Képeken egy titokzatos ősi kőváros

A fallal körülvett város a mikronéziai Karolina-szigetcsoport keleti felében található csodálatos vulkanikus szigeten, Ponape-n található. A Csendes-óceán Velencéje, 92 mesterséges szigetből áll. A mai napig nem sikerült megfejteni, hogyan építették fel ezt a mesterséges szigetvárost. 250 tonnányi bazaltot használtak fel, melynek egyes darabjai nagyobbak és nehezebbek, mint a gízai nagy piramis építőelemei. A helyi őslakosok szerint, akik egyenes ági leszármazottai a város alapítóinak, a köveket lebegtetve hozták ide, így épült fel ez a titokzatos, megalitikus település.

A várost valószínűleg 1285 és 1485 között létesítette Sau Deleurs uralkodó dinasztiája. Ekkor kezdték el a szigetek átalakítását, majd a kőváros megépítését. Építőanyagként a hatszögletű, hasábos szerkezetű fekete bazaltot használták fel. Nan Madol építői óriási kőtömböket szállítottak egyik helyről a másikra, és ahhoz is értettek, hogy mesterien megmunkálják ezeket. A mesterséges szigeteket egymásra rakott bazaltoszlopokból emelt falakkal vették körül, melyek magassága elérte a 9 métert. Nan Madol egy zárt világ lehetett, vallási szertartások helyszíne.

A falakon belül, ugyancsak bazaltból házakat építettek. A nyomok egyértelműen arra utalnak, hogy a létesítményeket kultikus célra használták. A mai romok valaha vallási építmények lehettek. A sziget lakói a mennydörgés istenét tisztelték, és különböző tengeri állatokat tartottak „szent tavakban”. Szertartásosan fejezték ki hódolatukat az angolnáknak, állítólag főtt teknősbékahússal táplálták. Templomokat, sírokat és összejövetelekre alkalmas épületeket sikerült azonosítani. Arra azonban kevés jel utal, hogy lakhelyül is használták volna az építményeket. A szigeteken négy, máig jó állapotban lévő mauzóleum található. Több épület azonban már annyira lepusztult, hogy eredeti, magasságát sem lehet megbecsülni. 

Nan Madol felépítése feltehetően kétszáz évet vett igénybe. A nehéz bazaltoszlopokat a sziget délkeleti részén fekvő kőbányából szállították ide, valószínűleg vízi úton. Megmunkálásuk biztosan fémszerszám nélkül történt, minthogy a szigeten nincsen érc lelőhely.

A Sau Deleurs uralkodókat valamikor elűzhették, de hogy pontosan mi történhetett, nem tudjuk. A legenda szerint a mennydörgés istenének haragja pusztította el őket. Egy másik elmélet szerint a szomszédos Kosrae sziget lakói hódították meg Nan Madolt. Amikor az európaiak és az amerikaiak a XIX században kutatni kezdték a szigetet, Nan Madolon egy teremtett lelket nem találtak. Napjainkban csónaktúrával könnyedén megtekinthetők a csatornák és az építmények. A helybeliek egy része azonban még mindig váltig állítja, hogy a szigetet szellemek lakják.