Így néz ki az egykori hindu főváros ma

A 16. századi hindu birodalom fővárosa, Vidzsajanagara, versenyre kelhetett volna a középkori és a reneszánsz Európa nagyvárosaival. Vidzsajanagara mind a mai napig fontos zarándokhely Dél-Indiában, vallási ünnepségek fontos helyszíne, bár a középkorban ért támadások után nem sok épület marad épségben. A város ennek ellenére mind a mai napig megőrizte szakrális jellegét.

A vallási központ két templomnegyedre oszlik. A Visnunak szentelt templomok keleten fekszenek, míg Síva templomai nyugaton találhatók. A Síva templomok közül a leghíresebb a Vírúpáksa. Ez az épület a 9.-10. századból származik, megelőzi a Vidzsajanagara Birodalom korát. A templomot Virúpáksának, Siva egyik megjelenési formájának, és hitvesének Pámpának , a szép helybéli hajadonnak szentelték. A legenda szerint Pámpa nagy odaadással imádta Sivát, ami felkeltette az isten figyelmét, és házasságot ajánlott neki. Eljegyzésükről és lakodalmukról minden évben ünnepségek sorával emlékeznek meg. Egy novemberi napon eljegyzésüket ünneplik, mely során az isteneknek adnak szerenádot, míg bárkájukat körbevezetik a templom taván. Az áprilisi házassági szertartáson két kocsit húznak végig az utcákon. Mindkét ünnepre érkeznek zarándokok, akik egész éven át tisztelik az istenpárt.

Vidzsajanagara másik fontos temploma a Vitthála, melyet Krisna egyik megjelenési alakjának szenteltek. A szentély híres csodálatos művészi állatfaragásairól és egy nagy faragott kőszekérről. Az egyetlen kőtömbből kifaragott szekér maga is egy miniatűr templom. A templomok mellett Vidzsajanagara sok kisebb megszentelt hellyel is rendelkezik. Mindenütt szentélyek állnak, istenségek képét faragták kőtömbökbe, és megannyi szobor ábrázol isteneket és istennőket.

A Vidzsajanagara Birodalom fénykorában az udvarban járt európai és perzsa utazók eleven képet festettek a főváros életéről, közte a kilencnapos Mahánavami ünnepségről. A Vidzsajanagarába 1520 körül látogató portugál kereskedő, Domingo Paes szerint az ünnepség része az állatok, nemesek és harcosok felvonulása, akárcsak az ügyességi versenyek rendezése. Az ünnepségek tűzijátékkal és katonai díszszemlével érnek véget. Bár Vidzsajanagara királyainak nem volt isteni hatalma, kiemelt kapcsolatuk volt az isteni erőkkel. Az ünnepség alatt istenek képmását hordozták keresztül a városon és mutatták be a királynak, és templomi táncosok ünnepelték az uralkodó hatalmát.

A dél-indiai birodalom gyakran került összetűzésbe az északi muszlim királyságokkal. 1565-ben le is győzték a birodalom haderejét, és a város elesett. A következő hónapokban szinte teljesen lerombolták a várost és a lakossága szétszéledt. Bár a romba dőlt várost sosem újították fel, vagy népesítették be, a Virupáksa-templom szent hely maradt. A 18. század végére rendbe hozták a templomot, és újra indultak a Virúpáksa éa Pámpa tiszteletére tartott ünnepségek.