Sziasztok, én most bukkantam rá erre az oldara/topikra. Nekem is van tanár diák szerelm történetem. Jelenleg, egy ilyen kapcsolatban vagyok. 19 vagyok, ő 37, még tanít, különórára is járok hozzá (azaz ilyen érettségi felkészítő szakkörre.) Lassan már két éve vagyunk együtt titokban. Senki nem tud róla. A színészkedésünket teljesen a tökélyre fejlesztettük, hogy ne látszódjon rajtunk semmi. Gyakran szenvedek, mert lelkileg kikészülök a huzodozástól. Néha már nem bírom. Néha elküldeném Őt a pokolba, hogy ilyen helyzetbe hozott, mert ő kezdte. Bár, már csak egy évem van ezen kívűl, sokszor úgy érzem megfulladok, mert nincs kivel beszélnem erről.

Ha a sulimba kiderülne kirúgnák, ha itthon elmondanám a szüleim rugatnák ki. Még a tesómnak se mertem elmondani.

Én azt tanácsolom, hogy bárki , akinek kezdetlegesen kialakulóban ven eféle kapcsolata, KERÜLJE EL! Az elején izgalmas, a tiltott gyümölcs kell...de ahogy a vonzalom növekszik a kapcsolat mélyül szenvedés az egész.(Vagy rosszabb esetben csalódás)

baby 0077!

Szerintem ülj le vele és mondd hogy komolyan gondolod ezt az egészet

magyarázd el hogy elöször nem gondoltad ugy! Szerintem ez egy jó megoldás lenne! Amugy az én történetemről mit gondoltok?

Hmm...érdekes témátok van :)

Én művészeti suliba jártam gimit is, licit is, és három "nyilvános" esettel találkoztam. Az egyik esetben csak kihasználta a tanár a diáklányok naivságát, szépen "sorra vette" őket, szerencséjére mindenik tartotta a száját. A másik tiszta szerelem volt, házasság és gyerek lett a vége, de a tanár elveszítette az állását, mert az igazgatóság fülébe került a dolog. A harmadik egy tanárnő volt, aki ugyancsak kikezdett a fiúkkal, viszont leragadt az egyiknél. Összeházasodtak, van egy gyönyörű kislányuk, a tanárnő most is tanít abban a suliban, mert a baba csak érettségi után lett meg és senki nem kötekedett velük, csak a sok rosszízű pletyi... Én csak azt a fiatal fiút sajnálom, mert osztálytársam volt, és tudom, hogy nem a szerelem hajtotta, sokkal jobb esélyei lehettek volna az életben, ha nem köti le magát akarva-akaratlanul.

Következtetés: sok beteg lelkű tanár van, akik nem tudják hogyan kárpótolják magukat, szegény diákok gyakran ebbe a csapdába esnek. Ha viszont tiszta szerelmi kapcsolat születik, az valakinek mindig a kárára megy. Vigyázzunk, hogy játszunk a tűzzel!

Sziasztok gimnáziumi tanulo vagyok és beleszerettem az egyik nevelömbe!

Egyszer már szerelmet valottam neki de még nem godoltam komolyan.

A mai napig emlegeti hogy milyen jo volt

Ezt én az ebédlöbe tettem mindenki elött!

segitsetek elmondja neki hogy én komolyan gondolom!

am nincs neki családja!!

mit tegyek??

Sziasztok!

Én bevallottam neki hogy szeretem! én 18 ő 22. csak egész évbe helyetesitti az egyik tanárt! Ez az utolsó év hogy tanít engem. az első perccől ahogy megismertem szimpi lett nekem! Elkezdödött óra utáni beszélgetés és ha a folyósón megláttam oda mentem még egy szóra is! Eljött a pillanat hogy egyik óra után mondtam neki hogy szeretnék vele négyszemközt erre ő azt mondta jó! Furcsa volt hogy nem kérdezte miröl! Egyik nap ugyanakkor végzet mint én és hát beültünk egy csöndes helyre és beszélégettünk! Mikor hazamentem a szüleimnek sajnos hazudnom kellett hogy hol voltam olyan sokáig! Sajnos ő nem akar velem komoly kapcsolatot. attól beszélgettünk ha összefuttunk a folyoson. Nagyon nehéz volt bevallanom neki de utána sokkal jobb lett! azóta próbálok vele akár csak egy percet is töltenni.

Lizababa! Neked azt ajánlom hogy próbáld bevallani neki mert ha nem teszed egyre rosszabb lesz! Ha kinevett akkor nem érdemli meg a szerelmed! Vagy magyarázd meg neki hogy erről te nem tehetsz hogy bele szerettél! Sok sikert!

Sziasztok!

Én 17 éves vagyok és nagyon szerelmes vagyok a fizika tanáromba,lassan egy éve. Ő 40 körül van,nős és van 3 kisgyereke is. Nem olyan,mint az átlagos tanár,nagyon közvetlen és nagyon jól tudok vele beszélgetni,szinte bármiről. Ő a legokosabb ember,akivel valaha találkoztam,alig van olyan téma,amihez ne tudna hozzászólni,és remek tanár is. Egyébként egyáltalán nem olyan,mint azok  a srácok,akik valaha is tetszettek nekem. Azt sem tudom,mit szeretek benne,egyszerűen szerelmes vagyok,de nagyon. Tudom,hogy soha nem lehet közöttünk semmi,de képtelen vagyok elfogadni. A közvetlensége mégjobban megnehezíti a helyzetet. Néha gondolok arra,hogy talán el kellene mondanom neki,majd az érettségi után,de mindig látok olyankor egy képet,hogy egyszerűen a képembe nevet,és azt nem tudnám elviselni. Viszont fontos nekem,hogy tudja,mikor már nem járok abba a suliba,azért,hogy soha ne felejtsen el engem. Szerintetek mit kellene tennem? Kérlek szépen adjatok tanácsot,és légyszi ne csak ilyeneket h felejtsd el...

Köszönöm a segítséget:Liza

Igaz hogy még csak 21 vagyok, de én is szerelmes voltam a rajztanáromba... nem tudom hogy ide leírhatom a nevét e vagy nem... na inkább nem! De nem tudta soha, nem mondtam meg neki. Csak titkon. Egyben ő volt a biológia tanárom is és ő tanította nekünk az anatómiát is. Soha nem hozott könyvet az órára így mindig az enyémet kérte el, na persze mindig örömmel adtam át neki én inkább meredtem magam elé... azaz rá és ittam a szavait. Na végül is Biológia lett a választott tantárgyam, érettségin, de csak miatta, hogy még ott is neki mondhassam, amit tudok.

Na igazából ennyi. Már elmúlt ez a nagy rajongás, de akkor nagyon jó volt hogy láthattam. Persze nem lehetett volna amúgy, sem semmi mert ez tiltott dolog. Tanár-diák, orvos-páciens...

Legyetek jók!

Hát ha ő is szeret,és nem házas,akkor nem vagy nagy bajban.De én a helyedben titokban tartanám,amíg nem végzel a suliban,mert ebből szerintem neki nagy baja lehet.

húú, nagyon tetszett amit irtál, tök pozitív(: teljesen ugyanazt érzem mint te.

3 éve szeretem, de mostmár elegem van. nem tudom mit akar. talán csak játszik velem... el akarom felejteni, tudomást se venni rola... de észre fogja venni, hogy nem foglalkozom vele és oda fog jönni és ha csak rám mosolyog elgyengülök. de MUSZÁJ elfelejtenem... mit tegyek? kérlek segíts!! 

Piszok nehéz szerelmesnek lenni. Főleg ha tanár az a személy! Én is ebben a cipőben járok, lassan négy éve. Csak az a szörnyű az egészben, hogy engem a tanár is szeret, de nem lehet köztünk semmi. Ezer meg ezer oldalakat tudnák róla írni, hogy miket művel velem, de csak tűrni tudok, szenvedni, és baromira takarni az érzéseimet iránta. Fáj, nagyon fáj minden nap Őt látni, és ahogy rám néz, ahogy meg akar érinteni, ahogy felkelti magára a figyelmemet, ahogy órán néz, a beszólásai... De el kell tűrnöm, mert nem lehetséges. Elfogadom a korkülönbséget, azt, hogy Ő tanár, azt, hogy családja van. Nap mint nap nehéz, de szembe kell néznem vele. Én azt mondom a szenvedőknek, hogy ebből a helyzetből kikeveredni, felejteni sajnos nem lehet. Én már csak tudhatom. De nézzetek szembe vele, harcoljatok, próbáljatok ne rá gondolni, és egy jót nevetni rajta. Ahogy olvasgatom a történeteket, eszembe jut a "régi énem", aki előtt ott volt az a rózsaszín köd! Mostmár velem sokkal, de sokkal durvábbak történnek... De el kell fogadnom, és harcolnom ellene!

Fel a fejjel, nem mondom azt, hogy felejtsétek el, mert az lehetetlen, de enyhítsétek a fájdalmatotokat, és nem szabad rá gondolni! :)

(Ha valakinek tudtam segíteni, és ha írtok nekem, akkor segítek nektek, és megpróbálok tanácsot adni, ami eddig velem történt ezzel kapcsolatban!)