Aranyköpések

Mi lesz, ha megszólal?

Úgy három-négy hónapos lehetett a lányom, amikor a semmiből (pontosabban a sírások netovább-jából) egyszer csak megszólalt: „Leeeeee!”. Emlékszem, az apja lezsibbadva hallgatta az édes kis hangocskát, és már jó előre féltette magát: „Úristen, mi lesz velem, ha ugyanezen a hangon beszélni fog?” Nos, ahogyan az minden családban lenni szokott, nálunk is bekövetkezett a „vég”. Idestova egy éve már, hogy Panna szünet nélkül ontja magából a bölcsességeket, melyeket rendes elsőgyerekesként szorgalmasan jegyzetelek is. Következzen néhány gyöngyszem!

A világ, gyermekszemmel

Anya: - Jaj, de megijedtem!
Gyerek: - Mitől?
Anya: - Beakadt valami a nadrágomba, és húztam magam után, de nem tudtam, hogy mi az.
Gyerek: - Azt hitted, hogy egy szekrény?

Gyerek: - Anya, ez a dal magyar?
Anya: - Nem, ez angol nyelven van. Az a magyar, amit megértesz.
Gyerek: - Akkor a zenéje magyar.

Rendkívül fekete bőrű férfi énekel a tévében.
Gyerek: - Anya, hogy hívják a bácsit?
Anya: - Fogalmam sincs.
Gyerek: - Én adok neki nevet!
Anya: - Jó! Mi legyen a neve?
Gyerek: - Villany!

Elakad a meselemez a DVD lejátszóban.
Gyerek: - Mi van ezzel?
Apa: - Biztos piszkos a lemez.
Gyerek: - Hát ezt nem értem! Miért gyártanak piszkos lemezt?!

Anya csak egy van

Amikor végre összekaparnám a maradék kis önbizalmamat, a gyerek megadja a kegyelemdöfést:
- Anya, neked szakállad van, mint a Mikulásnak!
Hangtalanul lépek mögé. Amikor észrevesz, összerezzen:
- Anya, állatnak néztelek.

Gyerek: - Bárcsak két anyukám lenne, mert akkor az egyik a barátom lenne!

Apa: - Vigasztald meg anyát!
Gyerek (anyához): - Igazad van!

Gyerek: - Anya, írd ki ezt a klipet dvd-re!
Anya: - Én nem tudom, tudod, hogy apa szokta írni a klipes dvd-ket.
Gyerek: - Tudom: anya csak firkálni tud.

Anya: - Kiskoromban én is nagyon szerettem Halász Jutka nénit.
Gyerek (Néz nagy szemekkel.): - Az nem lehet, az anyák nagyok szoktak lenni.

Gyerek: - Anya, azt a nénis pólót vedd fel!
Anya: - Apa azt mondta, abban hülyén nézek ki.
Gyerek: - De most felveheted, nincs itthon apa.

Nem érzem jól magam, és a gyerek szünet nélkül kérdez.
Anya: - Olyan rosszul vagyok. Nem tudnál egy kicsit kevesebbet kérdezni?
Gyerek: - Jó, de mit?

Az a csodálatos magyar nyelv

Gyerek: - Mi az, amit írsz?
Anya: - Bevásárló lista.
Gyerek: - Nem biciklista?

Anya: - Eszel levest?
Gyerek: - Nem.
Anya: - Tésztát?
Gyerek: - Nem.
Anya: - Akkor mit fogsz enni?
Gyerek: - Egy kis semmiséget.

Anya: - Az "izé" nem szép szó, inkább ne mondd!
Gyerek: - Mondjam inkább, hogy csikidam?

Anya: - Kérsz joghurtot? Epres Activia.
Gyerek: - Epres tragédia?

Apa: - Ügyes voltál, megdicsérlek, utólag!
Gyerek: - Dicsérj inkább gyárilag!

Gyerek: - Duncan vett egy kannát. Most már van neki egy kanja.

Gyerek: - Itt egy papagáj. De hol van a mamagáj?

Gyerek: - Anya, itt egy állás!

Anya: - Milyen állás?
Gyerek: - Leszállás!

Gyerek: - Itt az ősz! Szép, őszintén hullnak a falevelek.

Anya: - Mondd utánam: Korán reggel ritkán rikkant a rigó!
Gyerek: - Korán reggel nem énekel a rigó.

Gyerekszótár:
- a nagykapu kitámasztó rúdja - petenge
- bodzaszörp - csipapu
- kerti munkát végez - keperész
- lecsó - hagymaringó
- mignon – nyomin

Hétköznapok

A gyerek őrült tempóban ugrál az ágyon, és közben figyelmeztet:
- Anya, vigyázz, nehogy leessek!

Felkészül a legrosszabbra az új biciklijét méregetve:
- Ha elesek a biciklivel, akkor majd leszállok.

Játszótérről hazafelé, gyerek: - Anyaaaa, még csússzunk!
Anya: - Majd legközelebb.
Gyerek: - Most van legközelebb.

Gyerek, műsírással: - Anyaaa, hanyatt esetteeeem!
Anya: - Megütötted magad?
Gyerek: - Igen, a homlokomat!

Gyerek (alaposan megvizsgálja az ekcéma okozta hámló, vörös foltokat az arcomon): - Látom, anya, előjött az energiád! (allergiád)

Apa: - Hogy áll a meccs?
Anya: - nulla-nulla.
Gyerek: - Apa, nulla hulla!

Játszótéren, gyerek: - Ott egy madár!
Anya: - Az nem madár.
Gyerek: - Vagy madár, vagy krokodil.

Beteg a gyerek, anya aggódva kérdezi:
- Hogy érzed magad?
- Nem érzem magam.

Gyerek: - Sütök neked rántott húst.
Anya: - Jaj, de jó! Ezer éve nem ettem rántott húst!.
Gyerek: - Deeee, tavaly is ettünk!

Gyerek (sunyítva): - Anya, kifolytattam a sok buborékfújós vizet. Jóságból tettem.

Gyerek: - Szeretem ezt az ételt.
Anya: - Van egyáltalán valami, amit nem szeretsz?
Gyerek: - Igen, a tegnapi szendvicset.

Apa: - El tudod mondani a hét napjait?
Gyerek: - Igen! Hétfő, hétvége...

Gyerek: - Nem szeretem magam, ha anya haragszik rám.

Gyerek: - Apa, mutasd csak az egyik balkezedet!

Gyerek (saját, fél évvel korábban készült fotóját nézegetve): - Nézd, anya, itt még mosolyogtam!

Jegyzetelj te is!

Tudom, ezer dolgod van minden nap, és bár szeretnéd, sokszor nincs időd, hogy feljegyezd a gyermeked aranyköpéseit. Javaslom, ha csak egy noteszbe írod is fel a legjobbakat, szakíts időt rá, hogy megörökítsd ezt az édes korszakot! Az igazán mulatságos elszólások sosem a kamera előtt születnek, s a kicsi, aki ma még küzd az anyanyelvvel, hamarosan perfekt lesz belőle. Ennek persze szintén megvan a maga szépsége, ám biztos, hogy a fentiekhez hasonló megjegyzések még harminc év múlva is megmosolyogtatják majd a családot.