Sok öreg néger még saját élményekkel rendelkezik, amit a fiatalabb generációnak átadva, ő bennük is rettegést kelt, az elmondottakat pedig valós dolgoknak fogadják el. Az alábbiakban olyan lényekről olvashatsz – a teljesség igénye nélkül -, amelyeket az őslakosok még ma is „létező állatoknak" tartanak.

Kongomato

A kitus wakambák legendáiban létezik egy óriás szárnyas lény, amely éjszakánként a Kenya-hegyről ereszkedik alá, és Ukamba környékén él. Ez a lény nem hasonlít semmilyen ma ismert madárra, sem pedig hüllőre. A "szemtanúk" leírása szerint hártyás szárnyai vannak, mint a denevérnek és csőrében fogak helyezkednek el. Ezen kívül színe vörösesbarna és hosszú farokkal rendelkezik, amelynek állítólag a földön húzott a nyomait még egy európai embernek is megmutatták.

Legkorábban F. H. Melland írt róla, az 1923-ban megírt In Witchbound Afrika című könyvében. A helyi Kaonde törzsnek megmutatott egy paleontológiai szakkönyvet, ami tele volt képekkel és ők teljes határozottsággal mutattak (egyenként és más-más időben megkérdezve) a pteoszauruszra, hogy az az általuk ismert Kongomato.

1925-ben Ward Price az angol trónörökös (Edward herceg) útjáról szóló könyvében leírta, hogy Rhodesia és Kongó határán, a mocsaras rengetegben talán még ma is élhet a jelenlegi kor szelleme szerint is kihaltnak vélt repülő sárkánygyík (pteoszaurusz). A történelem során még számos beszámoló érkezett különböző tudományos expedíciókat vezető, valamint hétköznapi emberektől, de sajnos ezeket bizonyítékokkal nem tudták alátámasztani.

Vízileopárd, vízioroszlán

Ez a lény az elmondottak alapján folyókban él, és vízilovakra vadászik. A rejtélyes állat kétéltű és leginkább az általunk ismert kardfogú tigrisre hasonlít. Lehetséges létezését több utazó megemlítette, akik Angolából és Zairéből tértek haza. Némely tudós véleménye szerint előfordulhat az is, hogy az észleltek alapján egy faj utolsó példányait láthatták, akiket más ragadozók kiszorítottak a vadász helyükről, így vízi életmódra kényszerültek.

Óriáshiéna, leopárdhiéna vagy foltos oroszlán

A bennszülöttek Rhodesia északi részén nsuifisi-nek (leopárdhiénának) ismerik ezt a lényt. Leírásuk alapján ez a teremtmény, egy igen ravasz és vérszomjas állat, amely még a tetőkön át is bejut a háziállatokhoz és ott rettenetes vérfürdőt rendez. Valószínűleg azonos lehet a Hans Schomburgk (afrikai kutató és vadász, aki az életét annak szentelte, hogy bemutassa Afrika lakosainak és állatainak életét) által említett óriáshiénával, amelynek maradványait legelőször csak néhány évtizede fedezték fel a kutatók több lelőhelyen is (pl. Spanyolország).

Más kutatók azt állítják, hogy Kenyában élnek, és ennek a lénynek a létezésére bizonyítékként szolgál az a két darab foltokkal borított irha, amely az Angol Természettudományi Múzeum birtokába került.

Oroszlántigris vagy nunda

Néhány mendemonda szerint létezik egy vérengző, csíkos macskaféle lény, amely talán azonos lehet a fentebb említett Hans Schomburgk leírásaiban olvasott oroszlántigrissel. 1920-ban Közép-Afrika keleti partjainak egyik halászfalújában egy rendőrt találtak borzasztóan megcsonkítva, aki az egyik kezében egy szőrcsomót szorongatott. Miután megvizsgálták, kiderült, hogy nem oroszláné, valamint nem leopárdé. Állítólag később két szemtanú azt állította, hogy látta a támadást és a szörnyet, amelyet egy „szamár nagyságú, szürke csíkos macskának" írtak le. Az elkövetkező hónapokban a környező falvakban is előfordult számtalan ehhez hasonló támadás, de hiába állítottak csapdákat és kutatta át a térséget a katonaság, semmit nem találtak. Azonban ennek ellenére még egy angol orvos, aki több ilyen jellegű támadás áldozatát kezelte, elfogadhatónak tartotta létezését. Ezután még az ötvenes években volt egy hír egy állítólagos elfogott nundáról, de azóta csend honol.

Nandi medve vagy kerit

Afrika legendákból ismert állatai közül az egyik leghíresebb a Kerit, amelyet különlegesen vérengzőnek mondanak. Ezt a lényt a zoológiai szakirodalom is elismeri, igaz csak „félhivatalosan". A kenyai és ugandai bennszülöttek régi harci énekeiben és meséiben tűnt fel ez a ragadozó, amelyet az arra utazók így ismertek meg. Kinézete az elmondottak alapján: fekete, vöröses vagy szürke színű, nagy medveszerű lény, hosszú farokkal, aminek igen különös lábnyomai vannak. Minden lábán hat-hat pataszerű karom van.

A keritnek már a hangja is félelmetes, ezzel is rettegést keltve az emberekben. Az éjszaka leple alatt váratlanul csap le, és nem állítja meg sem kerítés, sem épület. Betörve egyaránt megöli az állatokat és az embereket. Úgy tartották az Elgon-hegy és az afrikait Nagy Szakadék nyugat oldalán lévő Mau nevű lejtő közötti őserdőben él, és a nandi törzs tagjai még századunk első felében is ezt tartotta a teremtmény otthonának. Miután egy 1905-ös angol expedíció a Kazingishu-fennsík dzsungeljein áthatolva találkozott a lénnyel, majd visszatérve beszámolt róla, a kerit híre Európában is elterjedt. Az ő leírásaik alapján a lény egy hosszú, hegyes fejű, kicsi fülű állat, melynek végtagjait és törzsének mellső részét fekete szőr borítja.

Ezután az 1920-as években a „megjelölt élőhelyén" két európai egy különös lényt pillantott meg, mely két hátulsó lábán állt, és kb. másfél méter magas lehetett, egy medvére hasonlított. Hosszú hegyes pofája, rövid fülei és kurta farka volt, valamint a testét sűrű, sötét-barna szőrzet fedte. A korabeli sajtó sokat foglalkozott vele, s több zoológus is az tartotta, hogy a nandi medve, ahogy elnevezték, azonos lehet a bennszülöttek által elmesélt Kerittel.
Az állatról hallott adatokat összehasonlították egy Chalicotherium (patás állat, melynek patái erős karmokká módosultak) megkövesedett maradványaival, amelyet az Albert-tó keleti partjainál találtak, és azt vonták le, hogy a rekonstruált ősállatcsontváz rendkívül hasonlított a Keritre.

(A Chalicotherium művészi rekonstrukciója)

1923 októberében az Angol Állattani Társulat havi ülésén C.W. Andrews bejelentette, hogy megtalálták – az Albert-tótól keletre fekvő Bunyoróban - egy élő Chalicotherium „patáját", ami a tudósokban fenntartást váltott ki, és kétségekkel fogadták a hírt. Az említett „bizonyítékot" eredetileg a nandi törzsbeliek találták meg, és adták át a lény létezésének igazolására, az ugandai angol Földtani Intézet igazgatójának.

Talán hihetetlen ennek a lénynek a létezése, de ezen a vidéken élő négerek körében nagyon elterjedt és tartósan fenn áll a kerit létezésének hite. Ők azt tartják, hogy ez egy emberevő fenevad is, és többnyire a legyilkolt állatok és emberek agyvelejét szívja ki. Bár európai nem tudott elfogni egyet sem, de ők is tanúsítottak olyan eseteket, amikor bennszülötteket támadott meg a kunyhójuk tetején bejutva, és darabokra törte a benn alvók koponyáját, vagy amikor állat tetemeket találtak ugyanilyen állapotban. Néhányan megpróbálták felkutatni e különös lényt, de nem jártak sikerrel, néhány bőr és állati koponya került csak elő. Ezek után a kormányhivatalnokok és helyi missziósok azt gondolták, valójában talán egy nagy hiéna vagy fekete szőrű leopárd a Kerit, aki valamilyen rendkívüli körülmény miatt vált emberevő fenevaddá.

(Orosz István grafikája)

Hogy ezeknek mennyi a valóság alapja, és hol ér végett a képzelet, és kezdődik a valóság? Nem tudni, de addig is, ha esetleg felkeresnéd ezt a távoli kontinenst jobb, ha óvatos vagy! Talán még te is „beleszaladhatsz" egy még fel nem fedezett állatfajba...