A csecsemőknél és kisgyermekeknél igen gyakori jelenség az ujjszopás, amely a legtöbb esetben egy velük született reflexnek tudható be, bár hátterében még pszichikai tünet is állhat.

Normális dolog?

A gyermek első életévében teljesen normális jelenség, hiszen a legtöbb baba átesik egy ilyen perióduson, melynek ideje 3 hónapos kortól kb. 14 hónapós korig tart. Minden csecsemő természetes táplálkozási módja a szopás, akár az édesanya vagy egy cumisüveg által, tehát ez megnyugtatja őt, valamint ez az időszak a fogak fejlődésének intenzív szakasza is. Ahogy nő a baba, általában szép lassan leszokik önként róla, hiszen azáltal, hogy elkezdi felfedezni az őt körülvevő világot, egyre jobban szüksége lesz a kezére.

Nagyobb gyereknél

Bár nem baj, ha a gyerek még 5-6 éves korában is intenzíven vagy csak néha az ujjszopás menedékét választja, azonban, ha nem képes lemondani erről az önkéntelen tevékenységről, az jele lehet annak is, hogy valamilyen problémája van az őt körülvevő világgal, esetleg több törődést igényelne, nem részesül az ő számára elegendő mennyiségű szeretetből, magányosnak érzi magát. Tehát többnyire arra vezethető vissza, hogy az egyes fejlődési szakaszokban a gyermek egyes szükségletei nem elégültek ki teljes mértékben. Ilyen esetben a legjobb megoldás, ha olyan módszereket alkalmazunk, amely ugyanazt a megnyugtató, biztonságos hatást váltja ki, mint a kezecskéje, például egy alvós mackó, sok-sok figyelem, hogy ne unatkozzon napközben, illetve aktív bekapcsolódás az ő életébe.

Hátrányos a fogak szempontjából?

Bár önmagában nem tekinthető károsnak vagy betegségnek, viszont ha egy gyerek túlzásba esik, előfordulhat, hogy megváltozik a fogállása, ezért a fogorvosok 4 éves kor után ellenzik, a maradandó fogsorkárosodás miatt, amit a jövőben csak fogszabályozó segítségével lehet helyrehozni.

Mit tehet a szülő?

Sok szülő esik abba a csapdába, hogy olyan módszereket alkalmaz az ügy érdekében, hogy kesztyűt húzz gyereke kezére, esetleg bekenni valamilyen kellemetlen ízű kencével, vagy a legrosszabb esetben olyanokkal riogatja őt, hogy rossz, mert csak a buta gyerekek csinálnak ilyet. Azonban az ijesztgetéssel, leszidással és megszégyenítéssel csak azt érjük el, hogy a kicsi bűntudatot fog érezni, tehát az ügy érdekében nem lesz előrelépés.

Ha le akarjuk szoktatni, akkor először gondoljuk át a következőket: ez az egyik legősibb ösztön, ami a táplálékfelvétellel függ össze, később pedig az elalvás előtti önmegnyugtatás szerepét is betölti. Ha pedig el akarjuk venni ezt tőle, előfordulhat, hogy nem fog tudni aludni és nyugtalan lesz, tehát a leszoktatás sok konfliktus forrása lehet.

Ha nem a nap 24 órájában fordul elő, hanem például csak este, akkor az a legjobb, ha nem csinálunk belőle nagy ügyet. Ha túl intenzíven csinálja, akkor semmiképpen ne agresszíven lépjünk fel, hanem keressük meg, hogy mi lapul a hátterében. Ne feledjük, hogy egy gyerek semmiképpen nem azért szopja az ujját, hogy ezzel a szüleit bosszantsa, hanem esetleg egy rejtett konfliktust szeretne így feloldani, vagy a hiányzó törődést pótolni. Legfontosabb : szeretetteljes környezet és nevelés, sok testi érintés, ölelés, puszik áradata.

A leggondosabb nevelés mellett is előfordul, hogy néha álmos, éhes, rossz a közérzete. Ilyen esetekben pedig óriási segítség számára az ujjszopás amely megnyugtató hatást gyakorol rá. Nem érdemes keményen fellépni az ügy érdekében hiszen magától abbamarad majd, és mivel természetesen bukkan fel, ezért ha minden rendben van, ugyanazzal a természetességgel előbb-utóbb el is marad.