Az élet nem éppen az igazságosságáról híres. Egy igazságos világban ugyanis nyilván nem léteznének sem sintértelepek sem árvaházak, az összes embernek és állatnak megadatna, hogy szerető közegben éljen. A cudar valóság viszont egészen más, társadalmunk örökös problémája, hogy el kell látnunk valamilyen módon a magukra maradtakat. Állatok esetében ez sokszor csak annyit jelent, hogy megszabadítják őket a szenvedéstől...

Élet a gyepmesteri telepen

Életnek nagy jóindulattal nevezhető az-az idő, amit az állatok (többnyire kutyák) a sintértelepen töltenek. Felelősöket keresni szinte felesleges. Kezdjük ott, hogy a gyepmesteri telepek önkormányzati fenntartásúak. Ebből következik, hogy szűk költségvetési keret áll a rendelkezésükre. Befogni ennek ellenére kötelező a kóbor állatokat, hiszen a gyepmester feladata az utcák rendben tartása (ezért sem törődnek annyira a kutyákkal, nem a megmentésük a fő cél...).

Amint bevisznek egy kutyust, kezdődik a visszaszámlálás... 14 nap a türelmi idő ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint. Csupán ennyi ideje van az eredeti gazdának, hogy jelentkezzen érte. 2 héten belül a szerencsés állatokért vagy jelentkezik az eredeti tulajdonos, vagy besétál valaki a telepre, akinek pont ő kell, vagy egy menhely veszi pártfogásába (ilyenkor el is szállítják). A többieket sajnos helyhiány miatt el is altathatják, még akkor is, ha egészségesek. Ha maga a gazda adta le a kutyát, sokszor még a 2 hetet sem várják meg...

A helyhiány egyébként mindig is nagy probléma volt. A „halálállomás"-ként is elhíresült Illatos úti sintértelepen (melyet 2011-ben átneveztek Budapest Főváros Közterület-felügyelete Állategészségügyi Szolgálatának, pont az emberek fejében kialakult negatív kép miatt) 2 évvel ezelőtt decemberben 94 férőhelyre 180 kutya jutott. Ez a telep egyébként is minden kutya rémálma, a „halálállomás" becenevet a németek ragasztották rá, mivel ők sok ebet szállítanak el innen, így ismerik a körülményeit.

Több mint 10 éve névadója volt az Illatos Úti Állatvédő Projektnek is. Érdekesség a teleppel kapcsolatban, hogy fajtatiszta kutyákat csak ivartalanítva adnak örökbe, hiszen szeretnének megelőzni az eszetlen szaporítást, ami még több teleplakóhoz vezethet. Egyébként a fajtatiszta kutyáknak értelemszerűen jobb esélyeik vannak a gazdára találásra, főleg, ha a viselkedésükkel sincs probléma.

A sintértelepekkel kapcsolatos statisztikáknak a mikrochip kötelező bevezetése se tett éppen jót, ekkor ugyanis látványosan megugrott a bevitt kutyák száma. Megjegyzem, nem fér a fejembe, hogy ha valaki képes folyamatosan gondoskodni az állatáról, annak miért jelent ekkora problémát egy pár ezer forintos kiadás. Valahogy nem életszerű. Talán a könnyű beazonosítással járó felelősség elől menekültek ezek a gazdák. A magas létszámhoz még hozzájárulnak a hatóság által elkobzott ebek is...

Ezzel szemben a menhely

A menhelyek civil kezdeményezésre létrehozott egyesületek és alapítványok. Ugyan az állam nem támogatja őket, de adóbevallási időszakban az adó 1 %-a felajánlható nekik. Legnagyobb előnyük a sintértelepekkel szemben, hogy alapítói lelkes állatvédők, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy minél hamarabb gazdához juttassanak mindenkit. Az utcáról és a sintértelepekről egyaránt próbálnak menteni.

Az új lakókat nem csak élelemmel látják el, hanem egészségügyi ellátásban is részesítik, folyamatosan megfigyelik. Próbálják helyrehozni a kutya lelki sérüléseit is, hiszen egy békés, kiegyensúlyozott állatnak sokkal jobb esélye van az új otthonra találásra. Kizárólag oltással rendelkező, ivartalanított jószágokat adnak örökbe. A sintérteleppel ellentétben itt nem altatnak el egészséges kutyát...

A legnépszerűbb közösségi oldalon is gyakran láthatunk hirdetéseket, hogy éppen milyen kutya vagy cica keres gazdát, hol születtek ingyen elvihető kölykök. Egy megosztás is nagyban növelheti a gazdára találásuk esélyeit, ezért ezt mindenképp érdemes megtennie minden állatbarátnak.