Aki nem látja a hibáit, sértettség mögé rejtőzik

Elvekből vont falak

Sem partnerüknek, barátjuknak, sem rokonaiknak nem könnyű elviselni, hogy mindenben körömszakadtáig ragaszkodnak vélt igazukhoz. Aki egy-egy vitából mindig győztesként akar kikerülni, valójában nem figyel beszélgetőtársa szavaira, hiszen gondolatai a lehetséges ellenérvek körül járnak. A vitapartnerben így joggal alakul ki az a rossz érzés, hogy szinte a falnak beszél. A mindent jobban tudók rendre elszalasztják a lehetőséget, hogy akár magánéletükben, akár szakmai pályafutásuk során hasznosítsák azokat a tanácsokat, amelyeket meg sem hallgatnak.

Egyikünk sem tévedhetetlen, nem hiheti, hogy nincsenek gyengéi és hibái, nem hunyhat szemet döntéseinek következményei felett. Aki magánéletében is folytonosan elhárítja az építő kritikát és a jó szándékú tanácsokat, gyakrabban kerül vesztes helyzetbe. Természetesen senki nem ismeri be szívesen, ha tévedett, vagy azt, ha rossz tulajdonságai vannak, Bizonyos értelemben mindenki olyannak szeretné láttatni magát, mint amilyen képet saját magában kialakított. Némelyek egyetlen kritikus élű megjegyzésre is robbanásszerűen reagálnak. Pedig ekkor kellene megszólalnia egy belső, kétkedő hangnak. E hang kérdéseinek őszinte megválaszolása rajtunk áll.

Senki sem tévedhetetlen

Aki a leghalkabb kritikai hangra is úgy reagál, mintha a világ omlott volna össze, egy idő után önvédelemből oda sem figyel a bírálatokra. Akinél pedig a baráti figyelmeztetések olyan kínos pontot érintenek, amelyről ő maga sem szívesen vesz tudomást, a kritika elzárkózást, sőt dühöt válthat ki. Az erőfitogtatás ilyen esetekben nemcsak fárasztó, de nem is szerencsés. Mások véleményének higgadt, tárgyszerű végiggondolása segíthet abban, hogy újra és újra felülbírálhassuk saját álláspontunkat, és azzal a kellemes érzéssel ajándékoz meg, hogy biztosak lehetünk önmagunkban. Nyitottság mások irányában - ez a kritika kezelésének legjobb módszere.

Mindig abból induljunk ki, hogyha valaki néhány jó szót kíván váltani velünk, akkor jóindulatból teszi, mert segíteni akar. Tehát türelmesen hallgassuk végig, soha ne reagáljunk azonnali, indulatos elutasítással. A kritika elviselésének képessége a belső erő, a fegyelmezettség kifejeződése, ami fejleszti az öntudatot, a jellemet. A bírálat elutasítása gyakran a kellemetlen igazságoktól való félelmet jelenti. Pedig csak úgy érezhetjük jól magunkat, ha tisztába jövünk gyengéinkkel és azzal, hogy miként éljünk velük.