REJTÉLY-MISZTIKA

Titokzatos kőbe zárt állatok

Szerző:
Szabó Anna
Számtalan dokumentált eset van varangyokról, békákról, és más kisebb állatokról, melyeket megmagyarázhatatlan módon kemény kőbe zárva találtak – élve! Az biztos, hogy nem fognak énekelni, vagy táncolni, mint az ismert rajzfilmben, de ezek az esetek, a leginkább zavarba ejtő rejtélyei a geológiának.

 

Az egyik legismertebb Warner Bros rajzfilm egy éneklő békáról szól. Egy építőmunkás lerombol egy régi épületet, és egy időkapszulát talál a sarokban. Amikor kinyitja, kiugrik belőle egy vigyorgó zöld béka, aki elkezd táncolni és énekelni. Az építőmunkás csodálkozik és lelki szemei előtt látja, hogy ez a megdöbbentő lelet megcsinálja majd a szerencséjét. Otthagyja állását, és nyit egy színházat, ahol az ő tehetséges kétéltűje a főszereplő. Ám amikor a függöny felmegy, a béka csak ül és brekeg. Az építőmunkás soha nem kérdezte, hogy volt képes a béka énekelni és táncolni. Még csak azt sem kérdezte, hogyan sikerült neki túlélnie víz, élelem és levegő nélkül, egy időkapszulában. De ugye ez csak egy rajzfilm? Semmi köze a valósághoz! Valóban így gondolod?


Megdöbbentő esetek tárháza


Varangy a kőben


1761-ben, Ambroise Pare, a francia király, III. Henrik fizikusa, az Annual Register beszámolójában ezt mondta: „Meudon falu közelében voltam, és kerestem egy kőfejtőt, akit elküldtem, hogy törjön szét néhány nagy és kemény követ. Az egyik darab közepén találtunk egy élő óriási varangyot, eleven volt, és nem volt semmi látható nyílás a kövön, amin keresztül odakerülhetett. A munkás azt mondta, hogy nem ez volt az első eset, hogy kőtömbbe zárt varanggyal és hasonló állatokkal találkozott volna.


Varangy a mészkőben


1865-ben, a Hartlepool Free Press jelentette, hogy kubikosok dolgoznak egy magnézium mészkőtömbön, melyet 25 láb mélyről hoztak fel Hartlepool (Anglia) mellett, ahol felfedeztek kőtömbben egy üreget, s benne egy élő varangyos békát. "Az üreg nem volt nagyobb, mint a teste, és úgy nézett ki, mintha egy öntőminta lenne. A varangy szemei szokatlanul fényesen csillogtak, teli voltak élettel, és láthatólag örült a szabadságnak. Amikor felfedezték, úgy nézett ki, hogy lélegeztetni kell, ám egy kis nehézség után tompa brekegő hang tört fel az állatból, mely jelenleg még mindig változatlan, amikor hozzányúl valaki. A varangy Mr. S. Horner, a Természettörténeti Társaság elnökének birtokában van, és még mindig él, ugyanúgy ahogy megtalálták. Megvizsgálták a száját, mely teljesen be van csukva, és a brekegő hangot az orrlyukain keresztül adja ki. Mellső lábának karmai befelé fordultak, és a hátsó lábai különösen hosszúak, nem úgy, mint a jelenleg élő angliai varangyoké. Amikor megtalálták, halvány színe volt és nem lehetett megkülönböztetni a kőtől, de röviddel utána színe sötétebb lett, míg el nem ért egy finom olajbarna színt.


Varangy a sziklában


Körülbelül ugyanebben az időben, egy cikk a Scientific American c lapban írta, hogy egy ezüstbányász, Moses Gaines, varangyot talált egy két láb átmérőjű sziklatömbben. A cikk azt állította, hogy a varangy három hüvelyk hosszú, gömbölyű és kövér volt. „Szemének mérete akkora volt, mint egy darab ezüst cent, sokkal nagyobb, mint azoké, amiket minden nap láthatunk. Megpróbálták rávenni, hogy ugorjon, bottal bökdösték, de ő ügyet sem vetett rá.” Egy későbbi cikkben a Scientific American ezt írta: "Számtalan megfelelően hitelesített történetet jegyeztek fel megtalált, sziklába zárt élő varangyokról és békákról."


A gyík feléled

1821-ben, a Tilloch's Philosophical Magazine leírta, hogy David Virtu kőfaragó, egy hatalmas darab sziklán dolgozott éppen, melyet 22 láb mélyről hoztak fel, amikor is egy gyíkot talált a kőbe ágyazva. Egy kerek üregben volt összetekeredve, mely pontosan az állat formáját követte. 1 és egy negyed hüvelyk hosszúságú volt, barnássárga színnel, kerek fejjel, és fényes, szikrázó, dülledt szemmel. Látszólag halott volt, ám miután kivitték a levegőre, életjeleket mutatott, majd hihetetlen gyorsasággal elfutott.


Varangy és gyík páros egy kemény sziklában


A II. világháború alatt egy brit katona egy csapattal dolgozott egy kőfejtőben, hogy utat csináljanak, és kitöltsék a bombakrátereket. Gyakran használtak robbanószereket, hogy megrepesszék a sziklát. Egy ilyen detonáció után, a katona felemelt egy kőtáblát a felületről, amikor is meglátott egy üreget a sziklán, egy nagy varanggyal és mellette egy gyíkkal, ami legalább kilenc hüvelyk hosszú volt. Mindkét állat élt, és a legcsodálatosabb az volt, hogy az üreg, amiben lapultak, legalább 20 láb mélyen volt a kőfejtő felszínétől.


Varangy egy szilfában


A Francia Tudományos Akadémia 1719-ben kimutatást közölt a Memoires-ben, egy hatalmas szilfa kidöntéséről. A gyökértől négy láb magasan a fa törzsének közepén egy élő varangyot találtak, közepes méretű volt, de rettentő sovány, és kitöltötte az egész üres helyet.


68 varangy egy fában


A dél-afrikai The Uitenhage Times 1876-ban közzétette egy favágó tapasztalását, aki egy fa üregében 68 db kisméretű varangyot talált, mindegyik szőlőméretű volt. „Világosbarna színük volt, majdnem sárgák voltak, és tökéletesen egészségesek. Ugrándoztak, elugráltak, de más nem történt. Kemény, sárga színű fában voltak, semmi nyoma nem volt annak, hogyan kerültek oda, vagy hogy élték túl élelem, innivaló vagy levegő nélkül."


Furcsa, amikor nem természetes kőben és fában történnek ezek a valószerűtlen események


Varangy a vakolatban


Amikor 1770 szeptemberében egy kastély falát lebontották, egy élő varangy bukkant elő a kemény vakolatból. Tudni kell, hogy az a fal több mint negyven éve háborítatlanul állt.


Békák a betonpadlóban


A híres biológus, Julian Huxley, levelet kapott egy gázszerelőtől Devonshire-ben, aki feltörte a betonpadlót, hogy bevezessen néhány gázcsövet: ”A munkatársam egy nagykalapáccsal dolgozott, amikor is hirtelen leejtette és megszólalt: Ez úgy néz ki, mint egy béka lába. Mindketten lehajoltunk és jól szemügyre vettük a jelenséget. Valóban egy béka volt. A kalapács félre volt téve, én pedig lehajoltam, hogy óvatosan felszedjem a betonblokk maradékát. Elengedtünk 23 tökéletesen kifejlődött békát, melyek boldogan ugráltak a virágos kertben.


Teknős a betonban


1976-ban, Texasban egy építő csapat törte fel a betont, melyet évekkel korábban raktak le. A törött betonban élő, zöld teknősbékát találtak egy lég üregben, mely a lény testének vonalát követte. Ha valahogy annak idején beleragadt a betonba, hogyan tudta túlélni azt az időt, amit odabent töltött? Ironikus módon szegény teknős pár nappal utána meghalt.


Nincs egyszerű magyarázat ezekre a hihetetlen történetekre


Akik megtalálták teremtményeket, mindig azt mondják, hogy nem vettek észre semmilyen lyukat, repedést vagy rést, amin keresztül bejuthattak volna ezekbe az üregekbe, vagy a szikla belsejébe. Az üregek mindig akkorák voltak, mint maga az állat, és a szikla, mintha köréjük lett volna öntve. Még ha egy varangynak vagy békának a megtermékenyített petéje lett volna a sziklaüregben, akkor is felmerül a kérdés: hogyan maradt életben? Mit evett, mit ivott és hogyan lélegzett, hogy néhány esetben teljes méretűre nőjön? A sziklában képtelen volt mozogni, hogyan fejlődtek ki az izmai, hogy aztán el tudjon ugrálni, amikor szabadon engedték? Geológusok állították, hogy a szikla több ezer évig fejlődik. Mennyi idősek ezek az állatok?

A leghihetetlenebb történetet 1856-ban, Franciaországban jegyezték fel. Munkások egy vasúti alagútban dolgozván átvágtak egy Jura időszakból származó mészkövet, amikor is egy hatalmas lény emelkedett ki a belsejéből. Széttárta szárnyait, károgott egyet, aztán elpusztult. A munkások beszámolója alapján, a lénynek 10 láb hosszú szárnytávolsága volt, fekete bőre, karmos lába, és fogak is voltak a szájában. Egy helyi paleontológus tanuló beazonosította az állatot: egy pterodaktilusz volt!

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL