Pasitanácsok szingliknek, avagy mit ne vegyél a szívedre

Folyton belebotlok egy új témába. Néhány napja például egy olyan cikk jött velem szembe a neten, ami felsorolt olyan mondatokat, amiket az egyedülálló nők a legjobban utálnak hallani. Lefogadom, hogy csípőből tudnátok néhány ilyet idézni. Ott szerepelt közte a „nem igaz, hogy neked nincs senkid”, ahogy „a lassan már ideje lenne találnod valakit” is. Ezek az aranyköpések indították be az ötletelést nálam. Tényleg olyan kijelentések, amitől minden csajnak kinyílik a szemceruza a piperetáskájában - de hogyan tovább? Az említett bejegyzés nem kínált sem feloldozást, sem megoldást, sem tanácsot, de még csak egy frappáns visszavágást sem. Ebben a barátnőitekre sem számíthattok, Kedveseim. Ha két nő összeül, pláne két szingli, csak egymás, de leginkább önmaguk sajnáltatása megy. Ezért (is) kell nektek (megint) egy férfi. De azért most se gondoljátok, hogy jobbak vagyunk. Mi is csak a más életében tudunk baromi okosnak lenni.

„Rossz helyen keresgélsz”

Nem mondod? Tényleg? Ó, Hölgyeim, ha tudnátok, ezt én is hányszor kaptam meg! Igen, pasiként is. Hogy azért nincs senkim, mert mindig rosszul választok. Nem jó körből. A nem nekem való nőt. Szóval tudom, milyen idegesítő, amikor ezt vágják az ember fia és lánya fejéhez. Mégis van benne azért valami. Úgy hívják: zsáner. Nem szabad görcsösen ragaszkodni hozzá. Sőt, nálamnál sokkal nagyobb bölcsek is azt mondják, hogy a boldog élet titka az, ha semmihez sem ragaszkodunk. Amelyik nő eldönti, hogy szolibarnára gyúrt BMW-s felsővezetővel áll csak szóba, az ne lepődjön meg, ha koppan. Szép dolog a háttér meg az egzisztencia, de azért más is van a világon. Egyik cimborám ismerőse meg azon fakadt ki, hogy egy olyan társaságban, ahol rengetegen drogoznak, nem talál magának normális pasit. Jé, milyen meglepő? Talán mégis rossz helyen keresgél, nem?

„Az nem lehet, hogy te nem találsz senkit”

De, simán lehet. Tudom, megérdemelné, hiszen mindannyian megérdemeljük. Csakhogy ilyen kategória nincs. Nem létezik, megérdemeljük, vagy nem érdemeljük meg kategória. Hogy most már jönnie kell. Ja, lehet, hogy úton is van. Csak éppen kombájnnal érkezik álmaid legénye, nem sportkocsival. És egyáltalán nem könnyű találni valakit. Illetve, valakit könnyű találni. Csak az igényeknek megfelelőt nehéz. Mert Kedveseim, ha valamelyikőtök ezzel a „nekem ez jár” hozzáállással cuppan bele a társkereső nevű 18-as karikás játékba, annál máris látszik, hogy genya magasan van az a bizonyos léc. Mert nem elég, ha szőke, de legyen magas is. Ha magas, legyen még kutyakedvelő is. De ha kutyakedvelő, érdekelje a kultúra is. Néha főzzön. Imádja a dél-európai nyaralásokat. Legyen igényes a körmére, cipőjére, stb. Értitek, ugye? Úgy nehéz lesz találni valakit, ha csak pipálgattok a listátokon, és inkább a srác hátrányait veszitek észre, semmint az előnyeit.

„Ne görcsölj rá, és majd akkor fog jönni”

Imádom! A legnagyobb, he-he! Tipikusan azoknak a magas lóról adott tanácsa, akik már révbe értek. Akik ott ringatódznak a biztonságosnak hitt kapcsolatuk kikötőjében. Pasiszemmel ilyenkor azt szoktam kérdezni: rendben, de hol a határ? Mert ugye azt is mondják, hogy tegyél meg érte mindent, de azért ne feszülj rá. Köszi! Persze, nyilván nem kell egyszerre fent lenni tíz társkereső oldalon, és minden nap rapid randizni; de az sem vezet eredményre, ha otthon ülsz, és azon siránkozol, hogy nincs senkid. Igenis, tegyél érte lépéseket, járj nyitottan, és menj el addig, amíg jónak érzed. Lehet, hogy neked a vad nyomulás fog bejönni. Hiszen a nagy számok törvénye sem véletlen. De lehet, hogy tényleg akkor esik be álmaid lovagja, amikor nem számítasz rá. Ám önmagában ez a „ne görcsölj rá” kijelentés baromság. Csak mosolyogjatok, és engedjétek el a fületek mellett.

„Ha te sem szereted magad, hogyan várod el mástól?”

Na, ezt például akkor bírtam nagyon, amikor hamvas ifjúként inkább a pattanásaimmal küzdöttem, semmint a csajokkal. Pedig higgyétek el, utóbbiakkal szerettem volna. De egy olyan fejjel, amelyik inkább hasonlított a hold felszínére, semmint egy posztermacsóéra, túlságosan nagy reményeim nem lehettek. Szóval megértem azokat a Hölgyeket, akiknek önbecsülési gondjai vannak. Meg hát kinek nincsenek? Ebben a felelősségre vonásban is azt csípem, hogy aki mondja, azt hiszi, ez egy csettintésre változik: hopp, az előbb még elégedetlen voltam magammal, de most már minden oké. Meg abba nem gondol bele, hogy talán azért nem olyan klassz a bőrömben lenni, mert visszautasítások érnek? Muszáj egy-két siker, hogy növekedjen az önbizalom. Van egy csaj ismerősöm, aki – mit szépítsük – tekintélyes méretekkel rendelkezik, ami zavarta is rendesen. De elég volt pár hódítás, és ma már férfiakat eszik reggelire. Fontos az önbecsülés, de a semmire alapozott túlzott egó inkább káros.

„Van egy ismerősöm, aki tökéletes lenne hozzád!”

Szerintem ilyet is hallott már mindenki, aki társra vadászik. Szép dolog a segítség, de tapasztalataim szerint a legtöbb nő utálja, ha kerítenek neki. Az olyan erőltetett. Van benne némi „nektek akkor most muszáj összejönnötök” érzés. Emiatt kerülik annyian a netes társkeresést is. Pedig jó dolgok is kisülhetnek ebből. Évekig voltam egy olyan lánnyal, akinek az egyik haverom mutatott be. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy mi talán jól meglennénk. Így is lett. Amondó vagyok tehát, hogy ettől nem kell félni. Egy randi még nem a világ vége. Ha az ismerős tényleg jót akar neked, úgyis olyat fog ajánlani, aki valóban passzolhat hozzád, és nem lesz rossz dolgod mellette. De lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, mert elméletileg tényleg összeillenétek, ám a szikra nincs meg köztetek. Pörgetni kell tovább a kereket. Hátha kidob valaki használhatót. Addig meg hősiesen tűrni a szinglik annyira utált mondatait. Gondoljatok bele: mekkora élmény lesz, mikor ezeket a kliséket majd Ti vághatjátok más fejéhez. :)