Ha megvizsgáljuk a velünk történt szituációkat, döbbenten tapasztalhatjuk (amennyiben ismerjük szüleink, nagyszüleink élettörténetét), hogy ugyanolyan élethelyzetekben vagyunk benne, mint annak idején ők voltak, csak éppen más szereplőkkel.

Szüleink valódi megismerése nagyon fontos feladat

Látjuk, gondoljuk őket valamilyennek, de ez nem jelenti azt, hogy valóban olyanok is. Viselkedésük által levonjuk a saját következtetéseinket, nem viszünk bele sem időt, sem energiát abba, hogy megértsük, miért váltak olyan felnőtté, amilyenek lettek. Konkrét elképzelésünk van arról,
- hogyan kell viselkednie az apának, az anyának,
- hogyan neveljenek bennünket,
- hogyan kell működnie a családnak stb.

Ezért van az, hogy igen magas elvárásokat állítunk fel velük szemben, amelyeknek gyakran nem tudnak megfelelni. Viszont azt, amit kapunk tőlük, amit megtesznek értünk, természetesnek vesszük, holott meg kellene tanulnunk értékelni és hálásnak lenni érte.

Az esetek többségében nem igazán érdekel bennünket, hogy milyen volt a gyerekkoruk, hogyan élték meg saját szüleik, és környezetük velük szembeni viselkedését. Ha mesélnek is róla, gyakran a könyökünkön jön ki, mert úgy érezzük, fárasztanak vele bennünket. Mondván, ki kíváncsi rá, amikor nekünk is meg vannak a saját gondjaink!?

Miért kell mégis megélni az ő élethelyzeteiket?

A roppant egyszerű: azért, mert csak abban az esetben tudjuk átérezni, hogy ők bizonyos helyzetekben, milyen rosszul érezték magukat, mennyi negatív sérelem érte őket, ha azt mi magunk is megtapasztaljuk. Ezáltal ismerhetjük meg valóban őket. A felismerések után már más szemüvegen keresztül láthatjuk őket, ezáltal harmonikusabbá válhat a kapcsolatunk, ami kihat a saját életünkre is.

Tegyél hát bele energiát a szüleid megismerésébe, mert jobbá, egyszerűbbé válhat az életed.