A titkos összetevő, amire a pasik foga fáj: a bók

Remélem, mindenki észrevette, hogy ez a hónap rólunk szól a Női Portálon! Kis lépés az emberiségnek, de annál nagyobb az erősebbik nemnek. Sajnos, világuralmi törekvésünk ki is merül egyelőre ebben a néhány hétben, de majd igyekszem odahatni a szerkesztőség kétségtelenül elbűvölő Hölgytagjainak, hogy legyenek szívesek gyakrabban piedesztálra emelni minket. Szóval, ha már a pasik időszaka ez az október, akkor kijár nekünk egy kis dicséret. Őszintén remélem, kedves női olvasók, hogy Ti ezt nem korlátozzátok csak harminc napra a lehetséges 365-ből. Tudom, elsődlegesen a mi feladatunk bókolni nektek, de azért a férfi is úgy érzi jól magát az öltönyében, ha élete párja néha napján a „szemére veti” jó tulajdonságait. Az ilyen „de kis édes vagy”, meg „milyen ari tudsz lenni” nyávogások felejtősek, ezek inkább csak lehúzzák az önbecsülésünket, semmint feljebb tornásznák azt. Dögös, macsó bókokra éhezünk! Mit mondjak, nem szórjátok őket két kézzel, néha úgy kell kihúzni belőletek. Viszont azt sem bánjuk, ha utólag kapjuk meg ezt a virtuális oklevelet tőletek, mert hát olykor érdemes elidőzni a múlt történésein. Mi most azonban nem révedünk sehova, hanem inkább elárulom nektek, hogy milyen bókok után sóvárog a férfiszív!

A daliás herceg

Többnyire minden méltatásnak örülünk, hiszen elsődlegesen a Ti szemetekben akarjuk nagynak látni magunkat. Ezzel együtt a tükörnél kezdődik minden. Azt hiszem, kellően megtárgyaltuk ezeken az oldalakon, hogy az öltözködés milyen fontos szerepet játszik mindkét nem életében. Az igazi pasi ad magára, és hiú arra, hogy éppen mi van rajta. Alapvetően a leglényegesebb, hogy elégedettek legyünk azzal a gúnyával, amibe bújunk, a második teszt viszont akkor jön el, amikor kollekciónkat feltárjuk életünk legkedvesebb Hölgyének! A lesújtó vélemény valószínűleg örökre száműzi a fogasunkról a kivégzésre ítélt ruhadarabot – vagyis nem vesszük fel többet. Ellenben a dicsérő szavaktól máris csábító szívtiprókként látjuk magunkat. Mondom, itt is jöhet utólag a bók („majd elaléltam tőled abban a fekete ingben”), ráadásul egy-egy új kellékkel – legyen az nadrág, vagy akár egy zakó – akár újra magunkba bolondíthatjuk a kihűlés jeleit mutató szépségünket.

A 69-es kilométerkő

Ezzel pedig el is érkeztünk a férfiak örök kiindulópontjához: a szexhez. Lányok, Hölgyek, Asszonyok: a férfiasságunk dicséreténél szebb örömódát el sem tudnánk képzelni! És itt nem a méretre gondolok, mert állítólag – Ti mondjátok! – az nem számít! Egy vad szeretkezéssel töltött éjszaka után ránk dobott sms, miszerint „eszméletlen voltál az éjjel”: na, ettől aztán vezérbikának érzi magát minden hím. Nem ismernétek be magatoknak sem, de a jó szex sok mindent képes összetartani. Igen, meg lehet fogni vele Titeket. Tetszik, nem tetszik, a közös erotikus élvezetek simán eljátszhatják az összekötő kapocs szerepét, egy pasinak meg végtelenül kényelmes, ha szeretőként ugrándozik virágról virágra. Ja, és ezért még meg is dicsérik!

A férfi szívéhez…

Persze, a kanok élete sem csak szexből áll – nem is bírnánk szuflával. A leginkább keményedésre hajlamos testtájékunktól feljebb található a másik létfontosságú szervünk: a hasunk. Ez lehet olyan, mint a sör, vagy mint az abrosz (kockás); a lényeg, hogy enni szinte minden férfi szeret. De legtöbb példányunk nem csak enni, de főzni is. Az pedig aztán nagy esemény, ha a teremtés koronája fakanalat ragad. „Klubunk” valamennyi tagjának vannak speckó fogásai, amelyek elkészítését tökélyre fejleszti; és jaj annak a nőnek, aki a lakoma után fukarkodik a mesterszakács méltatásával! A férfi főztjét igenis méltatni kell, méghozzá hangosan és sokszor. Tévedésbe azért ne essetek, ez nem jelenti azt, hogy mostantól bármikor a fejünkbe nyomhatjátok a kuktasapkát. Egy férfit ugyanis nem lehet megszelídíteni.

Ki érhet a nyomodba? I.

Szép pár voltunk, de szétmentünk. Kár érte, ám látott már ilyet a történelem; meg, ahogy előbb is írtam, nemünk tagjai különös élvezetüket lelik a virágszálak közti repkedésben. Azonban mi, „ártatlan” kis méhecskék némely esetben szeretjük tartani a kapcsolatot volt szerelmünkkel. A szexuális teljesítményünk méltatása se semmi, de az meg aztán végképp olaj a büszkeségünk tüzére, amikor az Ex arról panaszkodik nekünk, hogy egyszerűen nem találja a pótlásunkat, semmilyen tekintetben sem. Hát igen, magasra tettük a lécet. Ilyenkor – leereszkedve az öntelt macsó szerepköréből – gálánsan felajánljuk, hogy ha gondolja, az együtt töltött idő emlékére, szívesen enyhítünk a magányán. Persze, csak ideig-óráig. Mert aztán vár a következő virág minket.

Ki érhet a nyomodba? II.

Egy-egy ilyen, utólag elvetett, „magasan a többiek felett állsz” alaposan meglegyezgeti a férfiúi hiúságot. De érkezhet ez a bók másképpen is. Hiszen nem törvényszerű, hogy volt kedvesünk sokáig áll a „magányos szív kiadó” táblát szorongatva. Amíg mi tesztoszterontól hajtva kóválygunk a virágok közt, addig ő gondoskodhat az utódunkról. Igen ám, de nem biztos, hogy az utód egyben a helyettesünk is. Itt akkor előkerül az előbb már lejátszott lemez, csak azzal a kezdőhanggal, hogy „hiába van új pasim, nem érzem vele olyan jól magam, mint veled”. Se humora, se stílusa, és még az ágyban is gyenge. Ej, micsoda elégtétel, valóságos muzsika a fülnek! Mert bár létezik a férfi szolidaritás, attól még a helyünkbe lépő fajtársakat – többnyire – ki nem állhatjuk. Szóval egy ehhez fogható bókot kapni az új balfék rovására: több mint derék.