LELKIPATIKA

Amikor a lélek fellázad

Szerző:

Szabó Anna

Végzetes események, amelyek mély sebeket okozhatnak - nem lehet előre látni, tudni, mégis tönkretehetnek bennünket. Gyakran úgy, hogy környezetünk észre sem veszi rajtunk. Ám léteznek olyan módszerek, amelyek kiutat jelenthetnek.

Végzetesnek tűnő események (például haláleset, támadás, erőszak), úgynevezett traumák, általában komoly lelki megrázkódtatást okoznak. Talán már fel sem kapjuk a fejünket, amikor a médiában emberrablásról, repülőgép szerencsétlenségről, tűzvészről, nemi erőszakról hallunk. Hozzászokunk. De vajon tudjuk-e, hogy a túlélők hogyan élik tovább a szürke hétköznapokat?

Átélni újra és újra…

Rossz belegondolni abba, hogy elvileg bárkivel, bárhol megtörténhet olyan eset, ami egy életre – de legalábbis hosszú időre – nyomot hagy a lelkünkben. A szakemberek „poszt-traumatikus megterhelési zavarnak” nevezik ezeket a lelki segélykiáltásokat, amelyek legtöbbször az esemény utáni első három hónapban lépnek fel, gyakran nem is azonnal, hanem csak hetekkel az átélt borzalom után. Ám néha az is megesik, hogy csak évek múltán lázad fel a lélek, és akkor már elég nehéz kideríteni, hogy mi is az igazi kiváltó ok. Mindenki másképpen reagál, személyes élethelyzettől, tapasztalatoktól függően, de a tünetek nagyon hasonlóak.

Tipikus traumatünetek

1. Visszajáró emlékek: az átélt események képei és jelenetei újra és újra feltűnnek – napközben és alvás közben egyaránt.
2. Elkerülő magatartás: a szörnyű eseményekre emlékeztető helyek, gondolatok, speciális szituációk elkerülése. Aki valamely traumától szenved, általában begubózik, nem találkoznak barátaikkal, és semmiféle hobbi nem köti le őket – annak ellenére, hogy a régi időkben örömüket lelték benne.
3. Fokozott izgalom: az események kínzó emlékei belső idegességet váltanak ki. Ez ijedősséghez, extrém éberséghez, alvászavarhoz, dühkitörésekhez és remegéshez vezet.

Ha a félelem és a rémálmok három hónapnál tovább tartanak, akkor mindenképpen ajánlatos pszichoterápiába kezdeni. Különböző terápiák léteznek. A trauma után közvetlenül alkalmazandó lelki elsősegélykor az érintett úgy dolgozza fel az átélteket, hogy mindent elmond, vagy leír, amire emlékszik – olyan ez, mintha naplót írna. Az ezt követő különböző terápiákon részt vevőknek később lehetőségük nyílik arra, hogy az addig talán szégyen vagy bűntudat miatt eltitkolt, elnyomott gondolataikat elmondhassák. És ezután következik a trauma „újraélése”. Az érintettek a terapeuta segítségével, annak irányítása alatt felidézik magukban akkori érzéseiket. A terápia bővülhet különböző szerepjátékokkal és lazító gyakorlatokkal. A közvetlen trauma-feldolgozás mellett igen fontos szerepet játszanak az áldozat saját tartalékai és képességei. A traumatikus élmény közben a legtöbben képtelennek érzik magukat bármiféle cselekvésre. Az átélt tudat alatt elraktározott negatív tapasztalatot kell pozitívvá változtatni. Nem egyszerű, és nem egyik napról a másikra megoldódó probléma ez.

Bizalom és biztonság

Bizalom, biztonság, bátorság – e három szó a gyógyulás kulcsszavai. Ha előre tudjuk, mi vár ránk, sokkal könnyebb a megoldás. A felmérések szerint ugyanis a lelki sérülések sokkal enyhébbek, ha az érintettek előre tudják, hogy mi várja őket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden apróság miatt forduljunk szakemberhez, de egy-egy komolyabb tragédia esetén nem tanácsos megvárni, amíg a tünetek maximálisan elhatalmasodnak rajtunk. A mindennapok „sokkterápiái” persze kikerülhetetlenek, de jóval egyszerűbben kezelhetők, mint az igazán komoly, mély nyomokat hagyó tragédiák.