Lássunk egy konkrét francia farkasember történetet

A középkori történet egy vadászról szól, aki egy farkassal vívott, mert megtámadta őt. Lenyisszantotta a vadállat egyik mellső lábát, azonban az mégis elmenekült. Ekkor a vadász a levágott farkaslábat betette a táskájába, ám amikor hazaért, megdöbbenve látta, hogy az női kézzé változik át. A kéz egyik ujján felismerte azt a gyűrűt, amit egykor a feleségének adott. Felrohant az emeletre és az asszonyt az ágyban fekve találta. Számos kardvágástól vérzett, levágott keze helyén pedig csonk éktelenkedett. A francia farkasember történetek alapja a lycantrophiának, ennek a létező, azonban ritka és különös betegségnek köszönhető. Aki ebben a betegségben szenvedett, az farkasembernek hitte magát. Az elmebajnak ez a fajtája arra vezette az embereket, hogy úgy viselkedjenek, mintha igazi farkasok lennének. Franciaországban rengeteg per zajlott, amelyben embereket lycantrophiával vádoltak.

A félelem ellenére ugyanakkor számtalan eset létezik a középkori és a későbbi Európában, amikor valaki szándékosan akart farkasemberré válni. Egy orosz legenda szerint az átváltozáshoz arra volt szükség, hogy az ember átugorjon egy kidőlt fát az erdőben, majd beledöfjön egy kis rézkést és varázsigét énekeljen annak érdekében, hogy farkassá váljon. A farkassá válás másik biztos módja volt, ha a farkas lábnyomában összegyűlt vizet itták meg, vagy olyan állatok agyvelejét ették meg, amiket farkas ölt meg.

Farkasember-szertartás

Európa számos részén legendák szólnak arról, hogy pontosan milyenek is azok a varázslatok, amelyek képesek arra, hogy valakit farkassá változtassanak. Egy tipikus mágikus farkasember szertartás:

A leendő farkasember az átváltoztató balzsamot teliholdkor, éjfélkor készítette. Egy vasüstbe farkasfüvet, ópiumot, gyűszűvirágot, denevérvért és egy megölt gyermek zsírját tette, majd megfőzte. Amikor ez a keverék elkészült a farkasember levetette a ruháit és bedörzsölte vele a testét. Felvette farkasbőrből készült ruháját, miközben varázsigéket énekelt és kérte a farkas lelkét, hogy változtassa át. Miután véghezvitte a szertartást, azt várta, hogy természetfeletti, farkasszerű lénnyé változik, ami éhezik az emberi húsra és vérre. Ha sikerült neki ez a gonosz átváltozás, minden éjjel farkasemberré változott reggel pedig vissza emberré. A varázslatot csak a halál törthette meg, vagy ha a farkasembert háromszor homlokon szúrták.

A kontinenstől viszonylag elzárt Írországban a farkasemberek eredetét átkokhoz kötik. Ezt az átkot olyan emberek viselik, akik valamiféle bűnöket követtek el. A farkasemberség kvázi egyfajta vezeklés és büntetés volt számukra.

Egy ír történet szerint egy pap, aki eltévedt az erdőben, megpillantott egy tűz mellett ülő farkast. Az emberi hangon beszélt és kérte a papot, hogy adja fel az utolsó kenetet a feleségére, aki haldoklott. A farkas elmagyarázta, hogy a családját megátkozták, és a családból egy férfinak és egy nőnek hét éven át farkasként kellett élnie. Ha ezután még életben vannak, akkor visszaváltoznak emberré. A pap nem hitte el a történetet egészen addig, amíg a nőstény farkas felhasította a farkasbőrét, hogy felfedje női alakját.

A farkasember mítosz az északi népek körében is honos

A Dán és Norvég harcosok különleges erőt tulajdonítottak a falkában vadászó farkasoknak, akiket irigyeltek erejük és ravaszságuk miatt, így megpróbáltak hozzájuk hasonlóvá válni. Nem csoda hát, hogy a félelmetes norvég harcosok is hozzájárultak az európai farkasember-legendákhoz. Ezek a vad harcosok vadállatok bőrét viselték, a hajukat és a szakállukat pedig hosszúra növesztették, hogy minél ijesztőbb legyen a megjelenésük. Azok a magányos falubeliek, akiket ezek a gyilkos hódítók megtámadtak, joggal hihették őket félig állatnak. Azt tartották, hogy a berserkerek képesek voltak vérengző medvévé vagy farkassá átváltozni. Egy norvég történet azt mondja el, hogyan igézett meg egy varázsló két farkasbőrt. Így bárki, aki viselte őket, tíz napra farkassá változott. Ezeket a bőröket két harcos, Sigmund és Sinjoth fedezte fel egy erdei lakban. Ellopták a bőröket az ott alvó emberektől, ám miután magukra öltötték őket, nem tudták levenni. Ordítottak és megtámadták az alvó embereket és még egymást is megharapták. Tíz nap múlva, mikor visszaváltoztak, elégették a bőröket. A farkasember történetek igazi reneszánszukat a XIX. században, a rémtörténetek aranykorában élték. Ekkor kerültek elő az erdélyi rémtörténetek is a farkasemberekről, melyek kiegészültek, a francia erdőségeket járó és szüzekre vadászó, ezüst fegyvertől rettegő farkasember legendákkal és került megalkotásra a modern farkasember ősi mítosza.