Ne gondolj nagy dolgokra!

„Pedig arra a néhány napra mintha kicserélték volna…” – hányszor hallottam ezt nőktől! Vajon miért gondolják azt a párok, hogy némi tengerparti strandolás, egy kis mellkas-tágító hegymászás, vagy lubickolás egy wellness szálló szolgáltatásaiban majd megoldja azokat a problémákat, amik az év többi napján ott dörömbölnek az ajtajukon? És neki nem rakhatják ki a kilincsre a „kérem, ne zavarjanak!” táblácskát. Hiába tartjuk többre magunkat, ebből a szempontból fajtársaim is hibásan gondolkodnak. Az úgy nem fog működni, ha a vakáció hetében szépséget, az otthon melegében – vagy inkább ridegségében? – meg szörnyeteget játszanak. És aztán ők vannak a leginkább megdöbbenve azon, hogy alig csomagolták ki a bőröndöket, már megint áll a bál. Aztán csak megvonják a vállukat: hát én megpróbáltam. Meg, persze. Viszont ahogy a gyengédebbik nem példányait sem vesszük egy kalap alá, úgy pasi és pasi között is van különbség. Egyes egyedeink a „kevesebb néha több” elve szerint próbálják meg sikeresen terelgetni kapcsolatukat az élet nevű labirintusban. Hogyan? Nagyjából az alábbiak szerint.

Kiszabadulás, felszabadulás

Amikor például hazafele cipekedsz az alaposan megtömött vásárlószatyrokkal, igazán átérezheted a kapcsolat – meg a szuperegészséges, óriási kiszerelésű müzli – súlyát. Pasitársadalmunk kevésbé kiemelkedő tagjai itt követnek el újabb bakit: bizonyos feladatokat azonnal lepattintanak magukról, mondván, az nem az ő dolguk. Az említett sajátos vélekedésnek köszönhetően természetesnek vesszük, hogy a női kéz nyomán van rend a lakásban, gőzölög a vacsora az asztalon, és tele rengeteg finomsággal a hűtő. Pedig ezek olyan folyamatok nyomán öltenek alakot, amelyekből mi is kivehetjük a részünket. És a figyelmes férfi önként jelentkezik erre! Mert előrelátóan tudja, hogy magának szerez nyugodt estéket, ha képes néhanap felemelni a porszívót, levenni az üzlet polcáról egy doboz tejet, vagy megbirkózni a spagetti főzés kétségtelenül rémisztő és egész embert kívánó mozdulatsorával. Ezzel felszabadítjuk nőnket az alól, hogy a munkahelyi íróasztala után hazaérve a fazék felett kelljen görnyednie. Ha jól csináltuk, belőle ennek hatására a konyha ördöge helyett a hálószoba buja kis angyalkája lesz. Csak a leszűrés után öntsünk egy kevés olajat a tésztára…

Nem kereskedő, kedveskedő vagyok!

Amennyiben érezzük ahhoz a kellő lelki- és izomerőt, hogy sokmagvas kenyeret és a nullánál is alacsonyabb zsírtartalmú joghurtot vételezzünk kicsikénk extra finnyás, khm, akarom mondani, különösen érzékeny hasikájának, akkor nem szabad megállni itt, hanem tovább kell menni a kassza felé vezető költséges úton. Persze azért csak ésszerű-pénzszerű keretek között: nem szabad kistalicskával tolni a suskát kedvesünk ablaka alá, mert még hozzászokik. Viszont apróságokkal azért meglephetjük, és ezt nagyon jól tesszük! Az nekem ugyancsak érthetetlen, hogy a kan komák az ajándékokkal kapcsolatban mért csak nagyban tudnak gondolkodni. Ha jól sejtem, a kedvezményezett Hölgy nem az árcédulát fogja bújni, hanem helyette inkább a gesztusunkat értékeli. Csak járjunk körülötte nyitott füllel. A nőknek temérdek olyan elejtett megjegyzése van, amikből mi profitálhatunk. Örülne ennek a könyvnek, szívesen látná otthon azt a szobanövényt, esetleg a gyengéje a rakott palacsinta. Ha megvan az információ, már csak a cselekvés van hátra. Az időzítéssel pedig nem lehet probléma: egy kis törődéssel bármikor levehetjük a tűsarkairól.

A koordinátáim a következők…

A felsorolt figyelmességek jobb esetben nem kiengesztelő célzattal kerülnek a mi kis drágaságunk asztalára. De miért is kellene meglágyítani az ő szívét? Talán azért, mert mostanában úgy érzi, hogy nem foglalkozunk eleget vele, és ami a nőknek annyira fontos: nem hangoztatjuk elégszer, hogy mennyire szeretjük. Sajnos a férfiak jelentős része eléggé impotens ebből a szempontból, és a belénevelt korlátok miatt képtelen hangot adni az érzéseinek. Akik viszont nem ilyenek, azok számtalan módját találhatják annak, hogy kifejezésre jutassák azt, ha túlcsordul bennük a költői hódolat. Egy hűtőre ragasztott üzenet, egy váratlan sms, vagy e-mailben elküldött képeslap picinyke dolog, mégis kellően hatásos lehet Hölgyünknél. És ehhez nem kell se hó-, se évforduló, se bármilyen különleges alkalom. Ide kívánkozik, hogy rengeteg párnál okoz problémát, ha az egyik nem szól arról, hogy éppen merre jár vagy mikor érkezik. Pedig elég bepötyögni néhány kedves sorocskát a telefonba, elküldeni, és máris megelőztük az otthoni, „már megint eltűntél, te szemétláda!” címmel futó, több felvonásos vitát. Megéri…

Női édesítőszerek

Úgy gondolom, a leírtak mind csak apró szeletei annak a nagy közös tortának, amit gyönyörűségünkkel együtt habzsolunk – lehetőleg minél tovább. Viszont – ha már annyit harcoltatok az egyenjogúságért – ez a süti csak akkor lesz igazán finom, ha nem csak én dobálom bele mindig a hozzávalókat. Mert ha így lesz, akkor egy idő után már nem fogom érezni az ízét, csak az erőfeszítést látom, ami ott húzódik mögötte. Igen, Hölgyek, amiről beszéltem, annak visszafele is kell működnie. És szó sincs arról, hogy minden második este ledér rendőrnőnek öltözve kéne végigdobnotok magatokat az ágyon. Megteszi valami csekélység is, amiből tudjuk: fontosak vagyunk nektek és figyeltek ránk. Nem súgok, adott esetben úgyis tudni fogjátok, miről beszéltem. Azaz kölcsönösség nélkül nem működik az egész. Bár lehet, hogy Ti egészen másképp gondoljátok. Titkon azért bízom benne, hogy nem így van. Nagyon bízom benne.