LELKIPATIKA

Álmaimban sokszor velem van

Szerző:
Szabó Anna
Nem is olyan régen, sok év után költöztem Budapestre, így hozta a sors. Sokáig nem ismertem senkit. Aztán feltűnt valaki, aki rendszeresen arra járt reggelente, amerre én. Vagy fordítva?
Most már nem is tudom pontosan

Romantikus regényekbe illő férfi volt, nagy, szép, kék szemekkel, hullámos szökés hajjal. Nálam egy fejjel magasabb volt, sportos. Öltözéke határozottan csinos. Igazi férfias alkat. És én, mint egy átlagos lány, aki még csak nem is rendelkezik jó alakkal, csak néztem Őt. Vonzott mindene. Őrültség, mert van barátom, akivel több éve igazán boldog kapcsolatban vagyunk.


De ez a vonzás más volt

Ösztönből jövő. Olyan érthetetlen. Ha rám nézett, szégyelltem magam, és szerettem volna szép lenni, neki tetszeni. Ha a tömeg túl közel sodort egymáshoz minket, úgy éreztem, csak ő és én létezünk.


A tükörbe is az ő szemével néztem

Gyönyörű volt ez az érzés, és mégis a másik énem szégyellte magát. Mint egy áruló, olyannak éreztem magam, hiszen van valakim. Így telt el sok nap. Reggel mintha neki öltöztem volna, a tükörbe is az ő szemével néztem. Egy nap megszólított. Én, aki mindig a „belsőmmel" hódítottam, most nem tudtam „magamat adni", ő mégis észrevett. Titkon boldog voltam, és reméltem, ő nem veszi észre bolondos rajongásomat. Aztán egyre többet találkoztunk és beszélgettünk, közeledtünk egymáshoz. Kicsit én „rendeztem” így, magam sem tudom, miért.



Talán lehetett volna ebből egy új kapcsolat, de féltem

Hátha neki csak jó kaland az én bolondos álmom. Győzött az ész. Továbbra is járok a fiúval, akit szeretek, és akinek megvallottam ezt az egész történetet. Tudom, fájhatott neki, de mint „elemi ösztönt" éreztem azt a másik fiút. Pedig ő, aki valós volt, megadott nekem mindent: lelkileg, testileg. A fiú is éli a maga életét, én is az enyémet. Ritkán látom. De álmaimban sokszor van velem: néha beszélgetünk, megismerem, máskor az enyém lesz egészen: érintem, érzem a testét.



Talán soha nem tudja meg, mit látott benne egy lány

Pedig már tudom, hogy minden külső megjelenés mögött sebezhető, csendes és magányos lélek áll. Mégsem teszek semmit, pedig elérhetném talán. Nem tudok áruló lenni, de nem is mondhatom el senkinek, hogy ő még mindig velem van. Tán csak az értheti meg, aki maga is élt már át ilyen érthetetlen, bolondos „szerelmet”.


Nem mondhatod el senkinek? Mondd el mindenkinek!

Továbbra is várjuk kedves Olvasóink leveleit, akik megosztanák problémáikat velünk és másokkal egyaránt! A szerelemmel, lélekkel, testtel kapcsolatos írásokat a
palackposta címére várjuk. A legérdekesebb írásokat névtelenül jelentetjük meg a Lelkipatikában azért, hogy mások is okulhassanak belőle.

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL