PASISZEMMEL

Jaj, már megint havi baj?

Szerző:
Szabó Anna
Pasiszemmel úgy tekintünk a menstruációra, mint a legidegesítőbb barátnőtök látogatására, vagy mint a hétvégi nagybevásárlásra: túl sűrűn fordul elő és túl sokáig tart. Mindig kiderül, hogy 21 nap nem is olyan sok, de akár öt is lehet sokk.

 

Erről tényleg a leghalványabb fogalmunk sincs. Hogyan is lehetne? Sok tapasztalat kell hozzá, hogy el tudjuk viselni, amit a természet minden hónapban kiszab nektek. Hozzáteszem: borzalmas lehet. Egyszer egy barátnőm akként jellemezte a piros betűs „ünnepeket”, hogy képzeljem el úgy, mintha minden hónapban adott időre beteg lenne. Szörnyen hangzik. Azt hiszem, minden férfi sorstársam rácsodálkozik arra, hogy ez a havi rendszerességű néhány nap mit hoz elő a csajából. Számunkra az egészben az a legrosszabb, hogy az égvilágon semmit sem tudunk tenni annak érdekében, hogy nektek egy kicsit könnyebb legyen ilyenkor. Illetve, ez így nem igaz: lehetünk figyelmesek, megértők és nagyon türelmesek. Ekkor akár minden óra karácsony lehet: sosem tudhatjuk, hogy milyen „ajándékkal” leptek meg bennünket. Talán sírhatnékotok lesz minden ok nélkül, aztán eszeveszetten szexelnétek, hogy aztán minden átmenet nélkül ordítsatok velünk. Van esemény bőven. Amennyiben egy pasi naplót vezetne a menstruációs napjaitokról, az valahogy a lentiek szerint nézne ki.


Mielőtt eljön…

Nem hiszem el! Azt mondja, a hétvégén meg fog jönni neki. De hát most múlt el az előző! Alig szexeltünk azóta pár alkalommal. Hiába, férfiak vagyunk, mi már csak így mérjük a két menstruáció közötti távolságot. Amelyek között a legrövidebb út az egyenes. Ez egy tényleg nagyon rövid út: úgy elrepült ez a három hét, hogy csak na. És ha már egyenes: tegnap egyenesen a képembe vágta, hogy hagyjam békén a szexuális jellegű közeledésemmel. Ebből is látszik, hogy tényleg mindjárt megjön neki: teljesen kiszámíthatatlan. Mutatkoznak már rajta az első aggasztó jelek. Mondta, hogy sajnálja, meg minden, de van ez a PMS, vagy mi a fene, és ilyenkor a hancúrozáshoz való kedve mérhetetlenül mélyen van. De a franc se érti, mert egy hónappal ezelőtt, ugyanebben a szakaszban meg állandóan csinálta volna! Lehet valami abban a grafikában, amit múltkor láttam: egy nő Godzillaként ábrázolva gázol át a felhőkarcolók között, a férfiak meg rémülten menekülnek előle. A szőke hajkorona felett pedig három nagy betű: PMS.


Mindig az eleje a legnehezebb…

Megjött. Aminek mindketten örülünk. Jó, ő mondjuk kevésbé. Szegénykém, egész délután a pokróc alatt vinnyog, és a legkisebb mozdulat is fáj neki. Már a világ összes görcsoldóját bevette, de itt nincs az a pirula, ami segítene. Szóval azért örülünk mindketten, mert korai lenne még a gyerek nekünk. Ez meg ugye bizonyítja, hogy nem leszek apuka. Yeah. Most egyébként egészen elviselhető az én kicsikém. Egy hónapja ilyenkor leordította a fejem, teljesen kibírhatatlan volt. Most viszont csendben próbálja tűrni a megpróbáltatásokat. Készítettem neki egy teát, odaültem mellé, és megsimogattam a buksiját. Erre elsírta magát, hogy annyira szeret. Aztán mondta, hogy teljesen hülye, nem tudja, mi van vele, a hormonjai tehetnek erről az érzelmi kirohanásról. Nem tudtam, mit csináljak, kimentem a konyhába mosogatni. Utánam kiabált, hogy ne haragudjak, amiért elhanyagolja a házimunkát, de képtelen felkelni. Ja, és még hozzátette, hogy nagyon szeret. A végét már nem teljesen értettem a könnyeitől.


Ezt a bordó törölközőt pont nekünk találták ki…

Huh, úgy néz ki, hogy a legrosszabb részen túl vagyunk. Igazából persze csak ő, rám a passzív elszenvedő szerepét osztották csak. Túlélte az első 2-3 napot, és mondta, hogy már alig van meg. Azért érzelmileg még mindig nincs a topon a csaj, mert írt nekem napközben egy mailt, hogy gondolkodott a kapcsolatunkon, meg főleg azon, hogy vajon biztosan ő a tökéletes barátnő a számomra, meg hasonló hülyeségek. Visszaírtam, hogy ne agyaljon ilyesmiken, majd este megbeszéljük. Hát, nem nagyon beszélgettünk. Én benne lettem volna, de valósággal letámadott. A fülembe súgta, hogy mindjárt véget ér a menstruációja, de már nem bírja tovább, és ha engem nem zavar a dolog, összebújhatnánk egy kicsit – úgy. Dehogy bántam! Ha nem kell vérfürdőt rendezni, felőlem mehet a móka. De hát nem megy ez csak úgy. Én teljesen rágerjedtem, de még ki kellett mennie a fürdőszobába, kivenni, ami nem odavaló, meg hozott egy törülközőt. Alánk. Mert a lepedő fehér. Majd biztosított, hogy tényleg alig van már meg. Jó volt, bár azért egy kicsit zavart, hogy nem lehetett mindent, és óvatoskodni kellett. És még így is ki kell mosni a lepedőt.


Kivonult a vörös hadsereg…

Vége! Mármint ennek a pár napnak. Visszakaptam a barátnőmet! Azt az igazit, akit ismerek. Mert a hátunk mögött hagyott időszakban néha hárpia volt, néha házisárkány, néha pityergős tündérke, néha szexéhes női démon. De most megint az a csaj, akit megszerettem. És miután letudta a piros betűs napokat, valami elindult benne. Úgy is mondhatnám: az előző szerepekből csak a szexéhes démonét tartotta meg. Ma is írt nekem egy e-mailt, méghozzá milyet! Onnantól vége volt a napomnak, képtelen voltam tovább a munkára koncentrálni. Részletesen felvázolta, hogy milyen tervei vannak velem éjszaka. Szerintem még a monitorom is belepirult. Az az igazság, hogy a poszt-menstruációs szakasz sokkal inkább kedvemre való, mint a pre. Telhetetlen az én drágám. Bevallotta, hogy ilyenkor folyton csak a szexre gondol. Még néhány nap, és nem fogom bírni a tempót. Azért egy férfi teljesítőképességének vannak határai. Ha így folytatjuk, hamarosan jegelnem kell… Na jó, nem sajnáltatom magam. Inkább tízszer ez, mint egyetlen pre-menstruációs fázis.


 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL