Rémületek kicsi háza: vendégségben egy sereg totyogó

Rögtön adj nekik enni!

Egyes számú szabály: ha nem éhes, boldog.
Ahogy megérkeznek a vendégek, azonnal adj nekik valamit enni. A legtöbb mama zacsiban hozza a babapiskótát, mézeskeksz figurákat, ez rém rendes tőlük, de ha nem akarod, hogy a házad pillanatokon belül őrjöngő, a cukortól feltüzelt szörnyecskékkel legyen tele, ezeket inkább rakd félre. Nyers zöldségek, gyümölcs, sajt meg kenyérke jobb lesz.
Ha már közel a rendes étkezés ideje, álmodj meg valami szórakoztató, a kajához kapcsolódó játékot, hadd segítsenek elkészíteni a saját uzsonnájukat. A szendvics vagy mini pizzakészítés erre pont jó, adj nekik sok kis tálban hozzávalókat, aztán hadd alkossanak. Együtt játszanak addig is, te rajtuk tarthatod a szemed, ráadásul, amit ők sütöttek, biztosan meg is eszik.
Ha két étkezés között vagytok, játsszatok piknikeset, mindegy hogy kint, vagy bent. Állíts sátrat és hívjátok meg a kedvenc macikat és babákat is.

Kettes számú szabály: „konstruktív vezetőség”
Ahogy nő a gyerek, egyre inkább élvezi a barátai társaságát. Ha elérik a hármat, három és felet, néha már eltűnnek a gyerekszobában és (relatív) csöndben együtt játszanak. Eddig a korig a sok totyogó inkább csak egy helyen, egymással párhuzamosan, külön játszik, nem is érdeklik egymást, csak ha megsértik egymás területét, vagy megkívánják a másik játékát.
És ilyenkor jössz te. Akármilyen csábító is föltett lábbal, sütit majszolva beszélgetni a többi mamával, a csodák nem maguktól történnek. Neked kell irányítani a piciket, „feladatot” adni nekik, legyen az festegetés, gyurmázás, viráglocsolás… és csak ekkor ülhetsz le.
Ha a gyerekek kicsit nagyobbak, talán két és fél, háromévesek, már működik a képzeletük is, ilyen játékokat is játszhattok, például, képzeljék azt, hogy macikák, és keressék meg a házban a mézes almát. De néha vannak már saját ötleteik is (rendszerint dinók szeretnének lenni, vagy lovagok) és akkor csak segíteni kell, mi is legyen a feladat. És ezzel el is vannak egy ideig.
De ha látod már, hogy a játék kezd inkább káoszra hasonlítani, váltsatok.

Hármas számú szabály: Gondoskodás és osztozkodás
A legtöbb totyogó még nem érzi, milyen az valamit valakivel megosztani. Noha ez olyan dolog, amit előbb-utóbb meg kell tanulnia, ne most! Az igazán kedvenc macit inkább rakjátok el a vendégség idejére. Inkább olyan játékokat vegyél elő, aminek rengeteg, és nagyon hasonló darabja van, ilyen a legó is, meg a kisvonat.

Négyes számú szabály: változatosság
A totyogó korúak tulajdonképpen pillanatok alatt el tudják veszíteni az érdeklődésüket. Ha kezd valamelyik láthatóan hisztis lenni, a figyelemelterelés a legjobb és legbékésebb módszer. Elég kimenni, sétálni egy picit, átpakolni egy másik szobába, vagy akár csak a szoba egy másik sarkába a játékokat. Még ha esik is, miért nem öltözhetnétek föl, megugrálni a pocsolyákat.

Ötös számú szabály: Barátok
Már meglepően korán mutatnak a kicsik érdeklődést vagy utálatot egyes emberek iránt. Ezt el kell fogadnod, és csak azért, mert te kedveled a szülőket, az nem jelenti azt, hogy a kölykök is egyből a legjobb barátok lesznek. Ha teljesen nyilvánvaló, hogy valakivel nem játszik szívesen, kicsit azért buzdíthatod, de eljön az a pont, amikor ez már nem éri meg az erőfeszítést. Olyankor inkább találkozz te az anyukával, amikor „felnőtt-idő” van, és ne forszírozz egy kellemetlen ál-barátságot.

Hatos számú szabály: tudd, hogy mikor legyen vége
Nyilvánvalónak tűnik, de mégis gyakran nem figyelnek rá: ha a babák fáradnak már és éhesek, itt a következő étkezés, egy kis csendespihenő, vagy a hazamenés ideje. Hiába nem fejezted még be a jó kis beszélgetést, ha gyülekezik a vihar, ideje összepakolni.