GYERMEK

Evészavarok kisgyermekkorban

Szerző:
Szabó Anna
Attól fogva, hogy egy gyermek kibújik az édesanyja pocakjából, a szülők számára örök aggodalom, vajon eleget eszik-e? A legtöbb anya és nagymama hajlamos azt hinni, hogy az ő kicsinye túl keveset eszik, sőt valósággal éhezik szegény. A helyzet azonban általában egyáltalán nem ilyen komoly.

 

A súlygyarapodás jellemzői


A gyermekek testsúlygyarapodása több tényező függvénye, egyebek mellett nagy szerepet játszanak benne az öröklött adottságok, a gyermek neme, a táplálék fajtája, mennyisége, esetleges betegségek, de még a terhesség lefolyása is (anya életmódja, káros szenvedélyei, stb.). A kórházak újszülött osztályain – érthető okokból – minden szoptatás után mérik és feljegyzik a babák súlyát. Vannak, akik ezt a szokást odahaza is megtartják, pedig könnyen lehet, hogy a túlzott odafigyelés többet árt, mint használ. Amint igaz ugyanis, hogy egy felnőtt nem eszik mindig ugyanakkora adagokat, úgy igaz lehet ez az újszülöttekre, és más korú gyermekekre is. Fölösleges amiatt aggodalmaskodni, hogy egy csecsemő az elvártnál kevesebbet eszik, amíg a havi súlygyarapodása megfelelő. Az első 6 hétben elegendő a babákat naponta (például fürdetés után, tiszta súlyt, tehát meztelen, pelenka nélküli babát) mérni, 3 hónapos korig hetente, 1 éves korig havonta, azt követően pedig fél-1 évente elvégezni a mérést. Amint azt már említettük, a súlygyarapodás nagyban függ az öröklött tényezőktől, de általánosságban elmondható, hogy a csecsemő féléves korára megduplázza, 1 éves korára megháromszorozza a születési súlyát. Jellemző, hogy az átlagosnál nagyobb súllyal született csecsemők lassabb ütemben híznak, míg a kis súllyal születettek rohamtempóban gyarapodnak. Nincs ok aggodalomra, ha a baba 1 éves korig 200-500 grammot hízik havonta. Csecsemőknél biztosak lehetünk a megfelelő táplálkozás tényében, ha a gyermek naponta 5-6 pelenkát „telitermel”, bár a kizárólag szoptatott babáknál az sem ritka, hogy 2-3 napra kimarad a széklet. Féléves kor után a hízás üteme jelentősen csökken, amiben nagy szerepet játszik a mozgásfejlődés is. A kicsi egész egyszerűen lemozogja a bevitt táplálékot.


Az ideális testsúly kisgyermekkorban


1 éves kor után a gyermekek testsúlya igen nagy változatosságot mutathat. Természetes, hogy egy gyermek, aki a szüleitől nagyobb testmagasságot örökölt, a súlyát tekintve is alacsonyabb társai előtt fog járni. Így fordulhat elő az, hogy a 2 éves, aki 15 kilót nyom, egyáltalán nem tűnik kövérnek, ha a magassága csaknem eléri a 100 cm-t. Ugyanakkor a szintén 2 éves, de csupán 86 cm magasságú társa 15 kilósan már-már a túlsúlyos kategóriába tartozik. Szintén nagy különbség lehet ebben az életkorban a fiúk és a lányok testsúlya között. Éppen ezért, amikor az ideális testsúly megállapításáról van szó, nem húzhatunk csupán egyetlen vonalat, inkább sávokról kell beszélnünk.


Mit egyen a gyerek?


Az aktuális gyermekorvosi és védőnői javaslat szerint a legelőnyösebb, ha a csecsemők 4 hónapos korukig kizárólag anyatejjel táplálkoznak. 4 hónapos kortól lehet elkezdeni a hozzátáplálást (meghatározott sorrendben bevezetve az ételféleségeket), a felnőttek számára készült ételeket azonban minél később, 2-3 éves kor körül adjuk a gyermeknek. A kicsi ételeteit ne, vagy csak minimális mértékben sózzuk, fűszerezzük, cukrozzuk! Az ő ízlelésük még egészen kifinomult, kellemesnek tartják a felnőtt szokásokhoz képest „íztelen” ételeket, és érzékeny gyomrukat megfeküdhetik a túlzottan fűszeres táplálékok. A gyermek tápláléka legyen minél változatosabb, zöldségekre, gyümölcsökre alapozott, de ne nélkülözze a húsokat (elsősorban szárnyasok, halak), és a tejtermékeket sem. Amint a felnőttek esetében, úgy a kicsiknél is igaz, hogy inkább naponta többször keveset ajánlott enni. Előnyös a napi ötszöri étkezés, azaz reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Tízóraira és uzsonnára lehetőség szerint valamilyen gyümölcsöt, zöldséget, esetleg joghurtot, sajtot kínáljunk, s a vacsora is legyen könnyű étel.


Éhenhal, mit tegyek?


Sajnos, vannak gyermekek, akik valóban éhanhalnak, ők azonban nem önszántukból teszik ezt. Tényleg nincs mit enniük. Bizonyossággal kijelenthető, hogy az a gyermek, akinek lehetősége van a táplálkozásra, nem fog éhenhalni, még akkor sem, ha megpróbálja ezt elhitetni a szüleivel, nagyszüleivel. A tartós „nem evés” okait persze ki kell vizsgálni, hiszen elképzelhető, hogy valamilyen tápanyag felszívódási zavar, ételallergia okozza. Az esetek többségében azonban pszichés okokra vezethető vissza az „éhségsztrájk”. Az is lehet, hogy a roppant furfangos gyermek ilyen módon próbál valamit elérni a szüleinél, amely dologról tudja, hogy egyébként nem kaphatná meg. Ezért soha ne ígérjünk neki semmit az evésért cserébe (és büntetést se helyezzünk kilátásba a nem evésért)! Ehelyett válasszuk az „önkiszolgálós” megoldást, azaz hagyjuk előtte az ételt akár egész napra is. Idővel biztosan elcsipegeti majd! (Arra persze figyeljünk oda, hogy az elöl hagyott étel ne legyen romlandó, illetve, ha mégis az, csak annyi ideig legyen elérhető, amíg biztosan nem romlott.) A túlzott odafigyelés, „körülugrálás”, könyörgés, vagy fenyegetőzés általában épp az ellenkezőjét váltja ki a gyerekből, mint szeretnénk, azaz még inkább megmakacsolkja magát, és nem fog enni. Lényeges, hogy ne éreztessük vele, hogy az evés valami hihetetlenül fontos dolog. Kezeljük a helyén az étkezéseket, vagyis hozzuk a gyermek tudomására, hogy enni kell, mi is eszünk, az állatok, sőt a növények is táplálkoznak, de nem dől össze a világ, ha ő nem ugyanakkor éhes, amikor mi.


Egy kis kedvcsináló


- Evés közben jön meg az étvágy! Semmi sem tud olyan kedvet csinálni az étkezéshez, mintha látjuk, hogy valaki jóízűen falatozik. Kínáljuk meg a gyermeket, de, ha nem akar enni, ne erőltessük! Egyszerűen csak üljünk le, és együnk mellette. Előbb-utóbb kérni fogja az adagját.
- Nem tanácsos mindig a kedvenceit főzni, hiszen akkor jó eséllyel válogatós lesz, de időnként kedvezhetünk neki. Esetleg meg is kérdezhetjük tőle főzés előtt, hogy mit enne meg szívesen. Elvégre mi sem kívánjuk minden nap a töltött káposztát…
- A szépen, ízlésesen tálalt étel egy felnőtt étvágyát is előcsalogatja. Különösen igaz ez a gyermekekre. Tálaljunk színes, kicsik számára készült tányérokban, legyen saját evőeszköze, saját helye az asztalnál! Az ételek színe, formája is vonzó lehet, és micsoda élmény megkeresni a kis békát a tényér alján!
- Amikor csak lehetséges, egyen együtt a család! Bár a mondás szerint magyar ember evés közben nem beszél, azért mindannyian tudjuk, hogy a családi körben, nyugodt körülmények között elköltött ebéd, vagy vacsora nagy beszélgetések, fontos közlések színtere lehet, nem utolsósorban pedig erősíti a gyermek biztonságérzetét, az összetartozást.


Túlsúlyos kisgyerek


Mindenképpen érdemes szót ejteni a másik végletről is, a túlsúlyos kisgyerekekről. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy kisgyermek akkor szép igazán, ha megvannak a megfelelő számú „röcögői”, hurkácskái. Nincs is ezzel semmi gond, egészen addig, amíg a helyzet át nem csap a kóros kövérségbe. Hazánk mind a gyermekek, mind a felnőttek körében vezető helyet foglal el az elhízás tekintetében a többi ország között. Már az óvodákban is sok elhízott gyermekkel találkozhatunk, s a kezdetben bájos párnácskák később súlyos testi-lelki betegségek okozóivá válhatnak. A túlsúlyos gyermek (felnőtt is) nehezebben mozog, ezért nincs is kedve mozogni, a mozgásszegény életmód pedig további kilók felrakódását eredményezheti. A gyermekközösség még fájdalmasan őszinte: kövér társukat a kicsik sokszor kigúnyolják, kinevetik, kiközösítik. Előfordulhat, hogy a gyermek számára egyetlen örömforrásként az evés marad.


Mit tehetünk az elhízás ellen?

A legfontosabb az egészséges táplálkozás, az elégséges folyadékbevitel, és a rendszeres mozgás. Az egészséges táplálkozás fogalma nem azt jelenti, hogy kizárólag bioélelmiszereket, wellness ételeket kell feltálalnunk a gyermeknek. Épp ellenkezőleg: mindent ehet, de mértékkel, és a táplálék gerince a zöldség-gyümölcs legyen! Az édességeket ne a főétkezések helyett, hanem azok után kínáljuk, lefekvés után pedig vízen kívül már semmit ne adjunk a gyermeknek. (Ez a javaslat természetesen nem az éjszaka is szopizó csecsemőkre vonatkozik.)

A szükséges folyadékbevitelen kizárólag a vizet szabad érteni. A cukros üdítőitalok, teák, gyümölcslevek nem oltják a szomjúságot, azonban rengeteg kalóriát tartalmaznak. Nem szükséges versenysportolónak lenni ahhoz, hogy valaki eleget mozogjon. A kisgyermek éltető ereje a mozgás, a tevékenykedés. Egy egészséges gyermek állandóan mozgásban van, hosszú időre oda sem lehet kötözni a televízió, vagy a számítógép elé. Amennyiben ez nem így van, érdemes komolyan venni már az első intő jeleket is, és cselekedni. Mint a gyermeknevelés minden területén, úgy itt is nélkülözhetetlen motiváció a pozitív példa mutatása. Az együtt sportolás, kirándulás, túrázás a gyermek kedvét is meghozza, és, ha látja, hogy a felnőttek is kizárólag vizet isznak, ő sem fog mást kérni. Lehet, hogy időnként kissé szőrös szívűnek érezzük a fenti tanácsokat, de játékossággal (pl. vízivó verseny) mindez könnyen betartható, és inkább némi szigor, mint később egy elhízott, beteg, depressziós gyermek.

 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL