Fejlődésünk lépcsőfokai - a hét legfontosabb lecke

A gyökér csakrához rendelhető szakrális tanulnivaló: Minden egy! Amint fent, úgy lent!

A családunkhoz fűződő kötelékeink lényegében a mindenséggel fennálló örök kapcsolatunkat szimbolizálják. A gyökeret eresztés egyik alapelve: “Szállj ki gondolataidból és költözz bele a testedbe!” Az ábrándok, hiedelmek, és feltevések világában élő ember elveszíti kapcsolatát a földdel, saját érzelmeivel, dühével, örömével egyaránt képtelen megbirkózni. Ugyanis a földön való megállapodás nélkül a magasabb energiák befogadása, és áramoltatása bizonytalan.

Egy egészséges alsó alapból, egészséges énképből, önbizalomból, önszeretetből kiindulva képes vagy összekapcsolódni érzéseiddel, megtapasztalni tested és kapcsolatot találni másokkal. Bizalommal jelen lenni a pillanatban, és gördülékenyen haladni a változások felkínálta áramlattal. Ha elveszíted kapcsolatodat a valósággal, nem vagy éber, áldozattá válsz, és rögtön lehetetlenné válik életed irányítása, és az olyan alapvető dolgok végzése, mint a munka, az otthonteremtés vagy más alapvető létszükségletek. Minden küzdelemmé válik. A szeretet és a bőség útjában ott áll a kétségbeesés, a rettegés, és máris diszharmónia jelentkezik energetikádban. Azonnal eluralkodik elmédben a félelem, és az elkeseredettség fagyott állapotában vesztegelünk. A tudatosság e szintjén azt állítjuk, hogy valaki más a hibás, más a felelős mindenért, vagy hogy mindent csakis másokért teszünk. Az áldozati helyzet bárkit képes lebénítani testileg és lelkileg egyaránt. Kiszolgáltatottsága révén ez az ember elveszti az összeköttetést saját bensőjével. Az élet folyamába vetett bizalom azonban segít ebből kilábalni. Ha az illető képes változtatni hiedelmein, benső hozzáállásán, persze csak akkor, ha belátja: a hiba nem mindenki más “készülékében” van! A legfontosabb miként gondolunk önmagunkra. Mennyire tartjuk méltónak magunkat a vágyott szerelemre és jólétre.

Az emberek és helyzetek lehetőséget kínálnak számunkra az önmagunkról élő meggyőződésünk megtapasztalására. Minden helyzet egy kihívás és Felsőbb Énünk ajándéka, mellyel megpillanthatjuk a bennünk rejlő tisztát és igazat. Ha kellőképpen tiszteljük magunkat, akkor mindig megvan bennünk a képesség gondolataink és eszményeink megváltoztatására, de elsőként a vágynak kell meglennie, hogy keressük...ki vagyok én? Csak rajtunk múlik, hogy a tudatosság mely szintjén kívánjuk látni önmagunkat. A személyes gyarapodásnak és spirituális fejlődésnek hiedelmeink, fájdalmaink és félelmeink szabnak egyedül gátat. Energetikai állapotunk meggyógyításával átalakíthatjuk életünket, jobban ráhangolódhatunk a rajtunk keresztül áramló egyetemes erőkre, és felszínre hozhatjuk a bennünk szunnyadó kreatív szellemet. Az önelfogadás és a szeretet a benső gyarapodás két kulcsa.


A szakrális csakrához rendelhető lecke: Tiszteld embertársad!

Spirituális szempontból a legalkalmibbtól a legintimebbig - minden kapcsolatunk a tudatosság egyre magasabb szintjeire való emelkedésünket hivatott elősegíteni. Néhány kapcsolatunk ezért fájdalmas, hiszen önismeretünk növelését, hibáinkkal, korlátainkkal való szembesülést szolgálják. Ideje megtanulni az Univerzum legfőbb mozgatóját, az Ok-okozat törvényét, miszerint ezen a világon semmi sem történik véletlenül.

Minden egyes gondolat, érzés, szó és minden cselekedet ok, amelynek okozata van, és minden okozat minőségben és mennyiségben tökéletesen megfelel az oknak. Így hát nincsen sem véletlen, sem jutalom vagy akár büntetés, hanem kizárólag csak ok és okozat létezik. A végzet döntéseink következményeinek summája. Cselekedetünk következményei elől nem menekülhetünk.
Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése. Soha semmi nem történik ok nélkül. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket.

Vizsgáld meg az életedben működő mítoszokat

Szerinted jobb adni, mint kapni? Szerinted kevesebbet érsz, mint azok, akikkel jó dolgok történnek? Mit gondolsz a boldogsághoz való jogodról? Mit gondolsz méltó vagy rá? Szerinted méltó vagy az általad vágyott dolgok elnyerésére az életben? Hogy érzed, feltétlenül fel kell áldoznod magad, vagy valamilyen formában fel kell adnod életedet elnyerésükhöz? Szeretnél szabadságod és örömöd előmozdítása érdekében tett erőfeszítés nélkül beletörődni egy nagyon rossz helyzetbe? Szeretnéd kifejleszteni kreativitásodat és a saját életedet élni? Mi az, amit valójában szeretnél, ami tényleg boldogságot és örömöt hozna számodra?


Mindenki egy bizonyos embertípust vonz magához

A családi szálaktól a munkahelyen, a baráti társaságunkban vagy politikai tevékenység során köttetett kapcsolatokig minden találkozás személyiségünk fejlődéséhez járul hozzá. Ha hajlandóak vagyunk kritika helyett az adott személy által hozott felismerésre összpontosítani. A második csakra energiájában egyfajta dualitás rejlik. Az első csakra egységre törekvő energiái a második csakrában poláris ellentétekre bomlanak. E megosztottságot számtalan elnevezéssel próbáltuk már kifejezni, mint yin/yang, anima/animus, férfi/nő, Nap/Hold. Az ellentétekből választás születik, és a második csakra energiája folytonosan arra kényszerít bennünket, hogy döntéseket hozzunk a pozitív és negatív energiaminták világában. Minden egyes választásunk energiaáramot indukál az Univerzum felé. Döntéseink rendezőelvének tekinthetjük tapasztalásainkat. Választásaink pedig teremtő folyamatok. Az ellentétpárok megértése ezért kulcsfontosságú szerepet játszik a második csakrával kapcsolatos kihívások kezelésében. Ha többet megtudunk saját motivációinkról, valójában lelkünk tartalmáról tanulunk meg újabb dolgokat. Félelemmel vagy bizalommal vagyunk telve? A fizika a második csakra energiáját az ok és okozat törvényeként (minden tettre hasonló ellentétes válaszreakció merül fel), illetve a vonzás törvényeként (az ellentétes töltésű dolgok vonzást gyakorolnak egymásra) határozza meg. A kapcsolatokra vetítve ezek a törvények azt jelentik, hogy energiamintákat generálunk, melyek olyan embereket vonzanak hozzánk, akik valamilyen kérdésünkre választ, megoldást hordoznak. A külső kihívásokra adott válaszreakcióinkat nagymértékben meghatározza, hogy milyen viszonyban állunk önmagunkkal.

Ha nem érezzük méltónak magunkat a személyes boldogságra, bármilyen helyzetbe kerülünk, elborít az élettel szembeni erősen negatív hozzáállás. Számtalan ember inkább feláldozza magát az arra érdemes helyzetnek, vagy ügynek, mintsem hogy bepillantson élete ürességébe és a fejlődését gátló hiedelmeibe. Pedig senki sem szereti a szenvedők társaságát. Elszívják energiánkat, lelohasztják a bennünk élő jó szándékot. Együttérzésünket sajnálatként értelmezik, pedig nem mehetünk el mások fájdalma mellett, de helyzetük megváltozatására sem törekedhetünk. Ha sikerül feladnunk az összes korlátozó vagy nyugalmat, örömöt, és jólétet rosszalló beállítottságunkat, akkor átélhetjük az önmagunkkal kapcsolatos jóérzéseinkből fakadó örömöt.


A napfonat csakrához rendelhető lecke: Becsüld önmagad!

A harmadik csakrában összetalálkozó energiákat az a cél fonja egybe, hogy segítsenek bennünket egyre érettebbé válni önmagunk – saját magunkhoz való viszonyunk megértésén, illetve annak elsajátításán keresztül, hogy miként állhatunk meg saját lábunkon, és miként gondoskodhatunk magunkról.

Csak akkor léphetünk a bizonyosság és a szeretet kötelékeinek magasabb szintjére, ha birtokoljuk saját erőnket. Amikor képtelenek vagyunk értékelni és tisztelni önmagunkat, úgy érezzük, mások negativitásának terhét cipeljük magunkon, olyan élményeket teremtünk magunknak, melyek továbbra is aláássák önbecsülésünket és szétzúzzák magabiztosságunkat. Önértékelési és öntiszteleti szintünk határozza meg kapcsolataink minőségét. A csakra pozitív és negatív aspektusát képviselő két jungi archetípus a szolga és a harcos. A szolga mások elismeréséért és figyelméért él, jólétérzésében függ tőlük, és őket teszi felesőssé boldogságáért. Amennyiben képes elfogadni, hogy önmaga miatt megérdemli a szeretetet és figyelmet, értéke nem függ attól, hogy mit tesz vagy kicsoda, akkor eljuthat a pozitív megfelelőjébe, amikor már képes felvállalni magát, derülátó és lelkes előrehaladásával kapcsolatban.


A szívcsakrában rejlő szakrális tanulnivaló: A szeretet Isteni Erő

A negyedik csakrában rejlő spirituális kihívás: együttérzést tanulni, ráébredni a megbocsátás óriási értékére, valamint a feltétel nélküli szeretet jelentésére, mely a szívet a jóság univerzális eszközévé teszi.

Az érzelmi energia jelenti az emberi test és lélek igazi hajtóerejét. A negyedik csakra energiája belső világunkkal kapcsolatos érzelmeinkre, vagy saját gondolatainkra, ideáinkra, attitűdjeinkre, inspirációinkra adott érzelmi válaszreakciókra összpontosítja energiáját. Az elkötelezettség e szintje a leglényegesebb abból a szempontból, hogy képesek legyünk másokkal egészséges kapcsolatokat kialakítani. A spirituális szívből tudjuk megérezni és kifejezni az élet legmélyebb értelmét. A szerető és együtt érző emberré váláshoz és a szeretetben való virágzáshoz nyitottá kell válnunk a másokból áradó szépségre és fényre csakúgy, mint a belőlünk áradóra.

A torokcsakrához kapcsolható tanulnivaló: személyes akaratodat vesd alá az isteni Akaratnak

Az ötödik csakra a döntéshozatal, a kommunikáció és ebből következően a spirituális karma központja. Lényege a hit. Ha hiszünk valamiben, energiáink egy részét afelé irányítjuk, ha a félelembe helyezzük hitünket, energiáink jórészét a félelem itatja át. Minden gondolatunk, döntésünk, és minden érzésünk az erő olyan megnyilatkozása, ami biológiai, környezetei, társadalmi, személyes és globális szinteken érezteti hatását. Mindenhol ott vagyunk, ahová gondolataink kalandoznak, így személyes felelősségünk az energetikai fejleményekre is vonatkozik. Hitünk és választási szabadságunk valójában a teremtésben megnyilatkozó erőket jelenti. Mi vagyunk a csatorna, melyen keresztül az energia anyaggá válik. Vajon milyen döntéseket hoznánk, milyen gondolatokat dédelgetnénk magunkban, ha megpillanthatnánk választásaink energetikai következményeit? Az előrelátás e magaslatára akkor tehetünk szert, ha a személyes akaratunkat képesek vagyunk az Isteni Erők kezébe helyezni, ahogy Jézus vagy Buddha és még számos más tanító tette.

A legnagyobb jótéteményt akkor teszed magaddal, ha a következő szabályok szerint élsz:

1. Ne ítélkezz!
2. Ne legyenek elvárásaid.
3. Ne akard tudni, miért történnek úgy a dolgok, ahogyan történnek.
4. Higgy benne, hogy életünk váratlan eseményei a spirituális útmutatás egy formáját alkotják.
5. Bátran hozd meg azokat a döntéseket, melyeket meg kell hoznod, fogadd el, amit nem tudsz megváltoztatni, és légy elég bölcs ahhoz, hogy különbséget tudj vonni a kettő között.


A harmadikszem csakra leckéje: csak az Igazságot keresd!

A hatodik csakra aktiválja azokat a leckéket, melyek a bölcsességhez hivatottak elvezetni bennünket. A bölcsességet élettapasztalatok, illetve a tárgyilagosság képességének megszerzése révén érhetjük el. A szenvtelen vagy tárgyilagos valóságfelfogást a „személyes elme" befolyása felett álló tudatállapotnak tekinthetjük, mely a „személytelen" vagy kitárult elme erejéhez, éleslátásához és ösztönös megérzéseihez vezethet bennünket.

Amennyiben valaki ritkán bízik érzéseiben, megreked az eszmék és fogalmak világában, a harmadik szem csakrájában az energia pangani kezd, és minél inkább beprogramozza a racionális irányítást életébe, annál szűkebb tere lesz a megnyugvásra és a békére. Mindig elérni, megszerezni és legyőzni igyekszik a következő akadályt. Kimeríti, szorongóvá és fáradttá teszi magát. Pedig az egész világmindenség várja, hogy értelmi képességeinkkel egyensúlyba tudjuk hozni az intuíciót, a képzeletet és bölcsességet. Az igazi egyensúlyhoz a gondolatok és érzelmek elegyítése révén juthatunk. Amikor az értelmet a szellem szolgálatába állítjuk, megleljük a bölcsesség, az élet válságain átívelő és más nemes tulajdonságok felé vezető utunkat.

A hatodik csakra működését gyengítjük az igazság feltárásától való félelmeinkkel, ha félünk külső tanácsokra támaszkodni, ha félünk árnyékos oldalunkkal szembesülni. Nem véletlen az összefüggés, hiszen a csakra szakrális tanulnivalója… „csak az igazságot keresd” bölcsességében rejlik. Arra késztet bennünket, hogy szüntelenül a minden pillanatban jelen lévő két ellentétes erő, az igazság és az illúzió közötti különbséget próbáljuk felfedni.

A korona csakrához tartozó lecke: élj a jelenben!

A hetedik csakra energiái ösztönöznek bennünket arra, hogy a transzcendessel való bensőséges kapcsolatra törekedjünk mindenben, amit teszünk. Előre bocsátom, a személyes spirituális kapcsolat keresése legmélyebb lényegünkig megráz bennünket. A krízis általában azzal kezdődik, hogy az ember tudatára ébred az élet értelmével és céljával kapcsolatban felmerülő valamiféle hiánynak, melyet nem lehet az élet külsőleges alkotóelemeinek, mint lakás, autó, értéktárgyak biztosításával betölteni. Aztán jön a félelem az öregségtől, az elhagyatottságtól, mintha kezdené elveszíteni az ember a kapcsolatot én-tudatával, önazonosságával. “Már nem vagyok biztos benne, ki vagyok, és mit akarok az élettől!” Aztán a harmadik szimptóma, amikor az odaadásra irányuló vágyunk önmagunknál valami nagyobb dolognak képes átadni magát.

Amikor már nem állítjuk, hogy mindenre agyból, azonnal tudunk megoldást, hanem észrevesszük, hogy jönnek - véletlenek formájában - választási lehetőségek. Egyszeriben a csodák és a remény forrásával kerülünk összeköttetésbe, mert tudatos elménk összekapcsolódik a tudattalan, isteni örök énükkel, ami pedig egyfajta isteni jelenléttel hoz kapcsolatba bennünket. Így elménk megszabadul lassanként életerőnket gúzsba kötő félelmeitől, hiedelmeitől, illúzióitól. Így ezek nem fogják befolyásolni döntéseinket, figyelmünket.