Ki volt háromszor legnagyobb Hermész

Az ezoterikus irodalom legvitatottabb alakja az özönvíz előtti időkig élt, amikor is a katasztrófára várva két oszlopba vésette az ősidők minden bölcsességét.


Az egyiptomi emberideál

Minden apró, akár töredékes információban is, amely az ősi Egyiptomból fennmaradt, érezhető egyfajta sugárzó szellemi energia. Egyiptomnak köszönhetjük az európai civilizáció számos sarkalatos tényezőjét, mint az időszámítás beosztása, a 12 hónapot, az év 365 napját, a nappal 12 és az éjjel 12 órára való tagolását. Időmérőt is elsőként az egyiptomiak használtak, ahogyan papírt, tintát és tollat, hiszen az első írás egyiptomi, ahogyan ők jegyezték le először a történelmet. Írásszenvedélyük megőrizte számunkra vallásos elképzeléseiket és ritusaik hagyományait.

A fennmaradt szövegekből kitűnik az egyiptomi emberideál, aki keresi szívének és szellemének egyensúlyát, aki mérsékletet tanúsít minden tettében, családban és barátságban egyaránt. Úgy viselkedik, hogy tisztel másokat és ezt a tiszteletet saját magának is megköveteli. Istennel szemben alázatos, de nem szenteskedő. Az egyiptomiak a tudást nagyra becsülték, a tanítások megismerését és betartását az elégedett élet feltételének tartották. Ezen bölcs tanítások szerzői közül kiemelkedik Hermész Triszmegisztosz rejtélyes alakja.


Ember, otthonod nem a földön, hanem a fényben van!

Hermész Triszmegisztosz az ezoterikus irodalom legvitatottabb alakja, akit legtöbben Thot-tal (Theuth), a bölcsesség és a mágia egyiptomi istenével azonosítanak. Ha ez igaz, akkor neki köszönhetjük a 22 őshang megtalálását, amely a beszéd alapját képezi. Nem tudni igazán, hogy létezett-e, vagy netalán egy olyan alakról van szó, akit az idők folyamán több mítosszal egyesítettek: az egyiptomi Thot, a görög Hermész és a római Mercurius lenne Triszmegisztosz? Vagyis visszatükröződik benne a kereskedelem, a leleményesség és a tolvajok istene, az alkimisták, csavargók és útonállók pártfogója, az istenek hírnöke és a holt lelkek vezetője. Azaz a „Háromszor Hatalmas” Hermész mindhárom világ (pokol, föld, menny) ura és beavatottja.

Egy másik legenda szerint király volt, aki 3226 évig uralkodott. Röviddel az özönvíz előtt, az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa előtt két hatalmas kőoszlopba vésve örökül hagyta az ősi korok bölcsességét. Az oszlopok létezésére a IV. század elején egy görög filozófus, Iablikhosz egy egyiptomi pap levelében talált bizonyítékot. Állítólag ezen oszlopokra alapozta tanítását Platón és Püthagórasz is.

A Hermészről fennmaradt ábrázolásokon egyik kezében két kígyó által körülfont szárnyas pálcát, a kaduceust, a másikban a világ összes tudását tartalmazó smaragdtáblát tartja. A mellkasán és a szívén lévő szkarabeusz a lelken belüli szellemi és újjáélesztő fényt szimbolizálja. Alkimista értelmezések szerint Hermész alakja a test újjászületésének, az értelem megvilágosodásának és az érzések átalakulásának közvetítésével elért tökéletességet egyesíti. Úgy tartják, személye hidat képez a rég letűnt világok és civilizációnk között.

Hermész által értelmet nyer a fejlett egyiptomi kultúra és Atlantisz közötti összefüggés. Hermész Triszmegisztoszban ez esetben egy atlantiszi beavatottat, Poszeidón templomának főpapját kellene tisztelnünk, aki átörökítette világunk számára az ősi tudást. Neve a későbbiekben a titkos tudás szinonimájává vált. Létezőnek vélnek egy Thot könyvének nevezett írást, melyet Triszmegisztosz tanítványaira bízott. Ez a kiválasztott társaság feltételezhetően megkapta az ember újjászületésére vonatkozó titkos műveletek leírását és valószínűleg olyan kulcsokat is, amellyel más jelképesen írt szövegek is kódolhatók voltak. A könyvben leírt módszer a „halhatatlanság kulcsa”, melynek segítségével az emberi agy bizonyos része stimulálható, így a tudat kitágult, a beavatott átléphetett egy másik rezgésű szellemi síkra. Az írásról tudni vélik, hogy bemutatja a lélek alászállásának folyamatát, mely a fény befogadásához, a megváltáshoz vezet.

A Királyok útja 78 jelképből áll, ezeket szimbólumokba ágyazva megtalálhatjuk a tarot kártyában. Bár a tarot és az egyiptomi őstudás kapcsolatát még senki nem bizonyította be, némely középkori alkimista ezt állítja a II-III. században szárnyrakelt alexandriai hermetikus írásokra hivatkozva, melyek a könyvtár pusztulásakor megsemmisültek. További legendák szólnak arról, hogy azóta is létezik a kiválasztott főpapok megszakítatlan sora, akik gondoskodnak arról, hogy Hermész öröksége ne kerüljön avatatlan kezekbe. Szerencsére a Smaragdtábla tizenhárom mondata rendelkezésünkre áll.


A Smaradgtáblát következő cikkünk mutatja majd be.


Felhasznált irodalom: Hermész Triszmegisztosz összegyűjtött írásai – Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2001, Bohumil Vurm: Európa titkos története – Sziget Könyvkiadó 2002