REJTÉLY-MISZTIKA

Van élet a halál után?

Szerző:
Szabó Anna
Ezt a kérdést kimondva vagy kimondatlanul mindenki felteszi magának, hiszen tudjuk, egy napon biztosan mi is eltávozunk az élők sorából. A témában a legkülönfélébb elméletek állnak rendelkezésre, melyet vallási felekezetek, tudományos kutatások, spirituális tanítások tárnak elénk.

 

A születés nem véletlenszerű. Amit egy előző életedben nem valósítottál meg, magaddal viszed a következőbe. Az élet az előző élet eredménye, de a következő alapja. Létezésünk alappillére a polaritás. Van nappal és éjszaka, férfi és nő, fény és árnyék, jó és rossz. Egyetlen olyan jelenséget sem találunk az életben, amelynek ne lenne ellentétpárja. Ha van evilág, akkor túlvilágnak is lennie kell. A polaritás törvénye alapján a túlvilágnak másmilyennek kell lennie, mint jelen világunknak. Itt anyagi testünk van, ott pedig nem anyagi természetű. Ez a nem anyagi természetű valami a lélek.

Mi a reinkarnáció?

A reinkarnáció újjászületést jelent, az ismétlődő születés és halál folyamatát.
Míg a test a lélek nélkül nem tud létezni, addig a lélek test nélkül igen. Az előző és jövendő életek összes emlékét a tudatalatti tárolja. Életünk során többször vannak olyan jelek, amik egy-egy előző életre utalnak. Például, bizonyos megmagyarázhatatlanul erős rokonszenvek, ellenszenvek, déja vu élmények.

Mi történik a halál pillanatában?

Az ezzel kapcsolatos kutatások körülbelül 4 évtizeddel ezelőtt kezdődtek, Raymond A. Moody professzor nyomán. Ő az, aki a klinikai halál állapotából visszatért emberek elbeszéléseit feljegyezte, s azóta több ezer ember esteét feldolgozták már világszerte.

A klinikai halál állapotából visszatérők általában egyöntetűen a következőket tapasztalják.

- hallják, ahogy az orvos megállapítja a halálukat
- a magasba felemelkedve látják a saját testüket és a testet körülvevő embereket, hallják, amit azok beszélnek
- nem éreznek fájdalmat
- keresztülmennek egy alagúton, amely végén nagy fényesség várja őket, közben eléjük tárul életük minden epizódja
- találkoznak elhunyt hozzátartozóikkal
- gyakran nem akarnak a túlvilágról visszajönni.

Miután visszatérnek az életbe, teljesen megváltozik a gondolkodásuk, az értékrendjük.

Honnan tudjuk, hogy az újjászületésről alkotott képünk nem a képzelet, vagy a bennünk működő erős életösztön terméke?

Ma már különböző regressziós módszerek, technikák léteznek, melyekkel bepillanthatunk előző életeinkbe, de spontán regresszió is előfordulhat, például álom formájában.
Azok, akiknek volt már regressziós élményük, nagy százalékban le tudták győzni jelen életükben meglévő fóbiáikat, betegségeiket, rossz tulajdonságaikat. Ha ezeket a jelenéseket csak elképzelnénk, a probléma nem szűnne meg. Ami szintén bizonyító erejű, hogy gyakran számolnak be a résztvevők nem éppen hízelgő előző életekről. Ha az ember csak a képzeletével játszana, valószínűleg nem gyilkos-, bandita-, vagy nyomorékként látná magát, inkább valami elbűvölőt, mondjuk híres felfedezőt, uralkodót képzelne előző megtestesülésének.

Néhány technika, a teljesség igénye nélkül, melyekkel felkutathatjuk előző életeinket:

- vezetett meditáció
- regressziós terápia
- kineziológiai módszerek
- hipnózisterápia
- asztrológia

Gyermekek, akik emlékeznek

Ian Stevenson, a téma elismert szakértője, a virginiai egyetem pszichiátriai tanszékének vezetője volt, évtizedeken át foglalkozott a reinkarnációval. Több olyan beszámolóra bukkant, amelyben néhány éves kisgyermekek, igen részletes kijelentéseket tettek előző életeikről. A gyermekek körülbelül 5-6 éves korukig gyakran képesek visszaemlékezni előző inkarnációjukra. Aztán emlékeik elhalványulnak.

„Dr. Stevenson megfigyelései közül a legmeggyőzőbb eset 1964-ben történt meg Libanonban, egy ötéves, Imad Elawar nevű arab fiúval, aki egy Kornajel nevű faluban élt. Még két éves sem volt, mikor célozgatni kezdett előző életére. Első szavai szeretetteljesen utaltak az előző életében szerepet játszott kedvesére. Szerencsére Imad szülei nem próbálták szigorral elfojtani a gyermeki csacsogást. A gyermek 1958. december 21-én született, és azt állította, hogy előző életében egy Khribi nevű faluban élt, huszonöt mérföldnyire onnan. Ibrahim Buhanzinak hívták, és 1949. szeptember 18-án halt meg tüdővészben. Imad pontosan elismételte Ibrahim utolsó szavait, tökéletes pontossággal azonosította Ibrahim családjának még élő tagjait, és mindig szeretettel emlegette Dzsarmilét, Ibrahim szerelmét. Ibrahim faluja és háza ugyancsak ismerős volt Imad számára. Dr. Stevenson Imaddal és családjával elutazott a faluba, ahol a fiú negyvenhét tárgyat és részletet azonosított, amelyre a gyermek az utazást megelőzően, előre ‘emlékezett’.

…Amennyire egyáltalán lehetséges volt ellenőrizni a két családdal kapcsolatos bizonyítékokat, dr. Stevenson ezt aprólékosan megtette. A legtöbb bizonyíték azonnal magától értetődő volt. A két család nem nyert, nem is veszített volna a hazugságon, azt pedig nem lehetett letagadni, hogy a gyermek emlékezete ötvenhét alkalomból ötvenegyszer helyes volt.”

Azok számára, akik úgy gondolják, hogy csak a fizikális világ valóságos, ez a téma nevetségesnek tűnhet. Azonban a halálközeli élményeket átélt emberek tapasztalatait, vagy a regresszió során, a tudatalattiból felszínre került érzéseket kitalációknak bélyegezni - csak azért, mert nincs rá racionális magyarázatunk - nem szabad.

A világegyetemben nincsenek nagy rejtélyek, csupán a mi ismereteinkben vannak nagy hézagok.” Dr. Edgar Mitchell

Az esetleírás forrása: Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról, Édesvíz Kiadó, 2004.

 

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL