Lassie és társai - Haza találás hatalmas távolságokból

Egy Bobby nevű kutya gazdái oregoni otthonuktól 2000 km-re nyitottak vendéglőt. A kutya eleinte különösen viselkedett, majd útnak eredt. Mintegy 1600 km-t tett meg egyre távolodva attól a helytől ahol hagyták, majd hat hónap alatt felkutatta gazdáit. Útközben gyakran befogadták, de vadászott is. Átkelt a Sziklás-hegységen, befagyott tavakon és folyókon. Az éttermet bérlő gazdái éppen pihentek, a társuk ismerte fel a kutyát - mélységes döbbenetére. A kutya útvonalát tökéletesen sikerült rekonstruálni, megtalálták azokat az embereket, akik egy-egy éjszakára befogadták. Az állat - a kisebb-nagyobb szükséges kitérőket belekalkulálva - mintegy 5000 kilométert kutyagolt.

A macskák sem maradnak el kutyatársaiktól: 1952-ben egy Sugar nevű cicus állított fel rekordot. Gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek és a cicát otthagyták a szomszédnál, mert az állat rettegett a motorzúgástól. 14 hónappal később, amikor Mr. Wood és a felesége fejte a teheneket az istállóban, egy macska ugrott be a nyitott ablakon át Mrs. Wood vállára. A cica igen jó egészségnek örvendett és az asszonyban fel sem merült, hogy a saját kedvencéről lehet szó. Azt hitte, csak hasonlít hozzá. Mennyire meglepődtek, amikor a macska baloldali csípőcsontján megtalálták azt a deformitást, amivel az ő macskájuk rendelkezett.

Csak később tudták meg a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar különösen kezdett viselkedni, nem találta a helyét, aztán váratlanul eltűnt. Az állat útvonalát nem sikerült pontosan rekonstruálni, azt sem, mivel táplálkozott. Mint ahogy a kérdést sem sikerült még megválaszolni senkinek: hogyan képes egy állat kilométerek ezreit megtenni teljesen ismeretlen tájon és ismeretlen körülmények között, hogy megtalálja a gazdáját? Mi az, ami vonzza az állatot? A gazda szeretete utáni vágy? A hogyan? kérdése azonban továbbra is megválaszolatlan marad.

Folytak kísérletek más állatokkal, főleg madarakkal és hihetetlen távolságokat vándorló tengeri állatokkal, sikerült is bizonyos tájékozódási lehetőségekre bukkanni (iránytű, örökölt útvonal, szagok, stb.), de az állatok gazdájuk iráni szeretetétől vezérelt vándorlására még nem sikerült választ kapni.

„Soha ne menj el egy kóbor állat mellett – mert lehet, hogy hazavárják őt.”
Max, a németjuhász kutya a berettyóújfalui kórház környékén tűnt fel egy re gyakrabban, már senkit sem zavart, etették az arra járók és a kórházi dolgozók is. Ám valakinek eszébe jutott értesíteni a helyi állatorvost, aki leolvasta Max chipjét és kiderült, hogy a gazdája Debrecenben lakik.

Némi utánajárással megszerezték a telefonszámát és volt nagy meglepetés, amikor az állatvédők felhívták a gazdit, mivel Max már hét éve elveszett és igaz, hogy egy évig keresték mindenhol, plakátokat ragasztottak, de aztán lemondtak arról, hogy visszakapják őt.

És egy utolsó történet – három hónapi kóborlás után visszakerülhetett családjához az a kutya, aki egy váratlan zajtól futott világgá. Gazdái nem adták fel a keresést, így 14 heti vándorlás után végül visszatérhetett szerető családjához Arnold, a Nagy Svájci Havasi Kutya. A csodát sosem látott összefogás előzte meg, egy közösségi portálon több tízezer ember osztotta meg naponta a csellengő kutyát kereső posztokat és videót. Rengetegen drukkoltak külföldről is. Arnold április 28-án egy kutyasétáltatás alkalmával egy felboruló fémasztal hangjától megijedt, és fejét a nyakörvből kihúzva világgá szaladt. A kutya gazdái országos keresésbe fogtak, de igyekezetük kezdetben sajnos nem sok eredményt hozott. Rengeteg bejelentés érkezett, de a végére mindig kiderült, hogy mégsem a keresett kutyusról van szó. Viszont a kitartó keresésnek köszönhetően Arnolddal együtt 56 kutya került vissza az otthonába. Az állatot valószínűleg valaki befoghatta, mert megtalálásakor súlyos - ember által okozott - sérüléseket találtak rajta. Azt, hogy Arnold újra elszökött fogva tartójától vagy az utcára dobták, nem lehet tudni. Azonban az őt ért negatív behatásoktól, valamint a heteken át tartó bolyongástól sokkos állapotba került, ezért csak egy kutyaiskola kiképzője segítségével sikerült befogni.

„A történet akkor kezdődött, amikor Arnold gazdája megkeresett minket, ugyanis kapott egy bejelentést, hogy a Hármashatár-hegyen látták a kutyát" - mesélte a kiképző.

"Tudtuk, hogy ez a fajta napi 4-6 liter vizet fogyaszt, ezért kifigyeltük, hogy mindig ugyanarra az itatóhelyre jár vissza. A gyengéit használtuk ki, például azt, hogy imádta gazdája által sütött házi babapiskótát, amivel igyekeztünk odacsalogatni.
Mivel Arnoldról elmondható, hogy a szokásai rabja, ezért a viselkedése eléggé kiszámítható volt. Ennek ellenére mégsem volt könnyű a bizalmába férkőzni, mert az eltelt 3 hónap alatt teljesen elvadult. 3 hétig tartott, amíg a gazdája segítségével sikerült befognunk, a lakóhelyétől másfél kilométerre.

Arnold gazdája a 14 héten át tartó kutatás alatt soha egy percre sem vesztette el a reményt. Bízott az emberekben és abban, hogy Arnold a segítségükkel hazatalál.
"Hittem benne, hogy csodák márpedig vannak! Voltak ugyan, akik kételkedtek, de a család és a barátok végig kitartottak mellettünk, sőt rengeteg ismeretlen támogatóra találtunk. A segítségükkel 5600 plakátot tettünk ki országszerte.”