Az Antiküthériai szerkezet felfedezett titkai

Körülbelül időszámításunk előtt 100-ban süllyedt el Antikyhtera szigete mellett az a hajó, ami később világhírnévre tett szert – a rakomány között szinte mindenféle földi jót megtalálhatunk, ám ezek közül mégiscsak az a legértékesebb, ami első pillantásra talán meg sem ragadná a figyelmünket. A viszonylag kisméretű szerkezet minden bizonnyal egy portya hadizsákmányaként került fel az egykor hullámokat szelő hajóra: a többi értékes portékával együtt egy ünnepség díszeként szolgált volna. A kincset érő tárgy azonban évszázadokig hevert hullámsírjában, mire újra az emberek szeme elé kerülhetett.

Antikythera partjainál (kép forrása: athensattica.gr)

Az ókori hajó roncsaira Elias Staditos tengeri szivacshalász bukkant rá még 1900-ban (meg kell azonban jegyezni, hogy néhány forrás egy évvel későbbre datálja a meghatározó eseményt), aki 42 méteres mélységben búvárkodott a már említett görög sziget közelében. Miután bejelentette felfedezését az illetékes hivataloknak, a helyi régészek azonnal útra keltek a lelet feltérképezésére. Számos más régiség mellett került elő egy erősen korrodálódott tárgy, melyet összesen 86 darabban vittek be az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumba. Míg a legtöbb restaurátor nem tulajdonított nagy jelentőséget az emlegetett leletnek, az egykori múzeumigazgató, Valerios Stais (1857–1923) aprócska fogaskerekekre lett figyelmes az alaposabb szemrevételezés közben. Ennek ellenére a kutatók egy csoportja röviddel a felfedezés után a Kr. e. 150–100-as évekből való asztrolábiumként állította ki a mechanizmust, amely bizonyos testek horizont feletti magasságnak mérésére szolgált. A szerkezet azonban nem az említett időszakból származott – ma már tudjuk, hogy a titokzatos készüléket mintegy 2000 évvel ezelőtt készíthették. Napjainkra az is bebizonyosodott, hogy a múzeum munkatársai nem csak a lelet korának meghatározásánál tévedtek.

A szerkezet darabkái, ahogy előkerültek a vízből (kép forrása: age-of-the-sage.org)

Az antiküthériai mechanizmus felett sokáig álltak értetlenül a tudósok. Rengeteg elmélet született meg azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi is lehetett az eredeti rendeltetése a több ezer éves tárgynak. Mivel a szerkezet egy hajóból került elő, sokan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a régiség tulajdonképpen egy navigációs készülék volt. A lelet egy fogaskerékrendszer volt, amelyet egymásba illeszkedő, kisebb méretű (33*17*9 centiméteres) kerekek alkottak: ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a görög sziget közelében fellelt antikvitás egyfajta kalkulátor lehetett. Megint mások ahhoz az értelmezéshez tartották magukat, hogy az „asztrolábium” magát a Naprendszert modellezte, így a fogaskerekek és az áttételek megfelelő beállításával lehetséges volt a Nap, a Hold és az akkor ismert bolygók helyzetének meghatározása.

Ahogy telt-múlt az idő, úgy fejlődött maga a technika is, és az új eszközök segítségével mindaddig nem tapasztalható mélységekben lehetett tanulmányozni a letűnt korok tárgyi bizonyítékait. Még az 1970-es években sikerült meghatározni az összes kerék helyzetét és részben összeszerelni egy működő másolatot – mindezt különféle röntgenfelvételek és az úgynevezett lineáris tomográfia segítségével sikerült megvalósítani. De még így is rejtély maradt a berendezés megalkotásának eredeti célja… az ezzel kapcsolatos problémát csak 2007-ben sikerült megoldani. Ebben az évben ugyanis a Cardiff University brit és amerikai munkatársai végleg lerántották a leplet a titkát sokáig féltve őrző antiküthériai szerkezetről.

„Ez a berendezés nagyon különleges és egyedi a maga nemében. Ez egy gondos munka.” – nyilatkozott a walesi származású Michael Edmunds professzor, az előbb említett egyetem egyik munkatársa. A kutatóknak sikerült pontosan megalkotniuk a szerkezet kinézetét: a kézzel vezérelhető, fogaskerekekből, tengelyekből és hengerekből álló mechanizmus eredetileg egy fatok belsejében foglalt helyet. Az antik lelet egyrészt csillagászati kalendáriumként szolgált, amely képes volt pontosan követni a csillagok és a Nap állását, mindemellett segítségével előre jelezhették a holdfogyatkozásokat és a Hold rendszertelen körpályáját. Azoknak is részben igazuk volt, akik úgy gondolták, hogy a rejtélyes ősiség számológép lehetett, ugyanis a készülék képes volt elvégezni egyszerűbb számítási feladatokat – összeadni és szorozni éppúgy tudtak vele, mint szorozni vagy osztani.

A rekonstruált mechanizmus előlről (balra) és hátulról (jobbra). Képek forrása: myastrologybook.com)

Mindezek után azt hihetnénk, hogy a rejtély évszázadok után megoldódott, ám a történészek ezt egészen másként gondolják. A mai napig nem kaptunk választ például arra a kérdésre, hogy az ókori hellének honnan tettek szert arra a tudásra, amely alapján megalkották a titokzatos szerkezetet. A 37 áttételes kerék alkalmazása ugyanis kifinomult érzékre és kimagasló szakmai tudásra vall, ráadásul az ehhez igencsak hasonló megoldások jóval később, a XIV. században jelentek meg újra, az első időmérő szerkezetek elterjedésével…