Tapasztalataim szerint nem. Sokan azt hiszik a boldogsághoz sok pénz és jó élet szükséges, pedig ez egyáltalán nincs így. Sőt, gyakran a gazdag emberek a legmagányosabbak és legboldogtalanabbak. Vannak, akik azzal vesztegetik az idejük nagy részét, hogy egész életükben a boldog élet titkát keresik, legtöbbször sikertelenül. Pedig ha kicsit körülnéznének, meglátnák azt, hogy az örömöt, a boldogságot nem nagy dolgokban kell keresni, hanem az olykor hétköznapinak látszó pillanatokban. Vegyünk példát a gyerekekről. A legőszintébb és legtisztább lelkű lények, ők azok, akik minden hátsó szándék és megjátszás nélkül, felhőtlenül tudnak örülni bárminek. Legyen az egy gömb fagyi, vagy éppen egy tábla csoki.

A legfontosabb boldogságforrások közé tartoznak a családi-, a baráti-, illetve a szerelmi kapcsolatok. Számomra például az igazi boldogságot az jelenti, ha együtt lehetek azokkal, akiket szeretek.

Boldogságot adni és kapni az egyik legszebb dolog a világon

Ha boldogok vagyunk, akkor egyben kiegyensúlyozottak és vidámak is, úgy érezzük, hogy minden akadályt le tudunk győzni. És ez így igaz. Fontos azonban, hogy ne keverjük össze a boldogságot és a problémamentességet. Hiszen a problémák az életünk részét képezik, ha tetszik, ha nem. DE! És itt jön a fontos rész. Az az ember, aki úrrá tud lenni a problémáin és a hétköznapok szürkeségén, az már a boldogság egyik lépcsőfokát meglépte. Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy az ember szüntelenül mosolyog, és azt hangoztatja, hogy ő most éppen mennyire jól van. Természetesen azokkal, akiket szeretünk, megosztjuk az örömünket, bánatunkat egyaránt, de úton útfélen nem hangoztatjuk boldogságunkat.

A boldogság aranyszabályai közé tartozik, hogy mindig, minden körülmények között próbáljunk meg törekedni arra, hogy meglássuk a hétköznapokban rejlő szépséget, vidámságot, azokat az örömteli dolgokat, amelyek minket személy szerint boldogsággal töltenek el. Legyünk pozitívak, tanuljunk meg örülni, bármiről is legyen szó. Ne csak várjuk, hogy a boldogság az ölünkbe hulljon, tegyünk is érte.

Próbáljunk arra törekedni, hogy másokat is tegyünk boldoggá. Nagyon jó példa erre a szerelem. A szerelemespárok azért vannak együtt, mert egymás társasága boldogsággal tölti el őket. A kapcsolatuk csak úgy lehet tökéletes, ha odafigyelnek egymásra, kölcsönös bizalom van köztük és olykor színt visznek a kapcsolatukba. Sokszor halljuk, hogy az egyik fél nem figyel annyit a másikra és a kapcsolat ellaposodik. Ha a párunkat olykor-olykor apróságokkal lepjük meg - legyen az egy szál virág, egy szív alakú bonbon, vagy esetleg egy kézzel készített aprócsak ajándék - máris boldogabbá tettük a napját, és egyben a sajátunkat is, hiszen mi is boldogok leszünk az ő örömét látva. Sokan azonban ezen a téren is túlzásokba esnek és úgy gondolják minél nagyobb az ajándék annál nagyobb a boldogság a másik részéről. Csakhogy ez nincs mindig így.

Kaphat az a másik férfi/nő minden nap nagyobbnál nagyobb ajándékokat, meglepetéseket, ha közben szeretet nem társul az ajándék mellé. Az ilyen kapcsolatban élők nem boldogok, még ha kívülről az is látszik. Belül magányosak és csak arra vágynak, hogy valaki szeresse őket igazán, tiszta szívből, minden hátsó szándék nélkül.

A boldogság fogalomköréből nem maradhat ki az anyaság

Az anyaszerep az, amire titkon minden nő vágyik, még akkor is, ha ezt még magának sem meri bevallani. Habár jómagam még nem vagyok édesanya, akkor is alátámasztom azt a tényt, hogy anyának lenni a legszebb, de olykor a legnehezebb feladat is. Hivatás, amely végigkíséri annak az életét, aki arra vállalkozik, hogy anyuka legyen. Azt mondják, nincs is annál nagyobb boldogság, mint amikor az ember életet ad egy másik embernek. Amikor megszületik a gyermekük, utána annak cseperedése tölti el boldogsággal és büszkeséggel az édesanyákat. Persze az anyaszerep sem mindig felhőtlen, de biztos vagyok benne, hogy idővel megtérül az összes fáradozás, amelyeket egy édesanya tesz a gyermekéért. Az anya és gyermeke kölcsönös boldogságot táplálnak egymás iránt, ha lehet ezt így mondani, és talán ez is az oka, hogy a gyermekek már egészen pici korukban elkezdenek mosolyogni ha meglátják édesanyjukat. Valami olyan láthatatlan kapocs van köztük, amelyet soha senki nem tud szétszakítani.

Egyszóval minden boldogság más, és mindenkinek mást jelenti a boldogságot, de egy biztos és közös, hogy minden ember életében eljön az a pillanat, amikor boldognak érzi magát. Próbáljunk meg minél többet nevetni, szeretetet adni és örülni annak amink van. Ha ezeket az apróságokat szem előtt tartjuk a mindennapokban, akkor mindig közelebb kerülünk ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk ebben az életben. Bízom benne, hogy egy kicsit rá tudtam világítani arra, hogy szerintem mi is a boldogság igazából, és hogy mindenkinek adva van a lehetőség, hogy boldog életet teremtsen magának, csak tudnia kell megragadni azt.