontyba fogott hajával inkább egy boszorkányra emlékeztetett. Hajában sárga vagy vörös festéknyomok voltak.
Különös események

A fiúk bevitték a házba a kiásott fejeket. Ekkor kezdődtek a különös események. A fejek maguktól körbefordultak, és tárgyak törtek szét minden ok nélkül. Amikor az egyik családtag ágya tele lett üvegszilánkkal, akkor kiköltöztették a szobájából. Közben a fejek megtalálásának helyén egy furcsa virág virágzott ki karácsonykor, és ugyanott egy különös fény is ragyogott.

A legfélelmetesebb élmény

Természetesen, lehet vitatkozni azzal, hogy a Robson házban történteknek volt-e valami köze a fejekhez – vagy pedig inkább egy szellem kísértett ott. De Robsonék közvetlen szomszédja, Mrs. Ellen Dodd egy olyan félelmetes élményt élt át, amelyet nem lehetett könnyen megmagyarázni. Mrs. Dodd így emlékezett vissza:

„Bementem a gyerekszobába, hogy az egyik beteg gyermekemet megnézzem. Tízéves fiam, Brian azt hajtogatta, hogy érezte, hogy valami hozzáért. Mondtam neki, hogy ne butáskodjon. Aztán megláttam ezt az alakot. Jött felém, és határozottam éreztem, hogy hozzáér a lábamhoz, majd négykézláb kiment a szobából.”

Ellen Dodd szerint a lény, ami megérintette őt, félig ember, félig állatszerű volt. Mrs. Robson emlékezett rá, hogy a kérdéses éjszakán csattanást és sikoltozást hallott a szomszédból. Szomszédja elmesélte neki, hogy a hangok egy olyan lénytől származtak, amelyik egy farkasemberre hasonlított. Amikor Mrs. Dodd lement a földszintre, látta, hogy nyitva van a bejárati ajtó. Bármi is volt a jelenség, Ellen Dodd halálra rémült, és ennek eredményeképpen – kérésére – a helyi önkormányzattól kapott egy másik lakást. Ezek után a fejeket elvitték a Robson-házból, és kifüstölték onnan az ördögöt, és a Rede Avenue-n az élet visszatért a normális kerékvágásba.

Kelta szertartások

Egy neves keltakutató, dr. Anne Ross érdeklődni kezdett a kövek iránt. Egyik cikkében dr. Ross kijelentette, hogy a fejek kb. 1800 évesek, és a kelta fejrituálék számára készültek. Amikor Robsonék megszabadultak a fejektől, dr. Ross vette át őket, és elmesélte, hogy mi történt:

„A történteket ekkor még nem kapcsoltam össze a fejekkel. Mindig égve hagyjuk az előszobai lámpát, mert kisfiunk fél egy kicsit a sötétben, így mindig beszűrődik valamennyi fény a szobánkba. Egyik éjszaka felriadtam és valamitől nagyon féltem. Igazából pánikban voltam, és borzalmasan fáztam. Körülöttem a jeges hidegség rémítő leheletét éreztem. Valami arra késztetett, hogy az ajtó felé nézzek, és akkor megláttam azt a dolgot, amint éppen kimegy az ajtón. Kb. 2 méter magas, és enyhén görnyedt volt, félig állat, félig ember volt, és a fehér ajtó előtt feketének tűnt. Azt mondanám, hogy a felsőteste egy farkasé volt, az alsó része pedig egy emberé. Ekkor kiment, és ebben a pillanatban tisztán láttam, majd eltűnt. Muszáj volt utána rohannom – normális esetben ezt nem tettem volna, de úgy éreztem, valami kényszerít rá. Hallottam, hogy fut le a lépcsőn, aztán eltűnt a ház hátulja irányában. Mire leértem a lépcső aljára, már halálra voltam rémülve.”

Ám ezzel még nem volt vége a történetnek. Néhány nap múlva ugyanis dr. Ross és férje arra érkezett haza Londonból, hogy tinédzser lányuk sokkos állapotban van. De. Ross a következőképpen írta le a lányával történteket:

„Kinyitotta a bejárati ajtót és egy fekete valami, amiről azt mondta, hogy leginkább egy farkasemberre hasonlított, átugrott a korláton, és lehuppant az ajtó elé. Nehéz, állati mancsain a ház hátsó része felé rohant és a lányom úgy érezte, hogy valami arra kényszeríti, hogy utána szaladjon. A valami bement a folyosó végén lévő zeneszobába, de amikor a lányom odaért, már eltűnt. Aznap megfogtuk a fejeket, és elvittük a házból. Mindenki – még a férjem is – azt mondta, hogy úgy érzi, mintha kitisztult volna a levegő. Azóta a paranormális tevékenységnek még a jele sem mutatkozott."

A keltakutató tehát megszabadult a kelta fejgyűjteményétől, és többé hallani sem akart róluk.

Házi készítésű játékok?

A történet 1972-ben új fordulatot vett. Desmonde Craig kijelentette ugyanis, hogy a kelta fejek mindössze 16 évesek, és nem a kelták készítették őket, hanem ő maga csinálta a lányának, Nancy-nek, játék gyanánt. Elmesélte, hogy 30 évig élt abban a házban, ahol most Robsonék laknak, és a lánya komolyan érdeklődött arról, hogy mi is az ő munkája. Craige akkoriban műkövekkel foglalkozott, és hogy lányának elmagyarázza, mi is az ő munkája, három fejet készített neki. Az egyik később eltört, és kidobta. De a másik kettő a lánya kedvenc játékává vált.

Mivel zavarban volt, hogy saját keze munkája ekkora nyilvánosságot kapott, Craige elmondta, hogy tisztázni akarja a dolgokat a fejekkel kapcsolatban. Az alábbiakat mondta:

„Félrevezető lenne azt mondani, hogy azok a fejek régiek.” De ez nem igazán győzte meg dr. Rosst, aki azt állította: „Hacsak Mr. Craige nem ismeri az eredeti kelta kőfejeket, akkor különös lenne, ha ő készítette volna őket ilyenre. A fejek ugyanis meglepő módon kidolgozottak, és pontosan úgy néznek ki, mint a kelta fejek.”

Meglepő módon az analízis nem tudta kideríteni a fejek korát.

Elraktározott energiák

Ha a fejek valóban kelta eredetűek, akkor nem nehéz elképzelni, hogy valamiféle ősi átkot hordoznak. Ám ha nem azok, akkor miért tűnik úgy, hogy paranormális jelenségeket gerjesztenek?

Egy kémiai kutató, Don Robins elmondta azt az elméletet, amely szerint az ásványi eredetű műtárgyak elraktározhatják a készítőik képét. Az elmélet szerint helyek és tárgyak is tárolhatnak olyan információkat, amelyek különös jelenségeket idézhetnek elő. Tudományosan összegezve: egy ásvány szerkezete tulajdonképpen egy váltakozó energiahálózat, amelyben végtelen sok lehetőség van az elektromos információk tárolására és transzformálására. A fizikai szerkezet ezen új dimenziói a kőben tárolt, kódolt kinetikus képek irányába mutatnak.


Robinst érdekelték a fejek által kiváltott jelenségeket kísérő hangok is, és a beszámolók nyomán párhuzamot vont a skandináv mitológia wulver-nek nevezett, hatalmas és veszélyes alakjával, ami azonban távol tartotta magát az emberektől, hacsak fel nem bőszítették. A fejek iránti érdeklődése arra késztette a kutatót, hogy gondjaiba vegye őket. Amikor betette őket a kocsijába, hogy hazavigye, és be akarta indítani a motort, hirtelen az összes fény kialudt a műszerfalon. Hátrafordult, ránézett a fejekre, majd keményen rájuk szólt:”hagyjátok abba!” – és a motor beindult. Senki nem lehetett jobban meglepve, mint ő.

Otthon Robins kezdte kényelmetlennek érezni a fejek jelenlétét. Úgy tűnt, mintha állandóan figyelnék őt a fejek. Lehet, hogy tévedett, de nem tapasztalt semmiféle paranormális jelenséget, amit a fejek idézhettek volna elő. Persze volt néhány kellemetlen pillanat.

És hol vannak a kövek?

Több száz kőfejet találtak már Észak-Angliában. Skóciában, és az európai kontinensen is. A kezdetlegesen kidolgozott tárgyak legtöbbjéről bizton meg lehet állapítani, hogy a római kor előtti kelták hagyták hátra, némelyük eredete azonban sokkal rejtélyesebb. A Hexam-i fejek holléte nem ismert. Az is talány marad, hogy milyen idősek, és az is, hogy miért idéztek elő ilyen megdöbbentő jelenségeket.