Sziasztok!

Az én történetem ..Nos..

A tanárom aki 1 évvel ezelőtt került az iskolánkban, egyszerüen amikor megláttam szerelem volt első pillantásra abban a perceben tudtam ő életem szerelme 10 évvel idősebb nálam . Sok közös témánk van például úgyan azokat a zenéket szeretjük,sokszor hozzot be órára zenéket és tőlem kérdezte , h nem - e ismerem mert bennem bízott.Nincs felesége se barátnője.Sokszor mondja órán milyen szép a szemem meg a mosolyom.Egy héten majdnem minden nap van vele órám és annyira felhívom magamra a figyelmet h egyszer dolgozatot íratott velem kb. még fél óra volt vissza az órából és úgye nem tudtam semmit(úgyanezt megtette azelőtt nap az osztálytársammal ő 1-est kapott.)majd miután beadtam egész óránszomorú voltam rá se néztem..Miután kicsöngettek beszélgettünk a lányokkal odajött hozzám és azt mondta többet ilyen ne legyen és oda nyújtotta a dolgozatot én azt mondtam nem kell velem kivételezni-e erre összetépte a dolgozatomat és eldobta a kukába.Mikor kilépett az ajtón még egyszer rám nézett..Folyton csak rá gondolok egésznap már alig várom a sulit...:) De sajnos már csak egy évem van és másik suliba megyek ...:( Ezt az "esetet" az osztályban ketten tudják a legjobbarátnőim..Ők azt mondják hogy adjak neki egy tollat ha magánál hordja fontos vagyok neki ha nem hát nem..Mindig azt mondja hogy mellettem idősebbnek érzi magát..nem tudom ez mit jelenthet...Karácsonykor húztunk neveket akinek ajándékot kell adnunk annyira koncentráltam h őt huzzam de sajnos nem őt húztam-..Ő is bámul engem mint én őt és keresi a társaságom.Azt mondta ha 20 éves korunkban osztálytalálkozonk lesz hívjuk meg őt is....

Nos,ha akkor nem lesz felesége akkor bevallom neki h oda voltam érte és még mindig...:)

Nem kell misztifikálni a tanár-diák szerelmet! Az én szép, boldog, tartalmas életemben két ilyen szerelem is megadatott. Először 13 éves kislányként szerettem bele - akkor még "csak" plátóian - egyik fiatal tanáromba. Ez a szerelem húsz éves koromig elkísért, és így megóvott a fiatalkorban gyakran elkövethető hibáktól, rossz döntésektől. Pályaválasztásomat is ez a szerelem határozta meg: én is tanár lettem. Tanári munkám végzése közben találtam rá második nagy szerelmemre; és ez a kapcsolat már nem plátói, hanem boldog, beteljesült, kölcsönös vonzalom. Igaz, felnőtt, korban hozzám illő "tanítványommal" csak évekkel a tanfolyam befejezése után kezdtünk máshogy tekinteni egymásra, de ettől még romantikusabbnak érezzük szerelmünket. Az életben nincsenek sémák. Tanár-diák szerelem lehet jó, szép, de pokollá is teheti a szerelmesek életét. Minden azon múlik, hogyan közeledünk a másikhoz, foglalkozástól, társadalmi helyzettől függetlenül.

Sziasztok!

Sok hasonló sztorit olvastam itt mint az enyém,de az tényleg igaz h csak úgy elfelejteni nem lehet. Az én esetem eléggé bonyolúlt, nagy korkülönbség,pasi,feleség,gyerekek és az egész családdal jóba vagyok. Sokat beszélgetünk kettesben is,telefonon,sms,msn,szórakozni is többszür voltunk együtt, nyáron is rengeteget találkozunk mindenhol...ő úgy érzi barátság, sajnos én többet érzek, de tudom h nem lenne szabad és nem is akarom ezt a kapcsolatot elrontani. Igaz sokan már pletykálgatnak a suliba és a városba is de az minket nem érdekel. Tudom h egyszer úgyis elérem azt amit szeretnék, csak úgy szeretném h senkinek se ártsak vele...

Ha van vmi jó ötletetek, akkor szívesen várom őket

Előre is Köszönöm!

Mindenkinek sok szerencsét!

A történetem egyáltalán nem romantikus, viszont annál tanulságosabb a fórumot olvasó hölgyek számára. A felsőoktatási intézményekben tanító tanárokkal szemben KÖTELEZŐ MEGTARTANI A HÁROM LÉPÉS TÁVOLSÁGOT, de ha esetleg még így is felmerül valamilyen szimpátia gyanúja - csak a tanítványt (lány) fogják hibáztatni (el akarta csábítani jobb jegy miatt, egzisztencia, karrier, stb.) A tanítvány háta mögött évekig huncutul mosolyog a többi férfi tanár (ha csinos a lány, akkor még irigykednek is a kollégájukra) - esetleg "dominóelv" alapján a többiek is bepróbálkoznak. Az egész dolog rávetül a lány karrierjére, minden tette, eredménye mögé odaképzelik a "nagy embert", aki segíti, támogatja - a lánynak semmilyen saját erőfeszítésből elért eredménye, sikere nem lehet, tehát a "nagy ember" lenullázhatja a csajszit még úgy is, hogy köszönésen kívül semmilyen kontaktus nem volt közöttük. Ahogyan az orvos-beteg kapcsolatból kialakuló házasságokban, úgy a tanár-diák házasággokban is a magasabb pozíciójú fél a domináns, ez a kapcsolatot előbb-utóbb megmérgezi. A legtöbbet mindig az alacsonyabb pozíciójú fél veszíthet. A tanár úr, doktor úr majd talál másik hölgyet, fiatalabbat, csinosabbat.(Természetesen vannak olyan személyiségű emberek, akik jól érzik magukat ilyen hierarchikus kapcsolatban, de ez már a pszichológia területe).

Ezért minden intelligens, nem szentimentális, és önállóan gondolkodó egyetemista lányt kérek, nagyon alaposan fontolja meg, hogyan dönt ilyen helyzetben - a legjobb a módszer "adni is (egy mosolyt) meg nem is (no sex)", mert bizony vizsgaidőszakban majd oda kell ülni a tanár úr íróasztalához. (Az "intim vizsgáztatás" romantikus képzelgés, szóbeli vizsgán általában több vizsgázó tartózkodik bent a szobában.) - A hullámzó érzelmek miatt a vizsgán esetleg jól "megszorongatja" a hallgatót, aki esetleg egy rossz jeggyel, kiábrándultan botorkál ki a teremből.

Sziasztok!

Én is szeretném megosztani veletek a sztorimat az egyik egyetemi tanárommal kapcsolatban. Igazából mostmár elég valószínű, hogy nem érdeklem őt, de szeretném megkérdezni, hogy szerintetek lehetett-e valami vonzalom a tanárom részéről.

Én az előző félévben jártam órára egy fiatal és új tanárhoz. Ő két évvel idősebb tőlem, tehát nincs nagy korkülönbség. Elég erős egyéniség, nagyon provokatív, félelmetesen okos és buzog benne a fiatalokra jellemző hév. Jóképű is, ráadásul ennek mind tudatában van szerintem, és elég büszke saját magára. :-)) Eleinte nagyon nem volt nekem szimpatikus pont ezek miatt a dolgok miatt. Nekem ez elég soknak és visszatetszőnek tűnt akkor.

Voltam nála konzultálni, és egy kicsit más oldaláról is megismerhettem, ilyenkor egész normális volt és kérdezgetett személyes dolgokat is. :-) Aztán az egyik teszt során, amikor nagyban írtam a tesztemet, egy pillanatra felnéztem a papíromból, és... elég hihetetlen, de a tanárom úgy nézett rám, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy egy ideje engem bámul. Elég kényelmesen el volt helyezkedve, a teljes testét felém fordította, és így nézett egyenesen rám. Tehát nem úgy figyelt, hogy a többieket is szemmel tarthatta volna közben, mert ebben a testhelyzetben csak engem látott, és a többieket nem pásztázta.

Én eléggé ledöbbentem, de nem fordítottam el a fejem, mert mint már korábban mondtam, elég unszimpi volt néha a viselkedése. Gondoltam, most érezze magát ő kellemetlenül. Pár másodpercig egymás szemébe néztünk, aztán ő elnézett másik irányba, de látszott rajta, hogy erre nem igazán számított. Én vissza a teszthez, ő meg kiment a teremből egy kis időre. Később, mikor el akartam köszönni tőle óra végén, nem volt hajlandó rám nézni, és inkább becsukta a szemét. :-S Pedig én csak köszönni akartam...

Ezután voltam nála konzultáción, és mikor beléptem a szobájába, látszólag nagyon örült nekem, és már-már furcsamódon hosszan mosolygott rám fülig érő szájjal. A konzultáció végén indirekt kérdésbe burkolva tudakolta, hogy milyen idős vagyok. :-D Meg voltak ilyenek, hogy eltévesztett dolgokat, amikor a közelében voltam, és ezen maga is meglepődött - gondolom, mert ez ritkán fordul vele máskor elő.

Elég idióta történet, de nekem egy idő után megtetszett a pasi... És törtem a fejem, hogy vajon én tetszhettem-e neki... Meg hogy miért bámult tesztírás közben... Amúgy nem történt azóta semmi. Ő nem közeledett, és én sem kezdtem el nyomulni rá. A következő félévben nem vettem fel nála órát, mert ez az incidens azért kicsit kellemetlen volt, plusz még mindig ellentmondásosak az érzéseim felé.

Ettől függetlenül rendszeresen összetalálkoztam vele ezután is a legváratlanabb helyeken és időben, amikor egyáltalán nem számítottam rá. Egy ideig rám sem nézett, aztán egy idő után néha köszönt vagy kacsintott. Én próbáltam a legnormálisabban viselkedni ilyenkor (nem mindig jött össze). Hát most itt tartok, és szeretném megkérdezni tőlete, hogy szerintetek ez mi volt? :-S Vajon utált vagy tetszettem neki? Vagy csak beképzelem magamnak, hogy volt valami?

Ne haragudjatok a hosszú írásért! Remélem, tud valaki valami okosat mondani, még akkor is, ha az nem lesz számomra kellemes.

sziasztok!

középiskolás vagyok, szóval még elég "kicsi". Új suli, új osztálytársak, új tanárok. Van egy tanárom, aki számomra kicsit több, mint tanár.(16 és fél év korkülönbség. szerintem nem túl sok. Elviselhető.) Nem tudom, hogy mit gondol mert elég sokszor szemeztünk az előző félévben. Most is próbálom, de nincs rá sok alkalmam. Volt, hogy amikor a geyik barátnőmmel beszélgettem, nevetgéltünk, és Ránéztem, azt vettem észre, hogy engem 'bámul', és pont a szemébe néztem. De gyorsan elkapom a tekintetem, mert nagyon pirulós vagyok, és olyankor mindenki azt, hiszi, hogy valami bajom van. Szóval. A lényeg a lényeg: elég sokszor nézzük egymást, volt, hogy véletlenül egymáshozértünk(de volt, hogy szándékosan.. ez már másik sztori, de ne értsétek félre, nem "úgy"), és nem tudm mi van. Sokszor mosolygunk egymásra, ha éppen olyan az óra hangulata és hozzászólok valamihez. Akkor most mi van? Nem fogom elfelejteni, nem is akarom. Nagyon tetszik. Most mit csináljak???

Segítsetek. Előre is köszönöm.

        De rég jártam itt! Látom, hogy sok a tanácstalan, de én is ebben a cipőben járok lassan négy éve. Nehéz ügy, nagyon-nagyon nehéz ügy.

        Csak hát, nálam ez az ügy kicsit bonyolultabb... A tanár Úr és én szeretjük egymást, de próbáljuk leplezni mások előtt több, kevesebb sikerrel! Sajnos nem mindig jön be!

        De ezt ne úgy értsétek, hogy együtt vagyunk, és minden szünetbe bujkálunk, hogy együtt legyünk, csak mindketten tudjuk, hogy szeretjük egymást. Én mondom, mostmár négy éve baromira nehéz, de ki kell bírni, itt az év vége, többé nem látjuk majd egymást... Én nagyon félénk, szótlan és bátortalan vagyok vele szemben, ezért inkább csak Ő közeledik felém. Órán megvan a szemezgetés, a folyosón a mosolygás, a közeledés felém, a mindig hozzám akar érés, na, de ez egy kicsit bonyolult. Ugye én nagyon bátortalan vagyok vele szemben, és mindig Ő próbálkozik hozzám érni, több kevesebb sikerrel, mert amikor nyújtaná a kezét, vagy a vállát felém, akkor elhúzódom tőle, vagy valamit mindig csinálok, és sohasem sikerül neki. Nem direkt csinálom, csak egyszerűen így jön ki. Azért voltak és vannak is rengeteg érintések, persze "véletlenül", és mind az Ő részéről, de néha az enyémről is. A folyosón odajön hozzám, megkérdezi, hogy hogy vagyok, vele lesz-e óránk, amikor tudja, hogy aznap nincs vele, megnézi mit tanulok, állandóan néz, és amikor oda nézek hirtelen elkapja a fejét. Sokat mosolyog, és mindenre emlékszik ami velem kapcsolatos. Ha kettesben vagyunk, zavarban van, elpirul, pedig aztán Őt sohasem lehet látni elpirulni, mert egyszerűen a legcikisebb dolgon sem tud, kivéve ha velem van. Még a négy év alatt egyszer sem kiabált velem, vagy sohasem volt olyan, hogy hangosabban szólt volna rám, sohasem. Mindig előre szalad, kinyitja nekem az ajtót, nagyon udvarias, és borzasztóan féltékeny rám. Ha a társaságában vagyok sohasem beszélget lánnyal, igyekszik "nekem megfelelni", és ha én fiúval vagyok, beszélgetek, azonnal leállítja a fiút, hogy elég, hagyjon engem békén, és órán is. Csak rám tud koncentrálni.

          Borzalmas helyzet, de mostmár kezdek én is "bátor lenni", ha a közelemben van, ami nem jó dolog, mert tudom, hogy nem lenne szabad, de tudom, hogy egy hét múlva többet nem látom viszont.

          Ezért mindenkinek, aki ebben a cipőben jár, nem tanácsolhatom azt, hogy felejtse el a tanár bácsit, hanem várjátok ki az időt, amikor elmentek, tudom piszok nehéz, de nem csináljatok semmit, hagyjátok, hogy sodorjanak magatokkal az ár. És hátha úgy jártok, mint én, hogy majd nem csók lett a vége az egyik óra után, (de szerencsére volt eszem, és nem történt meg!)

Sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni. Egy felnőtteket oktató intézményben tanít egy férfi tanár akibe belezúgtam (25 év a korkülönkbség) és nem tudom mit tegyek. Egész órán csak nekem magyarázott engem nézett minden alkalommal és a gyakorlati órák alkalmával is fogtam a jeleit hogy nem vagyok számára közömbös. Először csak szimpatikus volt aztán egyre jobban beléhabarodtam, 1-2 bók, szemezés, 1-2 apró érintés, és a testbeszéde is erre utalt sőt akármilyen apró szívességre kértem rögtön megtette nekem. A múltkor egy szívességért cserébe ajándékot vettem neki és puszival adtam át  és utána láthatóan zavarba jött. Mit gondoltok reménykedhetek vagy felejtsem el?

 nem vagy egyedül én is voltam. De még mindig vayok, szoval inkább felejts el, rosszul jársz,

Sziasztok!

Semmi baj, Mylady:) Abszolút megértem, amiket írtál. A kihasználás, stb, biztos, hogy nem egy visszaélés történt már...:S

Viszont, mikor regeltem végigolvastam mindent az első bejegyzéstől. Voltak ott storyk, melyek szép véget értek, melyekből egy kelemes emlék vált és olyan is mi még nem ért véget. Nem emlékszem már, hogy konkrétan kihez tartoztak ezek, és nem is áll szándékomban újra kibogarászni őket, de tény, hogy számomra meglepően nagy számban(legalábbis ahhoz képest, amire én számítottam) léteznek pozitív jellegű tanár-diák kapcsolatok.

Kedves Natalie!

Szorítok neked, ha ilyen bevállalós vagy;) Bizonyos szinten egyet is értek vele. Engem is gondolkodóba ejtett, ejt és fog is, hogy "mi lett volna, ha..." "vagy mi lenne, ha...". Abban azonban 99°ban biztos vagyok, hogy én sosem merném megtenni:):S

Kéz- és lábtörést Mindenkinek!;)