REJTÉLY-MISZTIKA

Annabelle, a démoni baba igaz története 1.

Szerző:
Szabó Anna
A nagy sikerű mozifilm – a Démonok között – a Perron család megrázó történetén alapul. A családot a híres démon-vadász páros, Ed és Lorraine Warren menti meg a gonosz lénytől, akik több tíz millió dollárt kerestek, miközben ugyanennyi rémálomért is felelősek világszerte. Annabelle valóban létezett, amelyet hátborzongató története igazol.

 

Az eredeti baba


Mint minden filmes ábrázolás, attól még, hogy igaz történetet dolgoz fel, igen csak szabadon bánik a valós események ábrázolásával. Annabelle bizarr esete sem kivétel ez alól, mivel a rózsás arcú, copfos, kísérteties jelenség a valóságban csak egy átlagos kócos kis „Ann baba". Valószínűleg csak kevesen tudják, hogy Annabelle eredetileg egy háromszög-orrú, fonal-hajú rongybaba volt, akit Johnny Gruel író talált ki, amikor lánya egy régi babát ajándékozott neki. Johnny arcot rajzolt neki, és elkezdett egy gyermekkönyv-sorozatot írni a baba karakterét felhasználva. Azonban lánya tragikus halálát követően az oltás elleni kampány szimbóluma lett. 1915 szeptemberében szabadalmat kapott, és ezzel megszületett Annabelle, a rongybaba legendája.

A születésnapi ajándék


A különleges babát először 1970-ben vásárolta egy ismeretlen nő, aki egy nem mindennapi születésnapi ajándékot szeretett volna lányának, Donnának. A nő, akinek a neve valószínűleg elveszett a paranormális kutatások alatt, bizonyára úgy gondolta, hogy az antik, gyerekméretű baba lesz a tökéletes választás lánya számára, aki éppen az ápolói diplomáján munkálkodott. Úgy tűnik, helyesen feltételezte, ugyanis annak ellenére, hogy Donna nem volt egy nagy baba-gyűjtő, boldogan vitte magával a lakásába, ahol csoporttársával, Angievel lakott. A babát az ágyra dobta, és teljesen elfeledkezett róla. Legalábbis egy kis ideig... Eleinte csak nagyon halvány jelek árulkodtak arról, hogy valami nincs rendben. Azonban időről időre Donna azt vette észre, hogy a baba néha nem azon a helyen van, ahol előtte volt. Úgy gondolta, hogy biztosan csak figyelmetlen, és igazából ő löki arrébb a babát. Ahogy teltek a hetek, a baba mozgása egyre aggasztóbbá vált. Donna és Angie akkor rémült meg igazán, amikor egyik nap hazaértek, és a babát állva találták az ebédlőben, neki dőlve egy széknek, mintha lépés közben kővé dermedt volna attól, hogy az ajtó kinyílt. Ez volt az a pont, amikor Donna és Angie megbizonyosodott affelől, hogy ez a baba valahogy egyáltalán nem stimmel. Később Donna így írt a nyugtalanító helyzetről Ed és Lorraine Warrennek, a paranormális nyomozó párosnak:

„Minden reggel miután bevetettem az ágyat, rátettem őt a takaróra. A karjai és a lábai kinyújtva voltak, mintha éppen ott ülne. Viszont amikor este hazajöttünk, a végtagjai teljesen más pozíciókban voltak, a lábai például keresztbe vetve, a karjai pedig összekulcsolva az ölében. Egy hét telt így el, mialatt nagyon is gyanakvókká váltunk, ezért kipróbáltam, hogy már reggel keresztbe raktam a végtagjait, hogy megbizonyosodjunk, hogy valóban mozog-e, mialatt nem vagyunk otthon. Az eredmény pedig az volt, hogy esténként minden alkalommal teljesen más pozícióban találtuk őt az ágyon."

Olyan is történt, hogy amikor Donna az ágyon hagyta a babát, estére rejtélyes módon a nappaliba vándorolt, és a kanapén ücsörgött, mintha mi sem volna természetesebb. Máskor pedig direkt a nappaliban hagyta, de mire hazaért, a baba érdekes módon a hálószobájába került, amely belülről be volt zárva! Angie ezekkel a szavakkal adott további képet erről a paranormális eseményről:

„A baba néha még a szobát is megváltoztatta. Egyik este, arra jöttünk haza, hogy Annabelle a bejárati ajtó előtt egy széken térdel! A vicces ebben az, hogy amikor megpróbáltuk a babát térdeltetni, nem sikerült – összecsuklott. Máskor az ágyon hagytuk, és direkt rázártuk az ajtót, de este a nappaliban, a kanapén találtuk."

Üzenetek a másvilágról


A lányok a furcsa események hatására egyre zaklatottabbá váltak, ezért úgy döntöttek, hogy egy férfit, egyik jó barátjukat is beavatják a történtekbe. A fiút egyébként Warrenék feljegyzései csak szimplán Louként említik. Lou azt állította, hogy már az első pillantásra valami gonoszat látott a babán. Bár Donnát és Angiet kissé nyugtalanította a baba szokatlan helyváltoztatásai, nem akarták elhinni, hogy valami démoni dolog van a háttérben. Ekkor viszont különös kis üzenetek kezdtek megjelenni a lakás különböző részein. Mindkét lány olyan pergamen fecniket talált, amelyre az volt firkálva feltűnően gyermeki módon, hogy „Segítség" („Help us"), vagy „Segíts Lounak" („Help Lou"). A mozifilm készítői persze a „Hiányzom?" („Miss me?") – feliratot sokkal ijesztőbbnek találták. Ez a megdöbbentő fejlemény teljesen összezavarta Donnát:

„Kis üzeneteket kezdett írogatni nekünk. A kézíráson egyértelműen látszódott, hogy egy kisgyereké... Lou pedig semmiféle veszélynek nem volt kitéve abban az időben. Azt pedig, hogy a „mi" mit jelenthetett, nem tudtuk. Mégis, a legfurcsább az volt, hogy az üzeneteket tollal írta, azonban az egész lakásban nem volt egyetlen egy toll sem! A papír pedig pergamen volt. Az egész lakást tűvé tettem ilyesmi papírért, de sehol sem találtam."

Lou teljesen meggyőződött, hogy ezeket az üzeneteket a baba írta, aki így próbál kommunikálni házigazdáival. Azonban a tudományos tanulmányokat folytató nővérek nem hagyták ennyiben a dolgot. Gyanakodni kezdtek, hogy hátha valaki, aki jól ismeri őket, kulcsot szerzett a lakásukhoz, és az egész csak az ő jól kitervelt átverése. Donna és Angie a leleplezés céljából amatőr detektívekké váltak, és elkezdték megjelölni az ablakokat, a szőnyegeket pedig úgy rendezték az ajtók elé, hogy azok felfedjék majd az idegen behatolót. A baba viszont folytatta a lakásban való vándorlását anélkül, hogy bármi elmozdult volna a helyéről. A lányoknak az adott mégis vigaszt, hogy attól még, hogy egy élő babával osztják meg lakhelyüket, igazából nincsenek aljas szándékai. Tulajdonképpen Karácsonykor még egy kis ajándékkal is kedveskedett nekik.

„Karácsonykor egy kis doboz bonbont találtunk a hangfalon, amelyről egyikünk se tudott. Feltehetően Annabelle-től kaptuk."

Sajnos az élő szervezet nem sokáig maradt harmonikus az otthonukban... Angie egy másik természetfeletti eseményről számolt be:

„Egyszer az egyik szobor felemelkedett a szobában, és lassan átsuhant a szobán, ezt követve lezuhant és összetörött a padlón. Egyikünk se volt a szobor közelében, viszont mind a ketten halálra rémültünk."
Ettől kezdve minden egyre rosszabbra fordult...

A vérző baba


Kevesebb, mint két hónappal e bizarr események kezdete után, egy hosszú és fárasztó nap után Donna és Angie már nem voltak meglepve, hogy a baba nem ott van, ahol hagyták. Azonban Donna ekkor valami szokatlant vett észre rajta. Valami olyan baljós érzése támadt a babával kapcsolatban, amelytől nem tudott szabadulni. A lányok tétován közeledtek a babához, amikor is észrevették, hogy a kezéből és a mellkasából szivárog a vér. Angie így ír a jelenetről:

„Annabelle úgy ült Donna ágyán, ahogyan szokott. Amikor hazajöttünk, észrevettük, hogy a kézfeje véres, a mellkasán pedig három csepp vér van. Te jó ég, hogy megijedtünk!"

Ekkor döntött úgy Donna és Angie, hogy valaki olyan segítségét kérik, aki sokkal tapasztaltabb a paranormális események terén, mint ők...

A történet folytatódik...

 

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL