Minden elismerésünk nektek!

Komolyan kezdett elegem lenni. Mégpedig abból, hogy minden egyes héten magyarázkodnom kellett a környezetemben található, nem elhanyagolható mennyiségű gyönyörű Hölgynek. A cikkek legtöbbje után megkaptam, hogy hímsoviniszta és/vagy nőgyűlölő vagyok; és vegyem tudomásul, a fajtársaim semmivel sem különbek a gyengédebbik nemnél. Ilyenkor csak három dologról feledkeznek meg a méltatlankodók: először is, a saját gyarlóságainknak rendszeresen hangot szoktam adni, másodsorban időről-időre méltatom a nők nagyságát, harmadrészt pedig a rovat címe Pasiszemmel, és nem Együttérző Női Pillantások. Ám egy nap különös dolog történt. Berendeltek minden férfiak központjába, a Pasik Intézményesített Nemzetközi Alapítványához, röviden a… ezt most inkább hagyjuk. A főigazgató a következő szavakkal fogadott: „Dávid! Kell írnod egy cikket, amiben bebizonyítod, hogy igenis, mi képesek vagyunk értékelni azokat az erőfeszítéseket, amiket a nők tesznek életük során; és azokat a szenvedéseket, amiket ki kell állniuk. A világ férfitársadalma ezzel a nemes feladattal bíz meg téged!”. Lehet egy ilyen felkérésre nemet mondani? Pláne úgy nem, hogy inspiráció is akad hozzá bőven.

Kis tipegősök

Földi pályafutásunk során ugyanis nagyon sok olyan dolog akad, amiről a pasiknak halvány segédfogalma sem lehet. Ezek az igazi női kiváltságok. Például egyetlen férfi sem hord tűsarkú cipőt (jó, a farsangi házibulik más elbírálásban részesülnek). Nem mondom, hogy elvárjuk tőletek, hogy mindig ebben egyensúlyozzatok az oldalunkon, de azért azt Ti sem tagadhatjátok, hogy kétségtelenül előnyösen kiemeli a nőiességeteket. Azt hisszük, hogy nektek természetes állapot magaslaton közlekedni. Az ellenkezőjével csak akkor szembesülünk, amikor fájdalmas nyöszörgés közepette lerogytok az előszobában, és az első dolgotok, hogy megszabadultok a cipőipar eme csodáitól. És itt jön a felismerés: utána olyan kéjesen nyögtök fel, mint ahogy szex közben még sosem. Be kell látnunk, hogy nagy többségetek ki nem állhatja a magassarkút. Mondhatnám, hogy tisztelet a kivételnek. De inkább tisztelet minden nőnek, aki mégis felhúz ilyen topánkát, hogy a fickóját levegye a lábáról.

Igazán női dolgok

Amit tényleg nem tudunk átérezni, az a menstruáció és a szülés. Meg ne haragudjatok érte, de több tündérke a szememre hányta már, hogy mi nem is tudjuk elképzelni, milyen fájdalmakkal jár mindkettő. Már bocsánat, de erről nem mi tehetünk! Ha lenne egy névjegykártyám az illetékeshez, bizony osztogatnám a nők között, hogy panasszal fordulhassanak hozzá. Mivel azonban nincs, így marad a tolerancia a részünkről. Főleg akkor, amikor „megvan” nektek. Az érzésről valóban nem lehetnek ismereteink, de annyival megpróbálhatjuk enyhíteni a kínokat, hogy azokban a napokban figyelmesebbek vagyunk. Mondjuk, nyilván nem ártana, ha máskor is azok lennénk. De gondoljatok például a másik alpontra, a szülésre. Lehet, nem szép, hogy ezt is a Ti nyakatokba varrták – nekünk meg csak az akadozó vizelési inger marad… -, de még ha nem is tudunk osztozni abban, amin átmentek, a kis lurkó érkezése a férfiakat sem hagyja érintetlenül. Ehhez elég csak a legközelebbi barátaim némelyikét magam előtt látnom. Mind azt mondják, hogy fantasztikus érzés apává válni. És nélkületek szegényebbek lennének ezzel az élménnyel.

Ne fájdítsd a hátam!

Mielőtt végképp átmennénk durván érzelgősbe – Hölgyek, zsepiket elrakni! -, inkább kalandozzunk egy testtájékkal feljebb, egy Pasiszemmel igazán látványos és kívánatos területre: a női keblekhez. Furcsa mód, Ti rendszeresen arról akartok meggyőzni minket, hogy bizonyos sorstársnőiteknek már túl nagy a melle. Hagy világosítsalak fel benneteket: az a szóösszetétel, hogy „túl nagy mell”, a férfiak számára ismeretlen fogalom! Egész egyszerűen ilyesmi nem létezik! Sőt, inkább ez az, ami sosem lehet elég nagy. És mivel nekünk erről sincsenek tapasztalataink, azt sem tudjuk átérezni, hogy milyen kellemetlenségeket kell nektek elviselni miatta. Akarom mondani, miattuk. Például, hogy a nagy cickó feszít, sok esetben kényelmetlen, és bizonyos mozdulatokat alapból kizár. Arról nem is beszélve, hogy mennyi, helyenként durva beszólást kell lenyelnetek. Mégis, bár sok esetben a nagyobb adottságokkal megáldott Hölgyek szívesen cserélnének a kisebb mellű lánykákkal – azért ez fordítva szerintem gyakoribb -, attól még egyik legfőbb csáberőtökként használjátok a mély dekoltázst. Mennyire jól teszitek ezt, és mennyire hálásak vagyunk ezért!

Korona a mesterműn

Sokszor így aztán kimondottan nehéz a szemetekbe nézni – pedig azt is érdemes szemügyre venni. Akkor ugyanis a figyelmes férfi azt is láthatná, hogy milyen bámulatos sminkkel készültetek. Ha pedig még nagyobb összképre fókuszál, akkor arra is rádöbbenhet, hogy a frizurátok is pazar. Igen, Hölgyek, vannak olyanok köztünk, akik igenis észreveszik, hogy nem kevés időt töltöttetek el a tükör előtt. Egyébként meg mennyire igazságtalan, hogy mennyit morgolódunk – pont ezért! A férfi már nem tud magával mit kezdeni, kabátban üldögél, és „mit lehet annyit készülődni!” szemrehányásokkal dorgálja kedvesét. Pedig igazán méltányolhatnánk igyekezetét, melyben olyan segítőtársakra lel, mint a hajvasaló, a tupírfésű (micsoda szakkifejezéseket ismerek…) vagy a szemceruza. Merthogy ezt is értünk teszitek. Persze, magatokért is, de a mozdulataitokban mindig benne van, hogy a mi lenyűgözésünkre törekedtek. És egy belevaló bika nagyon méltányolja ezt. Belép valahova, karján egy ilyen nővel, aki után mindenki megfordul. És ez a nő vele van, senki mással. Micsoda öröm ez egy mániákus birtoklási vággyal megvert lénynek! Innen már nincs is hova tovább. Legfeljebb a glóriát rakhatnánk fel a fejetekre. De az már nem az én tisztem. Amiatt megint valaki másnál kell reklamálnotok.