Átírhatjuk a Duna-delta jövőjét?

A Románia, Ukrajna és Moldova határvidékén elterülő Duna-delta Európa egyik utolsó, fajokban és természeti erőforrásokban egyaránt gazdag területe. A több mint 3000 km2-nyi vizivilág számtalan ritka és különleges hal- és madárfaj otthona, amely méltán került az UNESCO listájára, mint világörökség és bioszféra rezervátum. A Duna 2850 km-es útja végén a deltában rakja le hordalékát, amely tápanyagokban rendkívül gazdag. A torkolatvidéken így egy igen sokszínű élővilág jött létre, amely emberöltők óta biztosítja az itt élő emberek megélhetését.

Sajnos azonban a Duna-delta egyben egyike a legsérülékenyebb területeknek, amelyet az éghajlatváltozás is fenyeget. A Fekete-tenger szintjének emelkedése, a Duna kiszámíthatatlanná vált árvizei, a hosszabbodó aszályos időszakok, az idegenhonos növények és állatok terjedése, valamint az őshonos fajok eltűnése nem pusztán a természeti környezetet veszélyeztetik, hanem az itt élő közösségeket is.

Éppen emiatt indult el néhány éve a Duna-delta éghajlatváltozási alkalmazkodási programja. Az Európai Bizottság által támogatott „Éghajlatváltozási-alkalmazkodási stratégia a Duna-deltában” program keretében román, ukrán, moldáv és magyar szakemberek mérték fel, milyen jövő vár a Duna torkolatvidékére. Olyan módszereket kerestek, amelyek javítják az élővilág ellenálló-képességét és segítik a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást, ugyanakkor fenntartható energiaforráshoz juttatják az Ukrajna Velencéjének is nevezett területen élő közösségeket.

A kiterjedt vizes élőhelyeket és csatornarendszereket övező nádasok a Duna-delta egyik legfontosabb természeti és gazdasági erőforrását jelentik. Ebből adódóan az itt élő emberek számára a fő megélhetést a halászat, a turizmus és a nádgazdálkodás jelentik. A kiváló minőségű kötegelt nádat Németországban és Hollandiában értékesítik, ahol elsősorban tető, kerítés és szigetelőanyag készül belőle. A nádgazdálkodás illetve a nád megfelelő fenntarthatósági kritériumok mellett történő letermelése ugyanakkor jelentősen hozzájárul a vízhez kötődő élőhelyek minőségének javításához is.

A Duna-delta Ukrajna területére eső – kisebbik – részén évente közel kétszázezer tonna nád is letermelhető a természetvédelmi követelmények betartása mellett. Az exportra alkalmatlan, gyengébb minőségű nád kiválóan használható energetikai célra, elsősorban a fűtésben vezető szerepet betöltő, de egyre dráguló földgáz és szén helyettesítésére. „Számításaink szerint, a Duna-delta ukrajnai településeiben az összes fűtési igény fele biztosítható lenne nádból a természetvédelmi alapelvek betartásával.” – mondta el Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország éghajlatváltozás programjának vezetője.

Vilkovo városa a Duna-delta egyik legkülönlegesebb helye, a torkolatvidék legtávolabbi ukrán települése. Szokták Ukrajna Velencéjének is nevezni, mivel olyan sűrű természetes csatornahálózat szövi át, hogy a helyiek számára a csónak fontosabb közlekedési eszköz, mint az autó. A települést semmilyen töltésrendszer nem védi sem a Duna árvizeitől, sem pedig a Fekete-tenger szintemelkedésétől. A WWF Magyarország jelenleg itt, Vilkovoban valósít meg egy demonstrációs projektet, amely egyszerre célozza a kiterjedt nádasok fenntartható kezelését és a nád energetikai célú hasznosítását. „A program keretében egy kis léptékű nád-brikettáló üzem és az ehhez csatlakozó fűtésrendszer épül meg, amely egyrészt munkahelyeket teremt, másrészt lehetővé teszi több ezer tonna dráguló és igen szennyező szén helyettesítését a településen.” – folytatta a programvezető.

„A Duna-delta sokszínű, de sérülékeny élővilágának és az itt élő embereknek hatalmas feladattal kell megbirkózniuk, amely mindenkit próbára tesz. A Dunai árvizekhez, az egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakokhoz, vagy a tengerszint-emelkedéshez és az idegenhonos fajok terjedéséhez való alkalmazkodás azonban megfelelő tervezéssel és ráfordítással nem lehetetlen küldetés. A fenntartható nádgazdálkodás csak egy azok közül a lehetőségek közül, amelyek egyrészt hozzájárulnak a környezeti állapot javulásához, másrészt jövedelmet termelnek a helyi társadalom számára. Mindemellett példát mutat arra, hogyan lehetséges egyszerre védeni természeti értékeinket és javítanunk a helyi lakosok életszínvonalán.„– fejezte be Vaszkó Csaba.