UTAZÁS

Egy hely, ahol véget ért a világ...

Szerző:
Szabó Anna
A világ számos pontján találunk olyan falvakat, városokat, melyeket lélekölő módon tett néptelenné az emberi barbárság vagy egy természeti katasztrófa. Időnként olyan helyszínek várnak ránk, ahol illik emlékezni azokra, kiknek egykoron egyik pillanatról a másikra ért véget az életük. Túra egy szellemvárosban - olyan utazás, ahonnan jólesik haza érni.

 

Brutális kivégzés helyszíne - Oradour sur Glane


Első állomásunk Oradour sur Glane a francia kisváros, melynek lakóit a második világháborúban egyetlen éjszaka alatt brutális kegyetlenséggel kivégezték. Máig tisztázatlan, miként lettek a bosszú céltáblái a kisváros lakói. A normandiai partraszállást követően a francia ellenállás rajtaütésszerű támadást hajtott végre a német parancsnokság ellen. Oradour lakói valószínűleg maguk sem tudtak a történtekről, pusztán azon a végzetes éjszakán szembesültek a tényekkel, amikor egy héttel később a rájuk törő német katonák az életüket kioltották. Az eset egyetlen női túlélőjének, Marguerite Rouffanche asszonynak elmondásából ismerhetjük meg a borzalmak éjszakájának eseményeit. Eszerint a városra szabadult katonák házról házra járva, kivétel nélkül mindenkit egy helyre tereltek. Ezt követően a környező tanyákat is körbejárták, és amikor már mindenki, aki élt és mozgott, egy helyen volt, a rettegő embereket két csoportra osztották. A tér egyik oldalára a férfiakat, míg a másik felére a nőket és gyerekeket küldték. Ami ezután következett, azt leírni is fájdalmas. 642 ember lelt kegyetlen halált ezen a helyen! Kegyetlent, mert sokuk nem halt bele a mészárlásba, az azt követő égetésig, vagy kútba dobásig tűrte a golyó ütötte sebek kínját.


A vérengzést öt férfi élte túl. Elmondásaik szerint sokan még éltek, próbáltak elmenekülni, de sérüléseik miatt erre már képtelenek voltak és csak várták a megváltó halált. A végüket azok sem kerülték el, akik koruk vagy betegségük miatt képtelenek voltak arra, hogy a kivégzőhelyre önerejükből eljussanak. Míg a pajták, mint óriási krematóriumok lángoltak, addig a katonák a házakban maradt időseket és betegeket végezték ki, majd gyújtották fel házaikat. Oradour lakóinak egy olyan elgondolás miatt kellett meghalniuk, miszerint a németek joggal álltak bosszút a francia ellenállással szimpatizáló, esetlegesen őket támogató civileken. Bár a németek megoldásnak látták, hogy ily módon visszaszorítsák, a partizánakciókat ez ott és akkor nem ért célt. Mára pedig Oradour sur Glane, a II. világháborúban szellemvárossá lett francia kisváros Emlékközpont lett.


Utcái érintetlenek, aki veszi a bátorságot és végig sétál rajta, részese lesz az emlékezésnek, hírét viheti, hogy soha a világban ilyen meg ne történhessen. A város azóta is érintetlenül őrzi annak a napnak emlékét, amikor itt véget ért a világ. Mindösszesen annyi változás történt, hogy a település bejáratánál emléktábla őrzi azon képviselők nevét, akik amnesztiát kértek a mészárlásban résztvevő és halálra ítélt német katonáknak. A háború végével De Gaulle tábornok úgy döntött, soha ezt a települést ne építsék újjá.


Helyette egy közeli dombon alig 10 év alatt új városka épült, és a két település között félúton áll 1999 óta egy Emlékközpont, ahol állandó kiállítás mutatja be az eseményeket, és ahonnan csoportosan elindulhatunk és megtekinthetjük a mártír falu utcáit. Láthatjuk a templomot, ahonnan Marguerite Rouffanche asszony kizuhant, és megmenekült, a felgyújtott házak elüszkösödött romjait, vagy a templom örökre elcsendesült megolvadt harangját is.


Fontosak az emlékek, még ha sokszor fájdalmasak is, de ennél is fontosabbak az olyan pillanatok, amikor elhagyva a város romjait, visszatérünk a jelenbe és látjuk, ahogy a romoktól karnyújtásnyira új élet fakad.


Forrás: Wikipedia


 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL