A kismama is ember!

Minden nő szülni akar!

Vagy te talán nem így vagy ezzel? Anyukád, nagymamád, a szomszéd Juliska néni, és a folyton mosolygó kolléganőd bizonyára meg van győződve róla, hogy te is szülni akarsz, méghozzá mielőbb. Még az is lehet, hogy aggódnak érted, és sajnálnak, amiért X éves korod ellenére a csodának ez a fajtája még mindig nem ért utol. Ha azonban azt érzed, hogy eszed ágában sincs még, vagy bármikor szülni, semmiképp se dőlj a kardodba! Valójában nem akar minden nő szülni, s ezzel nincs is semmi baj. Lehet teljes életet élni gyermek nélkül is, sőt egyedülállóként is. A lényeg, hogy mindenki megtalálja azt az életformát, ami számára örömet okoz, és hozzásegíti a kiteljesedéshez. Az sem kizárt, hogy megrögzött gyermek-ellenesek egy napon majd arra ébrednek, hogy tulajdonképpen már csak egy kis utód hiányzik az életükből, s egy csapásra megváltozik a hozzáállásuk a témához. Azt senkinek sem javasoljuk, hogy megfelelési kényszerből, vagy éppen a biológiai óra egyre hangosabb ketyegése miatt ugorjon bele a gyermekvállalásba. A helyzet az, hogy egy kis lény érkezése előre beláthatatlan testi-lelki megpróbáltatásokkal jár és még a legstabilabb párkapcsolatot is próbára teszi. Ma már az orvostudomány fejlettségének köszönhetően egy nő akár az ötvenes éveiben, vagy később is vállalhat gyermeket (nem mintha ez lenne az ideális időpont), tehát egy harmincas nőnek bőven van ideje átgondolni, mikor szeretne szülni.

Szép számmal akadnak olyanok is, akik a szívük mélyén nagyon is vágynak a gyermekre, de anyagi, munkahelyi, párkapcsolati, vagy csupán önértékelési problémák miatt egyszerűen nem mernek belevágni a nagy kalandba. Sokan azt gondolják, ők nem alkalmasak a gyereknevelésre, hiszen még egy cserép virágot sem tudnak normálisan gondozni. Ne aggódj! A legtöbben átestünk ezen a fázison, hiszen amíg nem próbáltuk, nem tudjuk, mire vagyunk képesek. Lényegesen többre, mint hinnénk magunkról, és egy kisbaba nem egy cserép virág.

A terhesség igazán áldott állapot!

Feltéve, hogy áldottnak lehet nevezni az óránkénti hányást, a sokszor kontrollálhatatlan hízást, a hangulatunk hullámvasutazását, a mind gyakrabban jelentkező fájdalmakat, az állandó aggodalmat valaki más miatt, akiért mi vagyunk a felelősek. Természetesen mindenki másképp éli meg a várandósság időszakát, de nem veled van baj, ha te nem szeretsz terhes lenni. Az igazság az, hogy sok nő rendkívüli kellemetlenségeket, sőt olykor szenvedéseket él meg a terhessége során. Persze könnyíti ezek elviselését a tudat: szenvedésünknek van értelme, tudjuk miért, kiért csináljuk végig. Ez azonban nem változtat azon, hogy bizonyos helyzetekben roppant hosszúnak tűnik az a kilenc hónap, és a kismama alig várja, hogy „kipottyanjon” belőle a baba. Szerencsére úgy vagyunk összerakva, hogy a fájdalmakat, szenvedéseket viszonylag hamar elfelejtjük, s néhány hónap, vagy év múlva már nem tart vissza bennünket a múlt tapasztalata egy újabb gyermek vállalásától. Ám mindaddig, amíg a jelen kellemetlenségeit éled, maximálisan jogod van azt érezni, hogy utálod ezt, és egyáltalán nem kötelességed fél méterrel a talaj fölött járni boldogságodban, csak, mert ezt várják el tőled. Egyet viszont soha ne felejts el: még gondolatban se haragudj a kisbabádra azért, amiken keresztül kell menned, mert ő átérzi az összes érzelmedet, és nem tehet róla, hogy a pocakodban van!

Egy angyal költözött az otthonunkba!

Nos, ha az újszülöttek angyalok, akkor valószínűleg sokkal jobb a buli a Pokolban, mint a Mennyben. Amellett, hogy egy újszülött valóban angyali a csodálatos kis babaillatával, ártatlanságával, ragyogó szemeivel, bizony a legtöbb családban igazi megpróbáltatást jelentenek az első hetek. Mindenki igyekszik felkészülni a baba érkezésére, amennyire lehet, de a valóság minden esetben más, mint amit előre elterveztünk. Hogyan is tudnánk elképzelni, mit jelent egy non-stop síró csecsemő, a napok, hetek óta tartó kialvatlanság, a párunktól való testi-lelki eltávolodás? Márpedig mindezzel számolni kell, még akkor is, ha mindent kifogástalanul csinálunk. (Ilyen eset valószínűleg nincs. Mindenki követ el bakikat az első időkben.) Amivel pedig alighanem egy kismama sem számol előre, az a sokakat érintő szülés utáni depresszió.

Veszélye abban rejlik, hogy eleinte nehéz megkülönböztetni az egyszerű fizikai kimerültségtől, melyen valamennyi kismama átesik a szülés után. Mire bizonyossá válik, hogy depresszióval állunk szemben, a baj rendszerint már nagyobb, és csak szakember segítségével orvosolható. A család és a hozzátartozók, de sajnos sokszor a szakemberek is, még ilyenkor is jöhetnek a szokásos frázisokkal: aludj többet, próbálj lazítani, ne hagyd el magad, legyél inkább boldog, hiszen gyönyörű, egészséges kisbabád van! Csak magadra hallgass! Ha érzed, hogy baj van, és nem tudsz megbirkózni vele, akár a háziorvosodon keresztül keress szakembert, aki segít túljutni a nehézségeken. Addig is tudatosítsd magadban, hogy nem tragédia, és főleg nem a te hibád, ha a kisbabád sír, igyekezz többet pihenni, vond be a párodat a baba körüli teendőkbe, kérj meg valakit, hogy segítsen be a háztartásba, s, ha érzed, hogy hamarosan robbanni fogsz, helyezd a babát biztonságba, és menj ki néhány percre a levegőre! Ne feledd: a szülés utáni depresszió nem jellemhiba, és van kiút!

Kismama vagy, viselkedj kismamásan!

Azaz szoptass (de csak amíg a közvélemény ezt ideálisnak tartja), ám ne szoptass mások előtt, legyél boldog, de ne akarj kikapcsolódni, légy jó feleség, de ne akarj mindenáron szexelni, legyél naprakész, jól tájékozott, de ne lógj folyton az interneten. Vagy valami gondod van ezzel? Jó, ha tudod: a gyereknevelésről és az anyaságról mindig annak van a legkarakteresebb véleménye, aki soha, vagy legalább harminc éve nem volt gyerek közelében. Ezért egyáltalán nem is kell foglalkoznod mások véleményével. Szoptass, ha képes vagy rá, és ez örömet szerez neked, de ne bánkódj, ha nem megy, vagy csak úgy döntesz, hogy nincs kedved hozzá. A mai tápszerek már minden szükséges tápanyagot tartalmaznak, a testközelséget pedig szoptatás nélkül is biztosíthatod a babádnak. A legtöbb cikk arról szól, hogy a szoptató édesanyák elhanyagolják a férjeiket, de legalábbis nem kívánják már annyira az együttléteket, mint korábban.

Ejtsünk most itt szót a másik oldalról: arról, amikor az apa hirtelen a nagy, szent édesanyát látja a feleségében, és emiatt hónapokig képtelen szexuálisan közeledni hozzá. Ha ti is ezen mentek keresztül, ne hagyd, hogy végleg elhidegüljetek egymástól! Segítsd át a párodat a nehézségeken (ne feledd: a kispapa is ember!), éreztesd vele, hogy ugyan anya lettél, de nőnek is megmaradtál, s továbbra is úgy, sőt még erősebben vonzódsz hozzá, mint azelőtt. Az internetes fórumokon valóban sok mellébeszélés és félrevezető információ is található, de sok hasznos és fontos dologról is így értesülhetsz a legkönnyebben. Azaz használd csak nyugodtan, akár babával az öledben, vagy a melleden, csak tanulj meg szelektálni az információk között!

Mások véleménye bizonyos helyzetekben nagyon fontos lehet, főleg, ha ezek az emberek a családunkat jelentik. Nem kell azonban feltétel nélkül megfelelned az évszázados sztereotípiáknak. Attól, hogy anya lettél, nem halt ki belőled az ember, a nő, sőt! S, ha nem cselekszel mások elvárásai szerint, nem jelenti azt, hogy rosszabb, vagy kevesebb lennél az átlagnál.

Mindazt, amit érzel, jogod van érezni, legyen az egy jó buli okozta öröm, vagy a kisbabád okozta elkeseredés. A gyermeknevelés során mindig újabb és újabb megpróbáltatások, megoldandó feladatok jelentkeznek, mind magasabb szinten. Ne felejtsd el, hogy ezek legtöbbje akkor is megoldódik, kiforrja magát, ha tulajdonképpen semmit nem teszel az érdekében. (Pl. etetés, altatás problémája, stb.) Ugyanakkor, ha mindig odafigyelsz és reagálsz gyermeked jelzéseire, jó anya vagy, még akkor is, ha másabb, mint az átlag.