A poltergeist-szelídítő lány

1965-ben Sao Paulo városától 352 kilométernyire található Jabuticabalban egy köztiszteletben álló katolikus család poltergeist-tevékenység áldozatává vált. Úgy kezdődött, hogy a semmiből kövek hullottak alá a házban, és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy senki sem sérült meg komolyabban.
Egy helyi pap megkísérelte az ördögűzést, de nem járt sikerrel. Az egyik kíváncsi szomszéd, Joáo Volpe fogorvos, aki amatőr parakutatónak vallotta magát, felkereste a családot december 21-én, és felajánlotta a segítségét. Hamarosan rájött, hogy a különös események egy csendes lány, Maria José Ferreira körül fókuszálódnak, aki az egyik cseléd lánya volt.

Volpe úgy vélte, egy igazi médiummal van dolga, ezért szülői engedéllyel magához vette a lányt, és várta, hogy az ő házában is megismétlődjenek a poltergeist-jelenések. Pár napig nem történt semmi, de aztán egyszer csak kövek és tojások röppentek fel a földről, ha a lány elment mellettük. A kövek gyakran megtámadták az éppen jelen lévőket, és ez bizony komoly kockázatot jelentett, mivel az egyik kő az utólagos mérés szerint 3,7 kilót nyomott.

Maria lassanként hozzászokott a körülötte zajló eseményekhez, és ő volt a poltergeist-kutatás történetében az első személy, aki rávette az őt zaklató kopogó szellemet arra, hogy olykor kedveskedjen neki. Előfordult, hogy virágot vagy édességet kért tőle fennhangon, és a kívánt dolgok nemsokára feltűntek körülötte. Ezek nem a semmiből materializálódtak, mint egyes kövek, melyekkel a szellem előszeretettel dobálta a környezetében lévő embereket. A virágokat a kertből szakította a láthatatlan kéz, a sütiket pedig a konyhából csente.

Szelíd poltergeist?

Úgy látszott, a kopogó szellem kezd megszelídülni, és végképp a kislány szolgálatába áll. Ez azonban túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A kísértet meggondolta magát, és óriási felfordulást okozott Volpe doktor házában. Csaknem három héten keresztül tányérok, kanalak és villák röpködtek a házban, majdnem kiszúrva az inas szemét. Az egyik, a helyéről felemelkedő virágváza nekivágódott Volpe feleségének, akinek könnyebben megsérült a karja. A bútorok is elmozdultak, a falból erőteljes kopogó hang hallatszott, és egy láthatatlan köröm az asztalt is összekarcolta. Az egyik megmagyarázhatatlan tombolás alkalmával a szellem az össze festményt lerángatta a falról és áthajigálta őket egy másik szobába.

Maria sem kerülhette el a szellem haragját, ugyanis egy idő elteltével ő maga vált annak céltáblájává. Többször megharapta szemtanúk előtt (ilyenkor a kislány testén a semmiből előtűnő harapásnyomok jelentek meg), pofonvágta, sérüléseket okozott neki. Egyszer egy széket, másszor egy szófát vágott hozzá. Állítólag megpróbálta meggyilkolni álmában a lányt: Maria arra ébredt, hogy nem kap levegőt, mert a szájára és az orrára egy rejtélyes erő két felfordított poharat szorít, amelyeket Volpe doktor csak nagy nehézségek árán tudott leszedni róla. Az egyre kegyetlenebbé váló poltergeist tűkkel szurkálta meg. Egyszer összesen 55-öt szúrt belé úgy, hogy mindre a fájdalmában kiáltozó lány harisnyája alatt találtak rá.

1966. március 14-én Maria az iskolában ebédelt éppen, amikor a ruhái hirtelen lángra kaptak. A többi gyerek sírva számolt be róla, hogy a tűz magától keletkezett és a kislány szoknyáján indult el felfelé. Ugyanaznap délután Volpéék házában is tűz ütött ki. A doktor elhatározta, hogy egy spiritiszta szövetséghez fordul segítségért, hogy megbékéltesse a szellemet. Kapcsolatba lépett Chico Xavierrel, az ismert brazil médiummal, aki a kislány jelenlétében megszólalt a poltergeist hangján: az állította, hogy Maria egy háromszáz évvel azelőtt élt boszorkány reinkarnációja, aki sok ember életét tönkretette, és ő, az egyik egykori áldozat, most elintézi, hogy mindenért megfizessen.