|
|
Mikor a tanfolyamaimról érdeklődnek a leendő hallgatók, első hallásra el sem hiszik, hogy már az első napon a lapok megelevenednek majd a szemük előtt, még akkor is, ha előtte sosem láttak olyat, és három óra múltán senki sem mehet úgy haza, hogy ne jósolhatna valami olyat, amit a következő hetekben ne látna beteljesülni. Ez ám a meglepetés a javából, amikor az egyszerű, mindennapi szimbólumaink, nők, férfiak, kocsi, gondolat, üzenet, levél, kutya-macska és társaik megelevenednek, és egyszer csak mesélni kezdenek a résztvevők kezéből!
Jómagam, mikor először a kezembe vettem az egyik akkori barátnőm, Mari fiókjában heverő cigánykártyát, úgy 8 évvel ezelőtt, megbabonázva éreztem magam, és bár nekem nem mondta senki, hogy itt bizony hamarosan megszólítanak a képek; hát megszólítottak, és ért ez engem váratlanul, készületlenül, úgy meglepődtem, hogy hirtelenjében nem is tudtam, hová tegyem a dolgot.
Eredendően polgári foglalkozásom gépész technikus, majd könyvelő, pénzügyi- és számviteli szakellenőr lettem, és valahogy el sem tudtam képzelni az én ízig-vérig materialista világomban és környezetemben, hogyan hathat az ember életére harminchat kicsi papírdarab, amin egyenként más és más szimbólum lakozik. Abban az időben az én tudomásom szerint nem is igazán volt senki tán Magyarországon, aki tematikusan tanította volna ezt a fajta tudományt, hogy az én sémákban, síkidomokban és logikai összefüggésekben „gondolkodó” materialista fejem ezt valahogy be is tudja fogadni. Így hát én akarva-akaratlan, saját tapasztalataim alapján addig-addig tanulmányoztam mindenféle fellelhető irodalmat, míg mára már igazán „összeállt a kép”. Feljegyeztem a jóslatokat, lerajzoltam a kirakásokat, és idővel mindig visszalapoztam a jóslós füzeteimet, hogy megnézhessem, miből mi vált be, mikor és hogyan. Mindezt úgy, hogy legeslegelőször bizony saját magamnak jósoltam, így saját bőrömön tanultam meg a jóslás tudományát. Hogyan is kívánhatnék másnak olyat, amit magam meg ne mernék tenni? Hát így lett belőlem jós.
Gyerekkoromtól egyre többször és élénkebben álmodtam és éreztem meg dolgokat, eseményeket. Rendre bújtam az álmoskönyveket, és egyre több sikerrel fejtettem meg a magam és a környezetemben élők álmait. Aztán hamarosan szenvedélyesen szerelembe estem, Gyöngyösön, a decemberi hóesésben, Mari meleg konyhájában… és első szerelmem tárgya nem más lett, mint az a bizonyos 36 lap. Pár év múlva, több mint 15 év gyakorlat és a lehető legmagasabb elérhető pénzügyi-számviteli karrier után a főkönyvi kivonatokat, mérlegbeszámolókat egyetlen nap alatt a kártyákra és emberekkel való foglalatoskodásra cseréltem. 2003 óta szenvedélyem a múltba-jelenbe és jövőbe látás. 2005-ben Müller Rózsa vett egy időre szárnyai alá, onnantól saját praxisomban űzöm a mesterségem.
Azóta "igazán szeretek dolgozni", mióta az ezotéria és a pszichológia határán keresem a kenyerem. Legnagyobb meglepetésemre a kártyák nem csak a jövőbe láttak, hanem a jelent is mutatták, a múlttal egyetemben. Éreztem, amint a lelkemmel más emberek életébe sétálhattam volna a lapjaimon keresztül, úgy néztem be ablakokon, hogy még sohasem jártam annál a háznál, úgy láttam meg titkokat, hogy senki nem adott rá megbízást. A kártyával kapcsolatos tanulmányaimra a családfelállítás mesterségének elsajátítása lett a korona. Innentől még mélyebb és rejtettebb összefüggéseket fedeztem fel, és bizonyította be a gyakorlat, hogy ez bizony működik! Nem csak a dolgok mögé láttam már, hanem a problémák gyökerei is visszaköszöntek a cigánykártya lapjairól. Apák, anyák, nagynénik, kitagadott, elfelejtett rokonok, elvetélt és soha nem említett, vagy épp örökbe adott gyerekek mutatták meg arcukat, és sokszor a meg nem születettek is visszaköszöntek a lapokról, több generációra visszamenőleg.
Ekkorra már jó néhány tanítvány került ki a kezeim alól, akikből mára még nem lett ugyan jelentős jövőbe látó, mégis hatalmas tapasztalást adott a közös munka. Úgy az ötödik tanfolyam végén, az egyik tanítványom, Ildikó, aki ha jól belegondolok, az anyám is lehetne, azt mondta: „- Katalin, ennek a tanfolyamnak 20 százaléka volt jóslás, és a maradék 80 bizony kemény önismeret.„
Már jós létem elején világos lett számomra és a visszajáró klienseknek is egyértelmű lett, hogy a világ mai állása szerint nem elég, ha egy jós csak jósol, itt bizony nagyon komoly tudásnak és tapasztalatnak, valamint valamilyen segítő terápiának is birtokában kell, hogy legyen, amivel az embereket át tudja segíteni azokon a traumákon, amiket lát. Mert, hogy kihez is fog elsőként rohanni a kliens, ha nem ahhoz, aki mindarra figyelmeztette, ami rá vár?
Későbbi kirándulásom a Tv-média jóslás világában megedzett arra, hogy a nap szinte minden szakában, és bármilyen szituációban is legyek, legyen az a legédesebb álmom, vagy legnagyobb haragom, bizony 5 másodperc alatt át „kell” hangolódnom egy másik világba, egy másik emberre, és az ő problémájára kellett tudnom koncentrálni úgy, hogy közben szinte a saját világom megszűnt létezni arra az időre, míg a klienssel telefonon beszéltem.
Évek óta rendszeres vendége vagyok rendezvényeknek, fesztiváloknak, báloknak, karitatív megmozdulásoknak, hogy meglátásaimmal, kártyáim tanácsaival minél többen tudjanak élni, boldogulni. A mai kor emberének nem elég, ha megmondjuk, mi lesz a jövőben, ő már tudni akarja azt is, hogy hogyan érheti el a céljait. A Titok, a Vonzás Törvénye mind-mind akkora befolyást gyakoroltak már a spirituálisan fogékony emberekre, hogy keresik-kutatják, milyen eszközökkel boldogulhatnak a legjobban. Így tapasztaltam meg én is, hogy mekkora segítség az önismeretben az a bizonyos 36 lap. Mivel a szimbólumok a mi korunkhoz idomultak, igazán egyértelműen tudnak üzenni. Ezen a tenyérben elférő kártyapaklin helyet kapott az élet minden területe, eseménye és dolga. Ma már azon sem lepődök meg, hogy az óvodás korú gyermekek szülei azt kérdezik tőlem, hogy vajon mi lesz cseperedő csemetéjének foglalkozása: így elevenednek meg a lapokon cukrászok, orvosok, hentesek, szakácsok, tűzoltók, titkárnők és még a rossz lányok is.
A tanítványaimnak gyakran javaslom, hogy minden reggel, ha idejük engedi, kérdezzék meg a kártyájukat, hogy mi az a dolog, ami aznap segíti majd őket a napi feladataikban. Az a legegyszerűbb, ha húznak három lapot, amit egy kis füzetbe (mi csak pipálós füzetnek hívunk) dátummal feljegyzik, mellé írják az aktuális gondolatokat is, hogy a nap végén ismét rá tudjanak tekinteni, hogy mennyire is volt helyes a találat. Ez amolyan „tét nélküli gyakorlás” és rendkívülien spontán módon fejleszti az intuíciót is. Annak is hasznos, aki nem szeretné tudni a jövőt, hiszen a cigánykártya három funkciójából: a múlt-jelen-jövőbe látásból, a döntéselemzésből és az önismereti, önfejlesztő funkcióból csak az utóbbit használja, és nem kell attól félni az elején, hogy valami olyat mond a kártya, amit nem is akartunk megtudni.
A tanfolyamokon aztán elkészítjük a magunk kis silabuszát, amivel három-négy mondatban kezdjük fejtegetni a kártyák lelki síkú, önismereti jelentéstartalmát. Minden laphoz lejegyezzük azokat a jelentés tartalmakat, amiket később bármikor elő lehet venni, újra értelmezni az adott helyzethez mérten. Elsőként hihetetlennek tűnik, hogy három-négy óra alatt a kezünkben tarthatunk egy lelki útmutatót, utána pedig egy életre szóló segítség válik belőle. Aki eddig idegenkedett a jóskártyáktól, az is megbarátkozhat vele, ha nem restelli egy kicsit a kezébe venni, és meglepő segítőre találhat benne. Az első kirakásoknál még bátran előveheti a tanulmányozó a jegyzeteit, átolvasva azokat nagyon sok minden, hogy úgy mondjam, leesik. Ezzel a fajta gyakorlással idővel megnyílik az intuitív út is, az olvasást és elmélkedést felváltják a spontán megérzések.
Mióta a tanfolyamaimon nem csak a múlt-jelen-jövőbe látás tudományára fektetünk hangsúlyt, hanem legalább olyan nagy figyelmet kap a döntés előkészítés, és az önismereti jelentéstartalom, egyre több a kliensem és tanulóim önálló munkájának sikerélménye tiszteltben tartva a jövő titkait az arra vágyóknak.
Így már a rendelkezésemre álló eszközökkel, tudással magánszemélyek és vállalkozások munkájának tanácsadásában, segítésében is részt veszek, felhasználva a döntéshozáshoz a rendelkezésemre álló technikai és spirituális tudást és tapasztalatot, mindezt úgy, hogy magát a döntés már spirituálisan is megalapozottan kerül az erre illetékes kezébe.
Hiszen az életét senki helyett nem élhetjük, és a döntés jogát mindenkinek meg kell hagynom, bármit is látok a kártyáimban. Az életét mindenki csak maga élheti meg, én csak tanácsokat adhatok a lapjaimmal.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK
HÍRLEVÉL
