Igazából teljesen mindegy minek látjuk a feladatot, meg kell oldanunk, hiszen ezért születtünk, ezért kaptunk testet és lehetőséget. Tehát pozitív gondolkodással azt nem tudjuk elérni, hogy a sorsunkat elkerüljük, a tanulnivalónkat kikerüljük vagy a feladatainkat más oldja meg helyettünk. Ez egy hiú ábránd. 

Ha el nem is kerülhető, de lerövidíthető a szenvedés

A pozitív gondolkodás viszont nagyon fontos ahhoz, hogy a tanulás a lehető legrövidebb ideig tartson, és a feladatokat örömmel oldjuk meg, ne problémának vagy tehernek tekintsük. Ha így teszünk, pontosan úgy fejlődünk, ahogy a személyiségünk elbírja, és ahogy vállaltuk. A sorsunkat mi írjuk, a jövőnk képlékeny. Szabad akaratunk van. De fontos tudni, hogy a szabadság mögött ott van egy fajta korlát. 

A szabadság azt jelenti, hogy a tanulásunkat és a feladatainkat mi oldjuk meg, a saját ütemünkben, olyan környezetet és eszközöket választva hozzá, ami a legalkalmasabb. Fontos tudni viszont, hogy a szabadságnak is vannak korlátai, ha nem lennének korlátok, akkor nem éreznénk azt, hogy van gondviselés, azt hogy valaki törődik velünk, hogy segítenek. Korlátok nélkül félni kezdenénk. Ezzel a korlátok közötti szabadsággal elérhető az, hogy ne hibázzunk túl nagyot, és csak annyi tanulást gyűjtsünk össze, ami éppen szükséges.


Miért van mégis ennyi gond és probléma?

A szenvedést sajnos az egó okozza. Azzal hogy elkezdünk összehasonlítani sorsokat, (neki miért jobb, mint nekem stb.), elkezdenek felerősödni olyan egóelemek, mint irigység, harag, félelem. Tehát ha jól akarjuk végezni a ránk bízott feladatokat, és gyorsan akarunk haladni, meg kell tanulni:

- tudatosabban élni, 
- a feladatokat kihívásnak tekinteni 
- szeretni önmagunkat, és másokat egyaránt.

Sajnos az egó, és a vágyak újabb tanulófolyamatokat hozhatnak az életünkbe, amikre eredetileg semmi szükségünk nem volt. Ha valaki nem tud fejlődni, mert annyi tanulófolyamatot gyűjtött, akkor a legfontosabb feladat az, hogy ezektől megszabaduljon.

Mi gátolja a fejlődésünket?

Az egyetlen és gyors megoldás erre, az hogy leüljünk ilyenkor meditálni, elmélyülni majd feltegyük magunknak a kérdést: "Mi az az érzés, érzelem, ami akadályozza a fejlődésemet?" Ha ezt megfelelő elmélyült állapotban tesszük fel, jönni fog a válasz. Ezt az érzelmet aztán el kell kezdeni boncolgatni, elemezni ebben a mély tudatállapotban.

"Honnan jön ez az érzés?", "Mi haszna van ebből az egómnak?" ,"Milyen más érzelmekkel, érzésekkel kapcsolódik össze?" Ha ezt végigcsináljuk, meg fogjuk érteni azokat az érzéseket, amelyek blokkolják a fejlődésünket.

Ha ez megtörtént akkor, már csak át kell élni a dolgot. Ez pedig akkor történik meg, ha megnyitjuk szívcsakránkat, és befogadjuk az érzést. Ilyenkor megszabadulunk egy felesleges további szenvedéstől, hiszen az ügyet saját magunkban megoldottuk és megtanultuk Ez az egyik módja annak, hogy gyorsan és pontosan haladva fejlődni kezdjünk. Ha ezt megtesszük, akkor nem vonzunk be felesleges személyeket, eseményeket az életünkbe. Marad az a pár kis eredeti feladat és tanulnivaló, amit vállaltunk.