A fogságba esett katonákért hatalmas összegeket kértek, a nőket leginkább eladták rabszolgának vagy megbecstelenítették és meg is ölték őket. Az elraboltak csak szerencsés esetben térhettek vissza szeretteikhez, olykor a kifizetett összeg ellenére sem látták viszont többé az eltűntet.

A bolgár bán lánya

Himfi Benedek bolgár bán lányát, Margitot 1375-ben hurcolták el a Temes megyei Egerszegről. Az apa a késői Anjou- kor egyik legbefolyásosabb politikai személyisége volt. A bán a rákövetkező évben szentföldi zarándoklatra ment, gyaníthatóan lánya keresésére indult - legalábbis egy korábbi kutatás forrásai szerint. Később kiderült, hogy inkább 1391-92 környékén rabolhatta el a török Margitot. Ekkor már apja nem élt. Hiába kerestette a család évekig, csak 1405-ben érkezett róla hír − ezt egy krétai oklevélből ismerjük −, és az egyik rokon, Marcali Miklós egykori erdélyi vajda ment érte.

Az előkelő rabnő

Margit Kréta szigetén egy bizonyos Giorgio Darvasio velencei előkelő rabnőjeként élt, két lánya is született. A gazda váltságdíj nélkül, a hazautazás költségeit állva elengedte a lányt gyermekeivel együtt. Nemes lélekre vallhat ez a körülmények ellenére, szerethette Margitot, ugyanis évekkel később levélben is érdeklődött felőle. (Igaz, később szerette volna visszakapni a pénzét). Margit elindult a lányaival haza, ám egy állítólagos rokon, Redeli János, akinek haza kellett volna őket kísérnie, útközben teljesen kifosztotta. Az sem teljesen világos, hogy miért nem Marcali kísérte haza. Mindenesetre Margit válaszleveleiből tudjuk, hogy a viszontlátott otthon is boldogtalanságot hozott számára. Az elrablott lányt kiközösítette a társadalom, hiszen ágyasa volt fogvatartójának, a család szégyenének számított. A helyzet paradoxona, hogy feltételezhetően csak a velencei úr és családja tartotta vele hazajövetele után a kapcsolatot. Nem tudjuk pontosan, miért akarták hazahozni, csak sejthető: a törökök áldozata volt, majd a saját családja áldozata lett.