Aludj csak, én sportolok

A mozgás mindenkié, de a sport a férfiaké. Ez nem hímsoviniszta szöveg a részemről, de kedves Hölgyek, nézzetek magatokba: ugyan melyik cukiságotok lenne hajlandó hajnalban kelni azért, hogy az imádott sportág egyik jeles eseménye a képernyő elé szegezze? Tisztelet a kivételnek, de a nők legtöbbje elbohóckodik a konditermekben (éljen a zsírégetés!), de maga a tényleges sport már sokkal kevésbé hoz lázba benneteket. Persze, vannak olyan amazonok, akik napjainkban már a legférfiasabb sportágakban is vadul domborítanak, de úgy hiszem, nem őket kell kiindulási alapnak vennünk. Ezzel szemben általában még a legpuhányabb kanban is ott lobog a versenyszellem tüze, amit úgy él ki, hogy hetente egyszer felszuszogja magát a hátvédsorba a haveri sörfoci erejéig. Este pedig hazamegy, és a tévére tapadva végigordítja kedvenc sportközvetítéseit. Legyen tehát aktív vagy passzív a sport terén, de mindenképpen szeretné ebbe az élménybe szíve Hölgyét is bevonni. Ami sok esetben egyáltalán nem egyszerű feladat.

Üvölts velem, baby!

A legnagyobb probléma az, hogy a nők a sportban valami bűnös, földalatti csoportosulás jelleget vélnek látni. Maradjunk csak a focinál, hiszen egy valamirevaló férfi életében ez legalább annyira fontos tényező kell, legyen, mint a hideg sör vagy a plazmatévé. A gyengédebbik nem képviselői számára felfoghatatlan, hogy mitől akkora élmény összegyűlni egy lakásban a kedvenc csapataink mezében, majd együtt sírni és nevetni a cimborákkal azon, hogy imádott spílereink aznap éppen arany- vagy inkább falábúak voltak-e. Egyébiránt – és ez rendkívül nagy pozitívum – egyre több nő fedezi fel magának a közösségi meccsnézés élményét, főleg rangos események, mint például a világbajnokság idején. A férfinak, amennyiben háborítatlanul szeretné élvezni a haveri bandázást, nincs más dolga, mint ésszel szelektálni. Minden mérkőzésen nem pörgetheti a kereplőt, különben megkapja a tipikus női szemrehányást: „szóval a barátaid meg az a hülye foci fontosabb, mint én!”.

A tökmag illata

A pasik lélekben igen vakmerők tudnak lenni, ezért aztán nem állnak meg ott, hogy néha a tévéhez ráncigálják a barátnőjüket, amikor valami számukra fontos sportág eseményei peregnek a képernyőn. Tapasztalatból mondom, hogy legalább egyetlen alkalommal bármelyik csajt ki lehet cipelni a lelátóra, hogy élőben legyen szem- és fültanúja a fickója őrületének. Arra már kicsi az esély, hogy szenvedélyes drukker válik belőle, de mi már azt az erőfeszítését is díjazzuk, hogy legalább megpróbált osztozni velünk az élményben. Viszont jó eséllyel unatkozik majd a meccs alatt, szóval a kellő elfoglaltságot biztosítani kell a számára. A bejáratnál például kaphat szotyit vagy tökmagot, hozhat magával olvasnivalót, és akár gyönyörködhet a vendégszektor feletti naplementében is. Hölgyek, egy figyelmeztetés: szívesen elmagyarázzuk nektek, hogy éppen mi történik a pályán, de teljesen indifferens kérdésekkel („Szerinted mit tanácsoljak most Boginak?”) szigorúan tilos zaklatni minket! Tudhatjátok jól, hogy főleg akkor vagyunk képtelenek kétfelé figyelni, amikor a csapatunk az élete árán küzd a győztes gólért.

Itt más is labdába rúghat…

Ám a kedvenceken túl akár mi is küzdhetünk a mindent eldöntő találatért: kancsapatunk például heti rendszerességgel megméretteti magát egy kispályás foci bajnokságban. Akár ide is elcsábíthatjuk tündérkénket, ám nem árt itt is óvatosnak lenni. Egyrészt a vérre menő küzdelem hatására könnyen előjöhet belőlünk a vadállat, és vele nem szívesen rémisztgetnénk a békésebb énünkhöz szokott nőnket („nem is gondoltam, hogy te ilyen is tudsz lenni!”). Másodsorban elég, ha kedvesünket csak egy-két alkalommal csapjuk a hónunk alá – úgysem lesz elájulva a rövidnadrágos bénázásunktól -, különben hallgathatjuk a csapattársaktól, hogy „mi van, már ide sem enged el az asszony egyedül?”. Harmadrészt pedig figyelni kell arra, hogy amíg mi elvonulunk átöltözni, a pálya szélén leültetett madárkánkat ne dongja körül az ellenfél izmos csatára némi „szabálymagyarázat” céljából. Bizony, kettőt pislogsz, és a csajod máris csillogó szemekkel hallgatja a sztorit a labdazsonglőr múlt heti bombagóljáról. Egyébiránt még kőkemény pasi szívvel is jó érzés úgy hazatérni, hogy otthon életed nője azonnal az eredmény iránt érdeklődik. Mind a vigasztalása, mind a gratulációja megmelengeti a bennünk szunnyadó sportoló lelkét. Arról már nem is beszélve, hogy milyen boci szemekkel tudtok minket útnak indítani a derbik előtt („vigyázz nagyon magadra, és legyetek ügyesek!”). Ilyenkor kimondottan édesek vagytok, szóval megy ez nektek, csak akarni kell.

Közös bringának izzadt a nyerge

Az sincs azonban kőbe vésve, hogy csak a férfi sportolhat. Sőt, a feszes idomaitok megőrzése érdekében nektek sem árt, ha a szoli fedelén kívül néha nehezebb dolgokat is emelgettek. Ha viszont együtt izzadunk, akkor több dolgot is tisztázni kell. Rögtön azt, hogy mikor menjünk. A pár egyik tagja lehet, hogy nem sajnálja a reggelét egy kis úszásra vagy futásra (már leírva is riasztó…), a másik viszont inkább este vezetné le a napközben felgyülemlett feszültséget. És akkor rögtön jön egy újabb jó kérdés: hogyan is mozgassuk meg elgémberedett tagjainkat? Meggyőződésem, hogy férfinak és nőnek nem könnyű közös sportot találnia. A squash például ideális lehet, csak a vehemenciával kell vigyázni, hogy a csaj aztán otthon ne a jeges tömlőt szorongassa az arcához. Nem áll szándékomban megmondani Pasiszemmel, hogy mi lehet a nyerő páros gyakorlat – természetesen a szex mellett! -, ugyanis ahány ház, annyi szokás. Van, aki a közös jógára esküszik, míg más párok szívesebben csépelik a levegőt a nappali közepén, valamelyik fitness kick-box DVD útmutatásait követve. Hölgyek, zárszóként csak egy útravalót adhatok nektek. Engedjétek az ágyatokba bekúszó férfit sportolni. Hiszen az állóképesség mindig jól jöhet. Például, mikor az összeköltözéskor a cipős dobozaitokat kell cipelni…