REJTÉLY-MISZTIKA

A mocsári múmiák rejtélye

Szerző:
Szabó Anna
Az egyiptomi múmiák jutnak eszünkbe, amint több ezer éves, ép állapotú holttestekről olvasunk. Azonban nem csak ők léteznek. Furcsa módon, Európa eldugottabb részein is találtak múmiákat, ám nem gondosan elkészített bebalzsamozott testeket, hanem a tőzeglápban természetes módon mumifikálódott holttesteket.

 

A mocsári múmiák keletkezésének ideje mind időben, mind térben kiterjedt, hiszen az I. e. 8000 és az Első Világháború közötti időintervallumra vannak datálva. Ami összeköti ezeket a holttesteket az, hogy mindegyik a tőzegláp által tartósított állapotban van, jóllehet a tartósítás mértéke igen széles skálán mozog a tökéletes múmiától az egyszerű csontvázig.


Ellentétben más ősi emberi maradványokkal, a mocsári holttestek bőre és belső szervei megőrződtek a szokatlan környezet hatására. A testeket erősen savas víz, alacsony hőmérséklet, és oxigénhiány vette körül, amelyek hatására bőrük sárgásbarnává vált. Amíg a bőr teljesen épen maradt, addig a csontok korántsem, ugyanis a tőzegben lévő sav hatására a kálcium-foszfát kioldódott a csontokból.

A legöregebb ismert múmia a Dániában, Koelbjergben talált nő csontváza, amelyet a régészek i. e. 8000 körülire datálnak, míg a legjobb állapotban megmaradt ember Cashelben i. e. 2000 körül, a bronzkorban esett a mocsár áldozatának. A mocsári múmiák döntő többsége a vaskorból származik, helyileg pedig többnyire Észak-Európából, főleg Dániából, Németországból, Hollandiából és az Egyesült Királyságból. Különös módon hasonlítanak ezek a vaskori múmiák, ugyanis mindegyiken az erőszak jelei láthatóak, amiből a vezető archeológusok arra következtetnek, hogy mocsárba kerülésük előtt gyilkosság vagy kivégzés áldozatai lehettek. Az emberáldozatnak ez egy széles körben elterjedt hagyománya lehetett, vagy a bűnözők akkori büntetése. A legfrissebb mocsári holttestek azok a megölt orosz katonák, akik a Második Világháború alatt haltak meg.

A tőzegláp kémiája


A mocsárban – vagyis a tőzegmoha által – történő mumifikálódás egy olyan természetes jelenség, amelyet a tőzeglápok különleges fizikai és biokémiai összetétele okoz. A különböző összetételű lápok más és más módon befolyásolják az emberi test tartósítását. A dagadólápok általában jól megőrzik az emberi test maradványait, míg az átmeneti lápok inkább a csontvázat őrzik meg a lágy szövetekkel ellentétben. A lápok korlátozott fajtái azok, amelyek képesek mumifikálni az emlős élőlényeket. Ezek a lápok inkább hideg éghajlatú tájakon és sós víz közelében fordulnak elő, mint például Dánia vidékén.

Ahogy a régi tőzeget szép lassan felváltja az új, alul a régi anyagok rothadás folytán huminsavat, vagyis mocsári savat eresztenek ki magukból. A mocsári sav PH-ja hasonló az ecethez, amely a gyümölcsöt ugyanúgy képes megsavanyítani, mint a mocsári sav a testet. A tőzegláp ezen felül olyan környezetben jön létre, ahol hiányzik a vízelvezetés, ami miatt az egész folyamat anaerob, vagyis oxigénmentes. Ez az erősen savas és oxigénmentes környezet teljes mértékben meggátolja az aerob élőlények uralkodó felszín alatti bomlását. A kutatók azt is felfedezték, hogy a mumifikáláshoz arra is szükség van, hogy a holttest télen vagy kora tavasszal kerüljön a lápba, amikor a víz hőmérséklete kevesebb, mint 4 Celsius fok. Ez ahhoz kell, hogy a mocsári sav még a test bomlásának kezdete előtt bekerüljön a szövetekbe, ugyanis a bomlást okozó baktérium képtelen a 4 Celsius fok alatti hőmérsékletben gyorsan elszaporodni. Ez az erősen savas környezet képes még a ruhák tökéletes tartósítására is. Modern kísérletezőknek sikerült laboratóriumi környezetben olyan kémiai feltételeket előállítaniuk, amelyben sikeresen demonstrálták a mumifikálódás folyamatát, igaz kevesebb, mint 2500 év alatt. A legtöbb mocsári múmia természetesen nem őrződött meg tökéletesen, ugyanis amint a normális légköri állapotoknak vannak kitéve, azonnal bomlásnak indulnak. Ennek eredményeképp rengeteg példány teljesen elbomlott.

I. e. 3900 körül Dániában bevezették a mezőgazdaságot, ezért a kulturális csere és a farmerek vándorlása miatt ez az időszak jelöli a neolitikum kezdetét ebben a régióban. A dán mocsarakban a korai neolitikum idejéből aránytalanul nagyszámú 16 és 20 év között elhunyt embereket fedeztek fel, amely arra utal, hogy valószínűleg emberáldozatok vagy kivégzett bűnözők lehettek. A mocsári múmiák túlnyomó része a vaskorból származik, amikor is Észak-Európa részein a tőzeglápok sokkal nagyobb területeket foglaltak magukba, mint napjainkban.


Ezek a vaskori múmiák bizonyos hasonlóságot mutatnak mind a gyilkosság, mind a temetés módja között. Ezek az pre-római népek letelepedett közösségekben éltek, falvakat építettek, és hierarchikus társadalmi rendszerben éltek. Földműveléssel, állat- és növénytermesztéssel foglalkoztak, és néhány északi területen halásztak is. A Római Birodalomtól függetlenek voltak, amely Dél-Európát uralta ebben az időben, mégis kereskedelmi viszonyban álltak velük. A láp ezeknek az embereknek valamiféle köztes jelentőséggel rendelkezhetett, ugyanis halottaikat különféle fogadalmi ajándékokkal, bronz nyakláncokkal, gyűrűkkel helyezték el a lápban. Lehetséges, hogy az isteneknek szánták a termékenység és a jó szerencse reményében. Éppen ezért igen sok a spekuláció arról, hogy vajon emberáldozatok voltak-e? Számos holttesten késelés, verés, akasztás, vagy fojtogatás nyomaival láthatók. A testek általában meztelenek, vagy csak néhány ruhadarab, például egy fejkötő van rajta. Úgy hitték, hogy a ruha elbomlik a mocsárban. Sok esetben vesszők és kövek vannak a testen elhelyezve, amelyek kereszt alakzatban hivatottak a holttestet minél mélyebben tartani a mocsárban. Van olyan holttest, amely kínzás nyomait hordja magán, mint például a tollundi dán férfi, akinek a nyakában maradt az akasztáshoz használt kötél. A múmiák egy részén látszik, hogy valószínűleg a felsőbb osztályhoz tartoztak, amit ápolt körmeik és – a hajból kivont fehérjéből következtetve – jól tápláltságuk mutat. Modern technikák kimutatták, hogy a csontvázon talált törésnyomok talán nem is kínzás nyomai, hanem a mocsár súlyának következménye, amint a test egyre mélyebben süllyedt az évszázadok során.


Érdekesség, hogy Észak-Amerikában, Floridában a mocsarasabb területeken szintén találtak mumifikálódott holttesteket, akiket 5000-8000 évvel ezelőtt a korai és a közép archaikus korban temettek a mocsárba az amerikai kontinensen. A tőzegláp állaga Florida környékén sokkal nedvesebb, mint Európában, ami miatt a csontvázak viszonylag épen megmaradtak, ellentétben a bőr és a legtöbb belső szerv maradványaival. Kivételt képez ez alól a Windover régészeti lelőhelyen talált mintegy 100 koponya, amelyben tartósított agyakat találtak.

 

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL