Amikor mérges az ébredés...

Drága Hölgyeim, Ti el sem tudjátok képzelni, hogy mennyi költőiség van abban, amikor az ember hajnalban vetemedik írásra (mint például most)! Láthatja az első napsugarakat, orra élvezettel tekereghet együtt a frissen lefőtt kávé gőzével… és még simán begyűjthet egy „nem tudsz halkabban pötyögni!?” – rikácsolást is a hálószobából. Bizony Kedveseim, szörnyen tudtok viselkedni ébredés után – vagy épp félálomban. Bizonyára a férfiak legtöbbje sem a csúcsformáját hozza, mikor gyűrött ábrázattal kikúszik a paplan alól, de kétlem, hogy felülmúlhatnának Titeket ezen a téren. Hangsúlyoznám: nem arról lesz szó, hogy milyen az első közös ébredés, és nem is az egyéjszakás kalandokat követő kakaskukorékolás körülményeit festem fel – aki érdeklődne a témák iránt, az kutakodjon bőszen az archívumban. Ezúttal azt a jelenséget vizsgálom meg Pasiszemmel, amikor tartósabban vagy együtt egy nővel, és így alapos ismereteket szerezhetsz arról, hogy az a tündérke, aki éjjel befeküdt melléd, köszönő viszonyban sincs azzal a hárpiával, aki reggel kimászik az ágyból.

Csendben, halkan…

Pedig mi annyira igyekszünk! Tudjuk, hogy mi, férfiak is mennyire rossz néven vesszük azt, ha felkeltenek – bár ez attól is függ, hogy ki és milyen eszközökkel vetemedik erre… -, ezért aztán kínos gonddal próbálunk ügyelni arra, hogy a Ti álmotok akkor is zavartalan legyen, amikor a mi ereinkben már javában száguldozik az adrenalin. Éppen ezért azon vagyunk, hogy a telefon ébresztőjét rekord sebességgel kikapcsoljuk, és lehetőleg hangtalanul kicsusszanjunk mellőletek, majd kiosonjunk a szobából. Ez az, ami minden jó szándékunk ellenére sem mindig sikerül. El sem hiszitek, mennyire szeretnék egyszer egy mélyen alvó nővel találkozni! Mondjuk egy olyannal, aki nem ébred fel már annak a neszére is, hogy belebújok a papucsomba, vagy lenyomom az ajtó kilincsét. A jobbik esetben ilyenkor csak egy méltatlankodó horkantás érkezik az ágy felől, a sokkal rosszabb verzióban viszont még egy ledorongolást is begyűjtünk szerelmünktől. A helyzetet megpróbálhatjuk kompenzálni a reggeli elkészítésével, de túl sokat azért ne várjunk ettől az akciótól…

Unatkozom, tehát vagyok

Gyakran megkapjuk tőletek azt a kérdést, hogy miért nem maradunk tovább mellettetek az ágyban. A válasz egyszerű: nem tudjuk mivel elfoglalni magunkat. Az élet nagy dolgairól nem ilyenkor kívánunk töprengeni, meg aztán kár elpazarolni az előttünk álló nap értékes perceit azzal, hogy ott kuksolunk az oldalatokon, és annak szurkolunk, hogy minél előbb ébredjetek már fel. Az olvasást kizárhatjuk, mert ha nem a lámpa fénye zavar benneteket, akkor tuti azért szóltok be, mert hangosan lapozunk. A fentebb vázolt kimenekülés pont a zajkeltés miatt szintén necces, és azt is elfelejthetjük, hogy a szobában maradunk, és valami más elfoglaltságot keresünk magunknak. A számítógép sem segít: a képernyő világít, a rendszer hangosan dolgozik, és ha elfelejtetted kikapcsolni a hangfalat, még zenél is a kis szemét, midőn életre kel. De ahelyett, hogy felkelnénk az ágyból, és dőre aktivitásra adnánk a fejünket, inkább bújjunk vissza hozzátok még egy pillanatra…

Jóóó reggelt!!

Sokkal veszélytelenebb egy nagy fehér cápát meggyőzni a vegetarianizmus élettani előnyeiről, mint egy nőt felkelteni szex céljából. Ha kézikönyvet írnék a fajtársaim számára, ennek a fejezetnek a „Várd ki a sorod!” címet adnám. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy már akkor megpróbálunk közeledni kedvesünkhöz, amikor még épp csak nyitogatja a szemét. Sajnos, az esetek nagy többségében kizárt dolog, hogy sikerrel járjunk ilyenkor. Az ébredéskor kanos férfiak – vagyunk így egy páran… - előtt két út áll: a türelemé és a kiéheztetésé. Az első nagyon egyszerű. Megvárjuk, amíg a csaj magától – mondom magától!! – felébred, cukorban, törökmézben és csokiszószban meghempergetett hangon jó reggelt kívánunk neki, érdeklődünk az álmáról, majd amikor tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy Drágánk valóban magához tért, akkor szolidan elkezdhetünk átnyomulni az ő térfelére, és indulhat a bekerítő hadművelet. A másik módszer sem bonyolult, de ez nagy önfegyelmet igényel tőlünk, és hát erről az oldalunkról nem kimondottan vagyunk híresek. Néhány napig egyszerűen meg kell vonni a nőtől a szexet, méghozzá olyan szinten, hogy a vágytól hajtva akár reggel is ránk másszon. Sőt, az igazán szép az, amikor már éjjel, szinte még az alvás határán egyensúlyozva az ő keze indul vándorútra a dunyha alatt – és ilyenkor bizony nem a mancsodat keresi… Amúgy miért akarunk reggel, fogmosás, fésülködés és felöltözés előtt szexelni? Jaj, Hölgyeim, hát van olyan napszak, amikor nekünk nincs kedvünk „ahhoz”?!?!

Hajnal(ka), a kiképző őrmester

Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb: az, ha a barátnőd sokáig alszik, vagy ha képtelen sokáig aludni. Ugyanis az utóbbi is gyakran előfordul – miért is működne bármi normálisan a gyengédebbik nemnél… Szóval, ha valami csoda folytán a csajunk előbb ébred nálunk, akkor jó eséllyel Ő is unatkozik majd. Csak ő közel sem lesz olyan toleráns, mint mi. Szemrebbenés nélkül felkelt minket, és még be is vallja, hogy mindezt azért teszi, mert nem tud magával mit kezdeni. Ha egy kicsit figyelmesebb – ritka díszpéldány az ilyen… –, akkor megpróbálja elfoglalni magát, és mivel a legtöbb alvó férfi mellett akár egy ágyút is el lehet sütni, ez nyerő módszer lehet (főleg, ha még kaját is készít). Ám attól még, hogy Ő kel fel előbb, semmi sem garantálja, hogy mosolygósabb lesz reggel. Lehet, hogy már rég elkészül mindennel, mire mi összevakarjuk magunkat a lepedő összegyűrt romjain, és ettől csak még idegesebb lesz. Így aztán hiába üdvözöljük őt az új reggelen egy széles mosollyal és öleléssel, válaszul csak karba font kezeket és zord arckifejezést kapunk. Szerencsére a végére értem a mondandómnak, mert az ágy irányából fenyegetően morgó hangokat hallok. Be is fejezem, és a föld felett lebegve kisettenkedek a konyhába reggelit készíteni – hátha menthetek valamit a helyzetemen…