Atlantisz létezésének nevét Platón (kb. Kr. e. 427-347) nevéhez kötik, ám már sokkal előbbi írások is bizonyítják a sziget valóságát. Egy, az egyiptomi Középbirodalomból ránk maradt papirusztekercsen álló szöveg szerint (amelyet ma Szentpéterváron őriznek) egy utazó a fáraó bányái felé tartott, amikor is a hullámok darabokra törték a hajóját. A fedélzeten lévők közül mindenki meghalt, egyedül az utazó élte túl. A víz egy ismeretlen szigetre sodorta, ahol egy aranysárkány lakott. Ő a barlangjába vitte a hajótöröttet. A különös lény nem bántotta az embert, sőt, elmesélte neki, hogy fajtája közül már sajnos csak ő az egyetlen. Boldog és gazdagságban élő népét - mikor ő nem volt odahaza - egy csillag pusztította el. A történetben azt is elmondja a sárkány a vendégének, hogy hamarosan egy egyiptomi hajó kimenti őt a szigetről, ám a helyet soha többé nem láthatja majd ezután.

Atlantisz, a hatalmas királyság

Platón két történetében (Timaiosz és a Kritiasz) is mesél Atlantisz fénykoráról, és szörnyű bukásáról. A görög filozófus véleménye szerint a sziget területe nagyobb volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Atlantisz kb. 9000 évvel ezelőtt (Kr.e. 640-559 körül) hatalmas királyság volt, civilizációja pedig igen fejlett. Platón elmondása alapján a szigetet azért öntötte el a tenger, mert az emberek túl mohóvá és agresszívvá váltak, így az istenek ilyen kíméletlen módon büntették meg őket.

Nagyváros központja egy szigeten

Sz. Marinatosz görög professzor 1967-ben ásatásokat végzett Szantorin szigetén. A kutatások során egy nagyváros központját fedezték fel. Az emeletes házak mellett, régi bútorokra és cserépedényekre bukkantak, valamint állati eredetű csontokra is leltek, amelyek nagy valószínűséggel használati tárgyak lehettek valamikor. Ám furcsamód emberi maradványokat nem találtak. Szakemberek szerint Szantorin egy és ugyanaz Thírával, amely valaha egy hatalmas és virágzó kereskedelmi központ volt. Ám egy napon megremegett az ott lakók alatt a föld, ami a sziget azonnali elhagyására sarkalta őket. A thírai vulkán ezután kitört (kb. Kr.e. 1520), amelynek a robaja óriási volt, még 3000 km-es körzetben is hallani vélték. Ezután 30 méter vastag hamu- és kőréteg lepte el a szigetet. Egyébként ez a réteg még napjainkban is eléri a 4 métert. Majd 40 év múlva a vulkán összeomlott, és elárasztotta a tenger.

A különös térkép

Az 1960-as években Charles Hapgood amerikai történész a Kongresszusi Könyvtárban talált rá egy olyan, 1531-ből származó térképre, amely az Antarktisz területét nem jéggel borítva ábrázolta, hanem szárazföldként, holott az addigi ismeretek alapján ezen a területen 6000 éve hó és jég uralkodik, és az óceáni hajózások is csak Kr.e. 2000 környékén kezdődtek meg. Hapgood ezután kutakodni kezdett, és több középkori térkép alapján arra a tényre jutott, hogy az egyiptomiakat több ezer évvel megelőzve létezett egy fejlett, tengeri civilizáció, amely rejtélyes módon megsemmisült, a későbbi tengerészek pedig még a nyomát sem lelték.

Egy furcsa jóslat

Edgar Cayce amerikai tisztánlátó 1940-ben egy furcsa jóslattal állt elő. Elmondása szerint Atlantisz újra feléled a Bahamákon, mégpedig 1968-69-ben. Bámulatos módon beigazolódott a jövendölése: '68 szeptemberében J. Manson Valentine búvárkodás közben egy furcsa sziklafalat fedezett fel a Bimini-szigeteknél. Tudósok megállapították, hogy ezek a kidolgozott, kisebb-nagyobb kövek emberi kéz munkájára utalnak, és valószínűleg járdát vagy utat alkothattak. A mészkövek nagyjából 2700 és 15000 közötti idősek lehetnek, egyes kutatók szerint pedig ez megegyezhet Atlantisz létezésének korával.

A kutatások alapján az eltűnt sziget számos helyen lehetett. De arra is következtethetünk ezekből a beszámolókból, hogy több olyan civilizáció is létezhetett, amelyet egy csapás alatt tönkretett egy természeti katasztrófa. Vajon megtaláljuk-e egyszer Atlantiszt, vagy örökre rejtély marad a létezése?