Pszichoszomatikus megbetegedések

Az egészséges táplálkozáson, a rendszeres, de mértéktartó mozgáson, a pihentető és megfelelő mennyiségű alváson, valamint a káros szenvedélyek kerülésén túl energiát kell fordítanunk lelkünk ideális egészségügyi állapotára. Ez egy elég összetett, ám fontos feladat, aminek számos összetevője van és elhanyagolásának súlyos következményei lehetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy a mély lelki problémák különféle nem kívánt, testi tünetekhez vezethetnek és szerepük lehet bizonyos szervi betegségek megjelenésében.

A lelki problémák testi megnyilvánulásai, a pszichoszomatikus betegségek

A lelki egyensúly felborulása, az állandó feszültség és a szorongás negatív hatással lehet a gyomor állapotára, ami égő és más jellegű fájdalomban nyilvánulhat meg. Hányingert, hányást, puffadást, hasmenést vagy székrekedést okozhat. Ezek a problémák szerepet játszhatnak a reflux, az IBS, esetleg a gyomorfekély kialakulásában. Közreműködhetnek a magas vérnyomás keletkezésében, fejfájáshoz, izomfájdalomhoz és izomgörcsökhöz vezethetnek, valamint mellkasi, háti, gerinctáji és ízületi fájdalmakat eredményezhetnek. Ezek lehetnek az alvászavar, a hajhullás, vagy akár a fülzúgás kiváltó tényezői is.

A megoldatlan lelki gondok állhatnak az evészavarok és a hipochondria hátterében is. Kihathatnak a nemi életre a szexuális vágy csökkentésével, valamint a menstruációra.
A lélek megbetegedésének testi megnyilvánulásai közé tartozhatnak továbbá bizonyos mozgásszervi, idegrendszeri panaszok, gyulladásos bőrelváltozások, valamint érzékszervi funkciózavarok és pszichoszomatikus betegség lehet az allergia vagy az asztma. A lelki egészség károsodása a depresszió okozójává válhat.

Természetesen ezek a tünetek nem csupán lelki eredetűek lehetnek, ezért megjelenésük esetén forduljunk orvoshoz.

A lelki egyensúly megteremtése és megőrzése

Az élet fenntartásához elengedhetetlen fiziológiás szükségleteken kívül a lelki egészséghez fontos a stabilitás és a biztonság. Ha az ember folyton kiszolgáltatottnak érzi magát, akkor ez állandó zaklatottsághoz és szorongáshoz vezethet. Törekedjünk tehát egy olyan környezet kialakítására, amelyben védelem alatt lehetünk és javulhat a közérzetünk.

Ne féljünk új embereket megismerni és új szituációkba kerülni. Próbáljunk meg a zárkózottság világából a nyitottság felé fordulni és igyekezzünk kitárni más emberek felé az őszinte lényünket. Tegyük meg azt, amit egy kapcsolat kialakításánál a másik embertől is elvárunk. Legyünk képesek emberi kapcsolatok kezdeményezésére és a már kialakított kötelékeinkre ne legyünk restek időt fordítani. Csak így érhetjük el, hogy a kezdeti felszínes ismeretség elmélyültté váljon. Természetesen nem szabad a kapcsolataink rabjává válnunk és a boldogságunkat veszélyeztető, érdemtelen szálakat el kell tudnunk vágni. Nagyon fontos, hogy az olyan emberek társaságát keressük, akik nem elvesznek belőlünk, hanem pozitív irányba terelnek bennünket.

Mi is próbálunk meg hozzáadni más emberekhez és megosztani velük, amit az életből tapasztaltunk. Az értékesség érzését ugyanis jelentősen megerősíti az értékek közvetítésének képessége mások felé.

Töltsünk minél több időt szeretteink körében és a problémáinkkal forduljunk hozzájuk bizalommal. Hiszen csak úgy lehetünk igazán erősek, ha képesek vagyunk bízni másokban és nem félünk beismerni sem másoknak sem magunknak az esetleges nehézségeinket. Azoknak, akiknek igazán fontosak vagyunk, nem leszünk a terhére a megoldatlan gondjainkkal együtt sem. A támogatás és a szeretet melengető érzése segítő kezet nyújt nekünk a lelki egészség megőrzésében.

A hosszú távú, nagyobb vágyak elérése mellett a kisebb, mindennapos célok kitűzése és megvalósítása az eredményesség érzését kelthetik bennünk. Megérheti nagyban gondolkodni, de az apróbb feladatok teljesítése ugyanúgy sikerélményhez vezethet.

Lényeges az empátia tanúsítsa mások felé, hisz mi is igényeljük azt, hogy mások megértsenek bennünket. Legyünk képesek felfedezni embertársainkban az igazi belső kincsek erejét és igyekezzünk saját magunkon kívül másoknak is segíteni.

A teljes élethez nélkülözhetetlen érzelmeink feltárása és átélése. A pozitív érzelmek mellett a negatívakat is meg kell élnünk, vagyis nem szabad elnyomnunk magunkban a rossz érzéseket. Ugyanakkor ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a gyűlölet és a harag, mert ez a két érzés képes lehet arra, hogy elvegye tőlünk a látásunk azon részét, amellyel a jó dolgokat észleljük magunk körül. Képesnek kell lennünk az elfogadásra és az elengedésre a lelki békénk érdekében.

Derítsük ki mik azok, amik feszültséget okoznak a számunkra és lehetőség szerint iktassuk ki ezeket a kényes faktorokat az életünkből.

Igyekezzünk az elénk lépő problémákat legyőzhető akadályként felfogni és ne a visszatartó érőt látni bennük, hiszen a gondok felismerése, elfogadása és leküzdése hozzájárulhat a fejlődésünkhöz. Csak azok a negatív tényezők tarthatnak vissza bennünket, amelyek képesek elhatalmasodni felettünk. Viseljük el a fájdalmat, ahhoz hogy élvezni tudjuk az életet.

Nem árt, ha képesek vagyunk az érzelmi és szellemi fejlődésre és meg tudunk birkózni a változásokkal, a csalódással, valamint bírunk alkalmazkodni bizonyos körülményekhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy viseljünk el mindent, ami számunkra nem kedvező. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az élet sodorhat minket olyan szituációkba, amelyeket, még ha átmenetileg is, de kénytelenek vagyunk tolerálni.

Találjuk meg mindazt, ami boldoggá tesznek bennünket, és amiben jónak érezzük magunkat. Így az öröm megléte, a fontosság érzése és az értékhordozás egyszerre érvényesülhet. Bizonyítsuk be, hogy ebben a rohanó és szürkülő világban is megvan a képességünk az önmegvalósításra és az önkifejezésre.

Tudjunk kikapcsolni és ne hagyjuk szervezetünket teljesen kimerülni. Végezzünk olyan tevékenységeket, amelyek energiával töltenek fel bennünket, hogy gördülékenyebben végezhessük el a mindennapi feladatokat.

Vessük be a legnagyobb fegyvert, ami a kezünkben van. Ez pedig nem más, mint a humor. Ne fogjunk fel minden túl komolyan és sem magunkkal, sem másokkal szemben ne legyünk túlzottan kritikusak. Egyrészt senki sem tökéletes, másrészt nem láthatja minden egyes ember úgy a világot, ahogyan mi. Legyen öniróniánk, tudjunk nevetni önmagunkon és a világon.

Tegyünk kísérletet önmagunk megismerésére és az erényeink mellett ismerjük el a gyengeségeinket is, vagyis törekedjünk a reális önkép kialakítására. Ezek után legyen a cél önmagunk elfogadása és megszeretése a pozitív és a negatív tényezőkkel együtt. Legyünk tisztában az értékeinkkel és a teherbírásunkkal, hogy ne tűzzünk magunk elé teljesíthetetlen elvárásokat, ezzel kerülve el a túlhajszolást.

Ha sok problémánk van, és úgy érezzük, nem vagyunk képesek egyedül vagy a szeretteink segítségével helyreállítani a lelki egészségünket, ne szégyelljünk szakemberhez fordulni a boldogságunk és a teljességünk visszanyerése érdekében.