Metatron az „Angyalok királya". Valaha ember volt, és ebből kifolyólag úgy ismerhetjük, mint a bibliai Énoch-ot, akit Isten angyallá emelt, példamutató hite és élete miatt. Metatron angyalként összekapcsolja az embereket az istenséggel, megtanít minket az együttműködésre. Sokaknak tűzoszlopként (fehér vagy aranyszínben) jelenik meg és úgy világit, mint a Nap. Égi írnok, minden titok tudora és feljegyzi az emberek tetteit. Ő az Akasha krónika létrehozója és őrzője. Továbbá a spirituális test, az isteni fény őrzője, vágyaink és koronacsakra ura. Életünket, sorsunkat írja a feljegyzések könyvében. Képes megvilágítani elménket, átvezetni a dimenziók között, jól ismeri az életet és a halált, mivel az átmenetek angyala is.

Az interjú

Halványlilaszínű ruhájában megérkezik, aranyszínű a haja, alakját fény és aranylángok övezik. Kedves, békés és kifejezetten intelligens arca van. Kezében egy könyvet tart. Látom ő sem tud egy percre sem megválni a munkájától. Miután szóvá is tettem, hogy munkamániásnak tartom – de hát egy angyal mi más is lehetne – és én is megkaptam ugyanezt, bele is vágtunk az interjúba.

- R.: Ha jól sejtem, Te, Isten, az érintett őrangyal és kitudja még kik, gyakran halljátok azt a költői kérdést tőlünk, hogy „miért ver engem a sors?" és persze az ehhez hasonló variációkat. Öntsünk tisztavizet a pohárba. Tényleg ti vertek minket vagy legalábbis te intézed el?

- M.: El kell, hogy szomorítsalak, mert a legtöbb esetben bizony ti veritek magatokat és nincs rajtatok semmiféle átok. Legalábbis mágikus eredetű semmiképpen, átok legfeljebb az, amit ti teremtetek magatoknak a saját erőtökkel. De persze ha ezt észrevennétek, sok embert fosztanátok meg a munkájától, hogy levegye rólatok az átkot... Mi természetesen Isten óhajára cselekszünk, ő pedig akkor súlyt benneteket, ha nyomos oka van. Nyomos ok lehet a tanítás, hogy azt szeretné, hogy valamit észrevegyetek vagy megtegyetek. Se ő, se mi, soha nem cselekszünk ok nélkül, főleg nem kedvtelésből küldjük nektek az esetleges nehézségeket. Megdöbbentő lenne, ha azt mondanám, mondjuk 70-80 százalékban ti okozzátok magatoknak a bajt, amelyben nincsen semmi sorsszerűség csak a szabad akarat, amivel rendelkeztek?

- R.: Igen, mert menten le is fordulok a székről. Szóval, ha valakinek sosem jön össze semmi, sorozatos kudarcok érik, nem talál egy normális párt vagy munkahelyet, egészségi problémákkal küzd és nem a ti kezetek van benne, akkor ezt mind magunknak intézzük el?

- M.: Így van. A sorozatos kudarcok és szerencsétlenségek ebben az esetben azért vannak, mert az illető, pesszimista, negatívan áll mindenhez, eleve bevonzza magának a rosszat. Ha erről mi tehetnénk, akkor azért lenne, mert egy döntésre vagy tettre szeretnénk sarkalni vagy, hogy valamit észrevegyen. De térjünk vissza arra, hogy ti vagytok a sorsotok kovácsai. Akinek állandó magánéleti gondja van, el kellene gondolkodnia, mit nem tesz jól. Mindent megtesz a kapcsolatért? Mennyire múlott rajta a dolog? Ha tartósan egyedülálló, akkor nem az a baj, hogy túlságosan ítélkezik mások felett? Talán önbizalmi vagy személyiségi problémái vannak? Amennyiben munkahellyel kapcsolatos gondjai vannak a kérdések hasonlóak. Nem túlválogatós? Nem túl lusta? Gyakran konfrontálódik? Képzetlen? Az egészség pedig kézenfekvő... a lélek betegségei jelennek meg fizikai formában. Ha az ember úgy érzi, veri a sors, gondolkodjon el azon, miért érzi ezt. Tegyen fel magának kérdéseket azzal kapcsolatban, amivel azt érzi, hogy el van átkozva. Amennyiben a kérdésekre őszinte választ ad, akkor elfog jutni, hogy megtudja állapítani, hogy mit rontott el, mit nem csinált jól vagy egyáltalán mit kellett volna és akkor rá kell döbbennie, hogy ez nem rajtunk, hanem csak is rakta múlt. Szép lassan felold egy hatalmas csomót, elűzi a sötétséget amelyet a fény vált el, megvilágosodik az elme és a folyamat során saját magát oldozza fel és veszi le azt a bizonyos átkot, szünteti meg az akadályokat és így tovább. Ehhez nem kell más, mint egy kis önvizsgálat, őszinteség és persze a helyes úton való járás majd a koncentráció. Váltson szemlélet- és életmódot!

- R.: Jó, most pedig totál elvetted az én kenyeremet, mert nem hagytál kérdezni. Nincs több kérdésem, köszönöm.