GYERMEK

Gyerek a szülői ágyban

Szerző:
Szabó Anna
A létező összes módszert kipróbáltad, mégsem hajlandó kisgyermeked a saját ágyában aludni? Ne keseredj el, nézd a dolog jó oldalát! Most megtudhatod, milyen előnyökkel jár, ha a gyerek a szülői ágyban alszik.

 

Együtt alvás? Soha!

Vannak, akik eleve úgy futnak neki a gyereknevelésnek, hogy tudják: a kicsi együtt alszik majd velük. Talán, mert annak idején őket is így szoktatták, vagy, mert a természetesség hívei, esetleg pusztán kényelmi okokból. A többség azonban már a születés előtt berendezi a gyerekszobát, szép, és funkciójában is tökéletes ágyacskákat, matracokat vásárol drága pénzen, hiszen esze ágában sincs jól kialakított, kényelmes életvitelén változtatni. A (leendő) családok nagy százaléka úgy véli, annak kell alkalmazkodni, aki később érkezett, vagyis számol azzal, hogy az újszülött idővel majd felveszi a szülei életritmusát, és belesimul azok elvárásaiba. Meglehet, hogy ez így is lesz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legritkább esetekben zajlik az összeszokás folyamata zökkenőmentesen. Ha elég kitartó a szülőpár, elérheti, hogy hetek, hónapok alatt érvényesíti akaratát a gyermek ösztönei felett, ám ehhez igazán következetesnek kell lenni, s olykor még ez sem elég. Kijelenthető, hogy vannak olyan babák, akik életük első éveiben képtelenek egyedül elaludni, s e tény nem a jó, vagy rossz szoktatás kérdése, hanem a baba egyéniségén múlik.

Miért nem tud elaludni?

Több hetes elkeseredett próbálkozás, kimerült szülők, és kimerült baba láttán joggal merül fel a kérdés: miért nem tud elaludni? A rossz hír az, hogy az elalvás nem velünk született képesség, tanulni kell. Felnőtt fejjel ez persze érthetetlen, hiszen amikor fáradtak vagyunk, úgy érezzük, bárhol képesek lennénk elszundítani. A kisbaba e tekintetben is másképp működik. Az anyaméh tökéletes védelme után a világba "kiszakadva" milliónyi új hatással kell megismerkednie. Az ingeráradat, mely éri, jó esetben elálmosítja, legtöbbször azonban oly' mértékben felizgatja, hogy az elalvás már-már lehetetlenné válik. Ilyenkor van szüksége a szülők segítségére. "Egyszer majd csak elalszik!" - mondják sokan, ami persze igaz is. Előbb-utóbb akkor is álomba sírja magát, ha semmit sem teszel, ha magára hagyod. Ehhez a módszerhez mégis ritkán nyúlnak a szülők, különösen, ha csecsemőről van szó. Nem mindegy ugyanis, hogy az alváshoz, elalváshoz milyen élmények, emlékek kötődnek. Ugye, te sem szívesen ismétled meg azt, ami nem esett jól neked? Ha a kicsiben az elalvással kapcsolatban az rögzül, hogy akkor ő magára maradt, félt, legközelebb még nehezebben fog ellazulni. Elalvást segítő módszerként legtöbbször a cumi, a szundikendő, a ringatás, babakocsizás, szoptatás válik be. Ezek mindegyike nagyon hatékony (bár nem minden babánál egyenlő mértékben), hátrányuk viszont, hogy a pici igen könnyen hozzászokik, s a későbbiekben nem is hajlandó másképp elaludni. A szülők dolga, hogy eldöntsék, mi az, amit hosszú távon képesek bevállalni, a gyermekük gyors elalvása, s ezzel együtt önmaguk nyugalma érdekében.

Egy ágyban a gyerekemmel

Teljesen érthető, ha úgy érzed, képtelen lennél hosszú távon megosztani a hitvesi ágyat egy gyerekkel, még akkor is, ha ez a gyerek történetesen a tiéd. Elvégre ti egy pár vagytok, életeteknek valószínűleg legintimebb tere a hálószoba, ahol bármilyen harmadik személy betolakodóként tűnik fel. Mielőtt azonban rázárnád a kisbabádra a gyerekszoba ajtaját, és elindulnál füldugót tenni a füledbe, hogy elviseld a szörnyű sírást, gondolj bele picit az ő helyzetébe! Ő is, mint mindannyian, akik e világra születtünk, egy olyan kis lény, aki nem volt mindig. Te, mint édesanyja, vagy édesapja, nagymértékben hozzájárultál a létezéséhez. Az anyaméhben lubickolva meg is kapott tőled mindent, amire szüksége volt: védelmet, csendet, biztonságot, törődést. Ehhez - lássuk be - még csak nem is kellett különösebb erőfeszítéseket tenned. Amikor aztán megszületett, hirtelen mindennek vége szakadt. Addig, ha kinyújtotta a karját, érezte a testedet. Hallotta a hangodat, a szívdobbanásodat. Sohasem fázott, mert te melegítetted, nem riasztották éles hangok, mert a magzatvíz jótékonyan tompította azokat. Itt kívül viszont állandó a zaj (még akkor is, ha ez neked már rég nem tűnik fel), időről időre el kell szakadnia tőled, a szíved megnyugtató lüktetését már csak akkor érzi, ha a melledre teszed, s ez az egész roppant riasztó a számára.


Ha mindezt végiggondoltad, és még mindig úgy érzed, hogy eltúlzott igény az együtt alvás, próbáld ki, hogy külön szobába költözöl a párodtól! Miért? Csak úgy. Nincs kedved hozzá? Nem tudnál már elaludni a szuszogása nélkül? Szükséged van rá, hogy a hajnali "másik oldaladra forduláskor" megérintsd a karját? Nos, elhiheted, hogy minderre egy gyermeknek is szüksége van. Hogy meddig tolódik ki ez az igény, az jobbára egyéni sajátosságok függvénye. Időközönként próbálkozhattok a saját ágy, saját szoba bevezetésével, de erőltetni semmit sem érdemes. Azon fenyegetésekre kár odafigyelned, melyek arról szólnak, hogy a gyermeked még 16 éves korában is a te ágyadban fog aludni. Nyugodtan kérd meg az ilyen fenyegetőzőt, hogy állítsa eléd azon 16 évesek csoportját, akik még a szülői ágyban alszanak. Valószínűleg egyet sem fog találni.

Miért jó?

Amellett, hogy bizonyos esetekben elkerülhetetlen a közös ágyban alvás, még számos előnye is van.
- A csecsemő képes arra, hogy átvegye a mellette fekvő felnőtt légzésének ritmusát, ilyen módon pedig csökken a hirtelen bölcsőhalál veszélye.
- Az együtt alvás során éjszaka is gond nélkül biztosítható az igény szerinti szoptatás, anélkül, hogy ki kellene szállnod az ágyból.
- Azonnal észreveszed, ha a kicsi lázas, vagy bármi más baja van.
- Hamarabb beáll az alvás-ébrenlét normális ritmusa, a baba ugyanakkor fog aludni, amikor a szülei, ezáltal nem lesznek átvirrasztott éjszakák.
- A fizikális előnyökön túl szintén nem lebecsülendő, hogy az a gyermek, aki együtt alhat a szülőjével, a későbbiek során is bátrabb, magabiztosabb lesz, hiszen megtapasztalta, hogy a szülei sosem hagyják őt magára.

Mikor ne?

Van azonban néhány tényező, mely kizárja az együtt alvás lehetőségét. Ilyenek például, ha valamelyik szülő:
- kórosan túlsúlyos
- alkoholos befolyásoltság alatt áll
- nyugtatókat szed
- egyéb olyan jellegű betegsége van, mely veszélyezteti az ágyában fekvő kisbabát.

A különalvás káros?

Távol álljon tőlünk, hogy azt a képzetet ébresszük, miszerint a külön alvás egyenesen káros a kisgyermekre nézve. Ha a gyermek képes egyedül aludni, az nagy kiváltság, amelyet érdemes a szülőknek megbecsülni. Sok családban ugyanis ez nem adatik meg. Légy büszke a gyermekedre (Ne magadra, hiszen nem rajtad múlik!), ha nincs igénye az együtt alvásra, de ne haragudj rá, ha annyira kötődik hozzád, hogy nem tud nélküled aludni! Igyekezz átérezni a helyzetét, és biztosítani róla, hogy mindig számíthat rád, így tehát éjjel is.
Az együtt alvás mindig a család döntése kell, hogy legyen, fontos, hogy az apa, vagy a többi testvér se érezze kirekesztettnek magát. Ne aggódj amiatt, hogy a házasságod (kapcsolatod) nem éli túl a közös ágyban töltött éveket! Amelyik párkapcsolatra ez negatív hatással van, s amelyik párban nincs annyi leleményesség, hogy intim együttléteit a hálószobán kívül is meg tudja szervezni, az valószínűleg együtt alvás nélkül is instabil alapokon áll.

Szép álmokat!

 

 


Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL