Mit eszünk ma?

Mit főzzek ma magamnak?

Sajnos nem vagyok egy konyhatündér. Igaz, háziasszonyságom közel 8 éve alatt ragadt már rám egy-s más (a liszten és egyéb alapanyagokon kívül), de minden áldott nap problémát jelent számomra annak a kiötlése, hogy mit főzzek. Különösen így van ez, amióta a kislányom is velünk eszik. Tény, hogy jobb a helyzet a kezdeteknél, amikor nemhogy főzni, de enni sem volt időm, mégis hálás lennék, ha valaki legalább néha levenné a vállamról az ötletelés terhét.

Igen, azt is töredelmesen bevallom, hogy én adtam, sőt olykor a mai napig is adok üveges bébiételt a lányomnak. Miért? Elsősorban azért, mert szereti, de persze nem vetem meg a bolti cuccban rejlő „könnyű préda” lehetőségét sem. Mostanában ugyan a kis manó jobban szeret nagy tányérból, nagy kanállal, nagyoknak való ételeket falatozni, ezért, ha bébipapi kerül terítékre, némi cselhez kell folyamodnom: jó alaposan szétterítem a tányér alján a pürét, néha még kést és villát is készítek mellé, így igazán nagyosan néz ki a dolog, s a gyerek jóízűen benyakalja az egészet.

Üveges, vagy saját?

Ám praktikusság ide, babaízlés oda, mind gyakrabban eszi velünk a kicsi az igazi főtt ételeket, ezzel pedig alaposan feladja a leckét szakácsnőjének, azaz nekem. Mert milyen legyen az az étel, amit egyszerre ehet gyerek és szülő? Mindenekfelett egészséges. De persze finom is! Legyen mutatós, mert hiába egészséges és finom, ha nincs csalogató kinézete, az asztal közelébe sem tudom vasalni Pannát. Időbeosztásunk szempontjából az is nagy előny, ha az ebéd könnyen, gyorsan, kevés mosogatnivaló mellett készül el, s nagy erény, ha mindezek után még másnapra is marad belőle egy kicsi, és felmelegítve semmit sem veszít eredeti tulajdonságaiból. Hm. Nekem bizony a legritkább esetekben sem jut eszembe olyan recept, amely megfelel a fenti kritériumoknak, ezért idejekorán beszereztem egy babaszakácskönyvet. Aztán még egyet. Aztán megnéztem, mit javasol a témában a felnőtteknek főző, ám saját kisgyermekkel rendelkező konyhatündér.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva

Fellapozván a nagy (baba) szakácsok által szerkesztett receptgyűjteményeket, elég hamar elment a kedvem a főzőcskétől. Mint mondottam volt, nem vagyok az a nagy főzőbajnok, talán ez lehet az oka, hogy a babák számára készítendő ételek hozzávalóinak a nagy részét én egyáltalán nem ismerem. Életemben nem találkoztam balzsamecettel, sem nádcukorral (bár gyermekként egész nyarakat töltöttem a kertünk végén lévő nádasban), fogalmam sincs, hol terem a szurokfű, és ha jól sejtem, bionarancs sem kapható a közelemben.

A babafőzőcskéről tehát lemondtam, helyette választottam a felnőtt szakács ajánlását: főzés közben különítsük el a kicsi adagját, s azt ne rántsuk, ne habarjuk, ne sózzuk… Jó, jó. De akkor az a bizonyos étel már nem is az a bizonyos étel lesz, hanem valami egészen más! Igyekeztem tehát olyasmit főzni, amit a gyerek gond nélkül megehet, és mi sem megyünk a falnak tőle. Nem jött be. Például a húslevesből összeturmixolt sárgarépa-krumpli-csirkehús-leveske koktélt a szemembe fújta, s hozzá az ösztönös (ekkor tudtam meg, hogy ez nem tanult) „Boáááá!” hangot hallatta. Időnként kétségbeestem, látva, hogy a gyerekem mennyire utálja a főztömet, pedig egyszerű, hétköznapi ételekben azért oda tudom tenni magam. S olvasva az internetes fórumok „Csak nem leszek annyira lusta, hogy üveges bébiételt adjak a gyerekemnek?!” hozzászólásait, még szégyelltem is magam.

Az idő ezt is megoldja

Azonban úgy tűnik, igaz a mondás, miszerint az idő mindent megold. Vagy, ha nem is mindent, azért a gyerekek evésproblémáit rendszerint igen. Panna most már szinte mindig ugyanazt kapja ebédre, amit a szülei. Úgy, ahogy a szülei. Nagy tányérból, nagy kanállal, késsel, villával. Nem, nem tud még evőeszközökkel enni. De ügyesen próbálkozik, és még ügyesebben teríti be az asztal alatt a padlót a tányérból kirepülő falatokkal. Ettől pedig hihetetlenül nagynak és okosnak érzi magát. Márpedig, ha ő nagy és okos, akkor a viselkedését is ehhez igazítja: szót fogad, elpakol maga után, és elégedetten nézegeti nagy és okos önmagát a tükör előtt. Így már nem is olyan bonyolult dolog a főzés!