„Kéz-ütötte seb beforrad, nyelv-okozta seb nem forrad.”

Néha nem is a kezünk által vagyunk képesek a legkomolyabb lelki sérüléseket okozni, hanem sokkal inkább a nyelvünk, a szavaink által. Ezért kell ésszel megválogatni a szavainkat, bármilyen helyzetben is legyünk, mert könnyen maradandó sérülést okozhatunk…

„Aki haraggal kél, kárral fekszik.”

Hogy miért? Mert ha kiengeded a pusztító haragodat, elkerülhetetlenül megfogsz bántani valakit. De minimum saját magadat. Ezért ha másokon töltöd ki a haragodat vagy a haragodtól elvakultan magadnak okozol kárt, akkor biztos lehetsz abban, hogy gondterhes lélekkel fekszel majd le.

„Barátság a barátság – ám a sajtot pénzért adják.”

Igen, szeretjük a barátainkat és sokszor bármit megtennénk értük, akárcsak a szeretteinkért. De ha pénzről van szó, nagyon észnél kell lenni, mert azzal te sem leszel beljebb ha odaadod az utolsót, amiből magadnak vettél volna kenyeret.

„Előbb gondold ki, aztán mondd ki.”

Mint már előbb is említésre került, az időnként túl gyorsan forgó nyelv megbánthat másokat vagy kellemetlen helyzetbe hozhat, amiért elhamarkodottan döntöttél. Ezért tanulj egy kis önkontrollt és előbb gondolkodj.

„Bolond a napot tölti, okos az alkalmat lesi.”

Persze, jó dolog néha csak úgy élni és úszni az árral, de az nem egyenlő azzal a haladással, ami ahhoz kell, hogy a céljaidat elérd. Ahhoz bizony lesni kell az alkalmakat is, nem csak várni rájuk vagy észrevesszük vagy nem alapon.

„Jó szó vaskapukat kinyit.”

Ha elég diplomatikus vagy, esetleg simán jól bánsz a szavakkal és az emberekkel, akkor ajtók nyílnak meg előtted. Hol egyesek szívéhez, hol egy ígéretes álláshoz vagy bármi máshoz, amire csak szükséged lehet.

„Aki hibátlan társat keres, társ nélkül marad.”

Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nincs ilyen. Nem azt mondjuk, hogy ne legyenek elképzeléseid az illető kapcsán, de ne is tedd elérhetetlenül magadra azt a lécet…

„Ki a rózsát szereti, tövisét is eltűri.”

A szépség, a siker, a boldogság nem mindig jár önmagában. Olykor velük jár a könny, a szomorúság, a nehézség, a felelősség, a teher, a fáradtság, a magány is. De ha igazán akarod, akkor képes leszel elviselni ezeket, mert tudod mi, hová vezet és hogy miért éri meg.

„Aki nem hibázik – egyedül csak Isten.”

Éppen ezért ne légy már olyan kemény magadhoz, vagy máshoz, ha hibázik. Mi, mind csak halandók vagyunk, fogadd el. Ez a természetes.

„Minden fazékra kerül egy fedő.”

Az amolyan „zsák a foltját” dolog. Hogy mindenki megleli a hozzá illő párt, állást, életcélt, külsőt. Mert mindenkihez tartozik valami és valaki. Az ember ilyen téren olyan, mint a kirakós. Meg van a darab, ami hozzáillik.

„Pénzen észt nem vehetsz.”

Kétségtelenül sok mindent megkaphatsz pénzért. De attól még, hogy van pénzed, nem biztos, hogy lesz eszed, társad, igazi boldogságod. Ezért ne a pénzszerzés legyen életed legfőbb célja.

„Keveset adj, de szívből.”

Ha nem tudsz szívből adni, akkor ne adj egyáltalán. Vagy csak annyit, amennyi jól esik. Amennyiben túl sokat adsz önzően vagy úgy, hogy közben fáj a szíved érte, magadat keseríted meg és hidd el, az illetőt is. A nem jó szívvel adott ajándékot mindenki felismeri.

„Ne verd a más kapuját, hogy a te kapudat se verjék.”

Úgyis mondhatnánk, hogy ne babrálj ki mással, ne állj bosszút, ne szórakozz vele, csak akkor, ha azt akarod, hogy ő is megtegye veled. Ugyanis elhiheted, ha nem tőle, majd visszakapod mástól, mert ilyen a sors. Mindig törekszik az egyensúlyra.

„Tudakolással út találtatik.”

Hogyha valamit nem tudsz, valamiben bizonytalan vagy, akkor kérdezz. Másképp nem jön a megoldás, sem a segítség. Nem kell mindent egyedül megoldanod. Tudd mikor kell félretenned a büszkeségedet.

„Edd a szőlőt, ne kérdezd a kertjét.”

Nem kell mindig tudnod egy ajándék vagy a boldogság okát. Legyen elég a tudat, hogy van. Becsüld meg, adj hálát érte és fogadd el. Ne szennyezd be miértekkel.