Hüllőt, de minek?

A hüllők rajongói sokak által meg nem értett emberek. Ugyan mit lehet szeretni valamin, ami nem szőrös, nem aranyos, sőt sok esetben nem is szép? Bár utóbbi elég szubjektív tényező, azért szögezzük le, hogy ezek a tulajdonságok a legtöbb hüllőre igencsak jellemzőek.

Nem is beszéltem még a veszélyességről. Bár elvileg a komoly rizikófaktorral rendelkező fajokat nem lehet szakképesítés nélkül tartani, sőt a természetvédelmi hivatalban több éves gyakorlattal is kell igazolni a hozzáértést, valljuk be, nem mindenki olyan becsületes, hogy végigjárja ezt az ingoványos utat egy mérges kígyó megvásárlásáért. Elvileg a szomszédok egyöntetű beleegyezése is kell egy ilyen akcióhoz, hát megnézném azt a társasházat, melynek lakói boldogan fogadnak egy ilyen jövevényt...

Na de most jöjjön pár pozitív dolog is, miért „vetemedik" arra mégis valaki, hogy egy hüllőt gondozzon szabad óráiban? A hüllők ideális társai a folyton időzavarban szenvedőknek. Bár az időigény fajonként eltér (nem minden fajt kell kétnaponta etetni, némelyiket elég hetente egyszer is...), azért nem hasonlítható össze mondjuk egy kutya vagy egy macska gondozására fordított hosszú órákkal.

Nem utolsó szempont az sem, hogy nem tartoznak a zajos állatok közé. Ez megkönnyíti a velük való együttélést, nem kell az éjszaka közepén váratlan rikácsolásra vagy ugatásra felriadnunk. Szagosnak sem mondhatók egy-két fajtól eltekintve és a bezártság sem okoz nekik problémát. Egy szépen berendezett terrárium pedig kiváló ékessége lehet a szobának!

Bővebben a fajokról

A leguán az egyik legérzékenyebb hüllőfaj. Az akár egy évtizedet is megélő állat kamasz gyerekek mellé is elképzelhető. Üvegfalú terráriumot és folyamatosan párolgó vizet igényel. Sok fényben érzi jól magát és vegetáriánus. Legismertebb fajtája a zöld leguán.

A rendkívül dekoratív gabonasikló méltán számít az egyik legnépszerűbb lakásban tartott hüllőnek. Csinos mintázatú bőre rengeteg színárnyalatban ismert, ami egyértelműen a tenyésztők szakértelmének köszönhető. Hamar kézhez szoktató, tartása sem okoz bonyodalmakat, sőt akár több egyed is tartható egy terráriummal, amennyiben van elég búvóhely mindegyik számára. Kis odafigyeléssel és törődéssel akár 15 évet is élhet.

A leopárdgekkó a kezdő hüllőtartók számára is ideális és szép külseje mellett még szelídnek is mondható. Rugalmas gekkófajta, hiszen terráriumban még a nappali életmódhoz is hozzá lehet szoktatni. Több hímet viszont nem lehet együtt tartani. A felnőtt példányoknak nagyjából kétnaponta van szükségük élelemre, mely főként tücskökből áll.

Végezetül nem hagyhattuk cikkünket egy kígyófaj megemlítése nélkül, legyen ez most a királypiton! Ez a hüllő az óriáskígyók családjába tartozik és nagyjából másfél méter hosszú. Színe a „mérgesség" illúzióját keltheti, hiszen sötét bőrét sárga foltok tarkítják. Kis mozgásigénnyel rendelkezik, mindössze egy faágra van szüksége (amire feltekeredhet) és némi aljzatra, preferáltan virágföldre. A különféle rágcsálók képezik a táplálékát.