Néhány alapszabály; mit ne tegyünk semmiképpen, és mi az, amit feltétlenül meg kell lépnünk?

Sokat olvastam a témában, már kiskamasz korom óta, mert bevallom, voltak kihívások e téren az életemben. Íme, néhány jó tanács:

Ne bírálj másokat!

Mindenki jónak, kompetensnek szeretné érezni magát, nem pedig lúzernek. Ne a hibákat emeld ki, hanem vegyél észre mindenkiben valami jót, amiben ügyesebb, rátermettebb, és dicsérd meg! Mindegy milyen kicsinység, csak őszintén érezd azt, hogy abban ő tényleg jó, és így nem hat álságosnak majd a bókod.

Éreztesd másokkal, hogy fontosak

Mindenki szereti fontosnak érezni magát. Ha valakivel beszélgetsz, éreztesd vele, hogy érdekel a véleménye, hallgass meg mindenkit, és üdvözöld a tiédtől eltérő álláspontot is. Akikkel beszélgetsz, érezzék azt, hogy számít, mit gondolnak, és valóban, ne süket fülekkel hallgasd őket, hanem igazi figyelemmel, és türelmesen.

Kelts jó benyomást!

A mosolygós embereket mindig szívesebben látják, mint azokat, akik borongós képpel járkálnak fel-alá egész nap. Amikor találkozol valakivel, olyan hangerővel és dinamikával köszönj neki, hogy érezze, szívből örülsz, hogy látod! Az orrod alatt elmormogott „Szia!” egyáltalán nem vonzó. Elköszönéskor bátran kívánj kellemes napot, és ne felejts el mosolyogni, hidd, hogy tényleg kellemes napja lesz, és érezd, hogy neked magadnak is az lesz attól, hogy valakit felvidítottál! A pozitív energiák önmagukat gerjesztik, tudod!

Jegyezd meg a nevét!

Nagyon megtisztelő, ha megjegyzed az emberek nevét, akikkel kapcsolatba kerülsz. Amikor ismét találkoztok, és a nevén szólítod meg, akkor a fontosság érzését is erősíted benne, téged pedig kedvesnek fog gondolni, és figyelmesnek.

Társalogj könnyedén!

Hagyd beszélni az embereket, kérj tanácsokat abban, amiben jobbak nálad, hiszen mindenkinek más az erőssége. Érdeklődésed legyen szívből jövő, őszinte! Amikor te beszélsz, akkor pedig igyekezz olyan témát választani, ami valószínűleg érdekli a másikat, és ne pedig olyat, ami csak téged foglalkoztat.

Mindig legyen egy-két kedves szavad

Ha összefutsz valakivel, mindig legyen néhány perced, amikor figyelemmel megkérdezed, hogy van, rákérdezel a legutóbbi beszélgetésben emlegetett Cirmi macska gyulladt szemére, vagy az ismerősöd édesanyjának az egészségi állapotára.

Ezekkel a módszerekkel két hónap alatt több barátot szerezhetsz, mint két év alatt, ha arra törekszel, hogy mások érdeklődését felkeltsd!

Természetesen, ahogy másoknak is, neked is vannak igényeid, vágyaid. Részben hasonlóak, de mi van akkor, ha olyasmit szeretnél elérni, amihez a másiknak nem nagyon van kedve?

Ébreszd fel az érdeklődést a téma iránt, amiben el akarsz érni valamit!

Nem szabad rátörni senkire azzal, hogy: „képzeld, van egy jó ötletem, ezért, meg ezért szeretném, nekem azért lesz jó, mert… csináljuk meg!” Totális csőd, ezzel a módszerrel semmit nem érhetsz el. Valahogy olyasféle módon kell megközelíteni az embereket ilyenkor, mint ahogyan egy gyermeket bölcsen ráveszünk arra, hogy óvodába akarjon menni. Először tiltakozik, el sem tudja képzelni, miért lenne az neki jó, ha otthonról, ahol őt mindenki szereti és elfogadja, vadidegenek közé kellene mennie. Ugye, ki nem szorongana a helyében?

Győzd meg róla, hogy miért jó az neki!

Kezdj el például nagy élvezettel festeni. Nagy táblán színes festékekkel, valamit alkotni úgy, hogy közben látványosan jól érzed magad! Hamarosan érdeklődni fog, mi az, ami olyan jó, és ő kimarad belőle? Kérni fogja, hogy részt vehessen benne. Máris érdeklődik, ez fél siker. Így működik ez bárkinél, ahogy legyet is mézzel lehet fogni, nem ecettel, az emberek is a maguk habitusával fognak nyitni egy téma, lehetőség felé. Elmondhatjuk annak az óvodáskorúnak, hogy az oviban ő is festhet egész nap kedvére, és majd egyre csak ügyesebb lesz, és jól fogja érezni magát.

Észleld, hogy neki mi a jó!

Ennek nyomán a titka annak, hogy elfogadtassuk másokkal, mit szeretnénk mi magunk az, hogy vegyük észre, a helyzetben mi lehet az, ami nekik jó! Mindenki saját magának akar jót elsősorban, legfőképpen a munka világában, az üzleti életben van ez így, de sajnos leggyakrabban az emberi kapcsolatokban is. Tehát mielőtt tálalnánk azt, mit szeretnénk mi, gondoljuk át, abban mi lesz a jó a másiknak, és aképpen vezessük elő, ám végül előadva azt is, mi mit szeretnénk. Bár néha az már magától megtörténik!

Például tegyük fel, hogy az új munkahelyeden rendszeresen szeretnél fél órát csúsztatni, mert az oviba kell menned a gyermekedért. Aztán vissza tudnál menni és azonnal ledolgozni, na de hogyan add ezt elő a főnöködnek, hogy azt érezze, ez neki is jó? A főnökök már csak olyanok, hogy annál jobban örülnek, minél többet dolgozol. Az irodában mindenki négyig van, de te eszerint fél ötig lennél, amikor már senki nincs ott. Miért jó? Ez plusz fél óra, amikor bejöhet olyan hívás, ami fontos, egy jó lehetőség, egy elmaradt megbízás, vagy fizetéssel kapcsolatos dolog, és tényleg hasznos, ha fél órával zárás után még „véletlenül” talál az ügyfél valakit az irodában! Szóval a mondandódat egy kérdéssel kezded a főnököd felé: „Nem lenne hasznos, ha négy után még fél óráig lenne telefonos ügyelet az irodában? „erre valószínűleg egy igenlő választ fog adni, és szinte máris nyert ügyed van! Ez után logikailag visszafelé haladva felvázolod, hogy Te megtennéd ezt, lecsúsztatnád azt a fél órát, munkaidőből, és mellesleg közben az ovit is el tudod intézni. Szinte biztosan bele fog menni! Persze leginkább akkor, ha már a kezdetektől alkalmaztad azokat a módszereket, amiket leírtam, és a legtöbben pozitívan vélekednek rólad, és úgy érzik, számíthatnak rád!

Sok sikert kívánok, és ha kipróbáltad a módszereket, gyere vissza az oldalra, és írd le a tapasztalataidat, szeretettel várom!